Magyar Országos Tudósító, 1931. november, 1934. január

1934-01-02 [241]

Törhetotlenül él benne a remény, hogy r. Székesfőváros veze­tőségének ós ÍZ autonómiának együttes munkája rendkívül nehéz feladato­kat ls sikeresen meg fogja oldani, mert büszkén és nyugodtan meri elmondani, hogy nagyban és egészben rendkívül becsületes munkát végzett az autonómia a múltban is. Az együttműködés első esztendejében a barátság volt az útmu­tató és o, aki nem a taktika es nem a hátsó gondolatok embere, a maga egye— nességével Igyekezett szolgálni a főváros ügyét. Saját egyenességet olyan bázisnak tartja, amely megdönthetetlen marad .lőtte mindenkor. A jövőbon ta­lán még fokozottabban szükség van a lelki erősségre, mert ma a lelkek és a gazdaság óriási válságának Idejét óljuk. Eltolódtak t. gazda srgi felfogások. A tőke az aranyat tekinti öncélnak és azt hiszi, hogy amint ezzel a politi­kájával parciális válságokat megúszhatott, ugy továbbra is boldogulni fog. Pedig ez óriási 'tévedés, mert ma már létről és nemlétről van szó, a vissza­húzódó tőke neme sok az ország, hanem önmagának sirftát is ássa. Szerte a világban gigantikus kísérletek folynak, amelyek mind azért robbantak ki, mert a szenvedő emberiség lelki válsága mind nagyobb méreteket ölt. Ma ha valahol akad egy-egy ember, akiben van srő, azt ugy követik a tömegek, sőt a nemzetek, mint a Messiást, az agyongyötört orabarrailliók ujat akarnak, job­bat, mert érzik, hogy a világot nem lehet ugy fentartani, mint eddig. Ha a magyar glóbust nézzük, belső megelégedett seggel c-sörömmel állapíthatjuk meg, hogy akkor, amidőn körülöttünk bombák robbannak és ádáz tusakodások folynak, rend és békesség honol. Ezzel a bölcs önmérséklettel, amellyel tövises út­jainkat járjuk, legyőzhetjük a nehéz idők válságait is, de csak akkor, ha magyar és magyar között nem teszünk különb só., et ós ha nem a halál, hanem az élet politikáját követjük. Nem a jövedelmek lefaragása, nem az elbocsátások sora, nem a munkaalkalmak megszűnése vezet a. feltámadás felé, hanem csak a minden eszközzel szolgált élet. TJj munkaalkalmakra van szükségünk és a ma* g-rar főváros n beköszöntött ujesztendőben tovább folytatja gigászi harcát a munkanélküliség réme ellen* Hiszi, hogy ebben az évben realitássá válik a fürdőváros gondolata, reméli, hogy megoldódik a Tabán kérdése, modernizál­hatjuk a fürdőket, folyhatnak a közmunkák és élet, vidám, pezsgő élet moz­gatja meg a holt várost. Álmodozó az, aki azt hiszi, hogy cz igazságot a zöldasztal mellett adják majd meg neki. El kell készülnünk arra, hogy újra a történelem serpenyőjébe vettetünk. Fel kell tehát készülnünk lelkileg a magyar nemzet jövőjének szolgálatára és ennek t gondolatnak jegyében kell együtt dolgoznunk. A küldöttség percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadta Huszár Aladár beszédét. A főpolgármester 11 óra 20 perckor a főváros küldöttségét vezette a kormányzó elé. A küldöttségben Liber Endre, Borvendég Ferenc, Barczy Barczen Gábor, Becsey Antal, Botzenhardt János, Csllléry And­rás, Gaár Vilmos, Hanaslewltz Oszkár, Hann Arnold, Harrer Ferenc, Homonnay Tivadar és Lázár Ferenc vettek részt, Budapest jókívánságait a főpolgármes­ter tolmácsolta az államfőnek. A keresztény Községi Párt déli 12 órakor Városház-utcai párthelyiségében köszöntötte vezérét dr. W o 1 f f Károlyt. A hatalmas ter­meket zsúfolásig megtöltötték a párt bizottsági tagjai és a keresztény tár­sadalom vezető egyéniségei. Lelkes éljenzés fogadta a terembe lépő Wolff Károlyt, akit C s 1 1 1 é r y András' biztosított a keresztény társadalom hűségéről. A Kereszténypárt katonáinak serege - mondotta - az újév küszö­bén eljött, hogy vezérétől útmutatást kapjon a jövő szolgálatára . Az ön­Ismeret jegyében történik meg ez a találkozás. Ha ma körülnézünk, rendkívü­li bajokat látunk szerteszét,a gazdasági életben azt tapasztaljuk, hogy a kereskedelem és az ipar az elszegényedés útját járja, látjuk, hogy a nyomor problémái megoldatlanok, elrémülünk-azon, hog:; c tisztviselői osztályt még mélyebbre akarják sülyesztenl és mindezek összetevődéséből azt tao^sztal­f Juk, hogy a magyar jövendő utja sivfjir. Ajkunkra tóiul a kérdés, vájjon miért van ez igy, miért van, hogy a.nemzet kilencvenöt százaléka a pénzügyi moloch kapzsisága folytán e szomorúIhelyzetbe juthatott. • [ 'j /Folytatása következik./

Next

/
Oldalképek
Tartalom