Magyar Országos Tudósító, 1931. november, 1934. január
1931-11-05 [241]
ZU VAY ÜGY /Folyt. 5. ki rd ahá 8./ Azt is mondotta Littke, hogy igaz, Vay ellen megindult a fegyelmit megelőző vizsgál't, de azért Vaynak nem lesz semmi haja, mert akkor Scitovszkynak és Sztranyav3Zkynak is kellemetlenségei lennének és ismét napirendre kerülne a Tit én-ügy, - így mondta? - kérdezte közbevetőleg a elnök a tanút. - Igen, - válaszolta határozott hangon Lühnsdorff. áz elnök tov.ább olvasta Lühnsdorff Írásbeli vallomás í.t ,Es zerint Littke azt is mondotta neki a közös .cellában, hogy Vaynak hus zonnyol: harmincezer pengőt adott, ezt azonban nem bolond elmondani senkinek,mert vesztegetési ügyet ko vecs olnának belőle. - Littke! - szólt Szemák elnök most Littke Kásmérnoz, - álljon ide! Nos, mit szól mindezekhez? Littke szembefordul a tanuva.l és kijelenti: - Több részlete nem felel meg a valóságnak. Például* nem mondottam azt, hogy jogellenesen kaptam pénzt, sem azt, hogy kényszeritettek.'rí h^gy ugy. járjak el, ahogy eljártam. Nem én, hanem éppen Lühnsdorff volt az, a.ki megemlítő tto,hogy Vay Kázmér ellen legfeljebb a fegyelmit fogják lefolytatni és Lühnsdorff mondotta., hegy az ő ügyébe?' a. legokosabb nagyurakat belekeverni, mert akkor az ő kis személye teljesen eltörpül és hogy c 3 inaljak én la hasonlóképpen Így'. - Elé- , elég! • üljön le, - szólt rá az elnök Littkére, majd újból a tanú f lé f ord-a.lt : - Monac.tta.-e ön Littkének, hogy amit tőle hallott, el fogja mondani a hadbirü ügyésznek? - Én kérem, azt kérdeztem tőle,hogy felhatalmaz-e, hogy Müller őrnagy urnák elmondjam a hallottakat, mire Littke nevetve mondotta: "Hogy ne!" Erre én igy is osolekedtsm. A védők kérdéseire a tanú még elmondotta,hogy Halasyrc" j l is v^lt egy coliéban rövidebb ideig és tapasztalta, hogy Halasy rendkívül felindult lelkiállapotban volt, sokszor éjszaka sírógörcsöket kapott és állandóan ártatl^ns ..g 't hangoztatta. Márton Gábor építőmester a következő tanú, -a.z elnök kérdésére, hogy haragszik-e Littkére, ezeket mondja: . - Igen, haragszom rá, mert a.mig nála voltam, sokszor megsértett engem. De azért az igazat tudom vallani. Elmondja ezután, hegy egy izben Littke kijelentette előtte, hogr meg van elégedve munka jávai cs ak az a kár, hogy nagyon vigyáz a saját zsebére". Ö ezt aztán elmondotta Littke egyik munkatársának, aztán rövidesen Littke felmondott neki. Tud arról, hogy Littke Halasynak és másoknak állandóan küldött pezsgőt és hogy Vay Kázmér egy ilyen küldeményt visszaküldött. Tudja azt is, hogy Littke Szelecsényivel bálozott és egy .. alkalommal Eittke utasít,s.ra vastag levelet vitt Szelecsényihez ,aki ezek kel a szavakkal köszönte meg: "Tuaom, hogy mi van benne" á - és zssbreVűgta a levelet, - Én, - folytatta vallomását Márton * akkor azt gyanítottam, hogy pénz Van a borítékban. Egy alkalommal pedig Littke Vay Kázmérhoz küldött általam egy levelet és figyelmeztetett, hegy vigyázzak, mert pénz van benne, -c-n ezt a levelet át is adtam Vay saját kezébe... Az ' elnök itt félbeszakítja a tanút: - Hát ezt miért nem mondofe ta eddig, miért mondja, csak most, a fetargyaluson? - Nem tudom, szabad-e ezt megmondanom? - mondja a tanú és körül nézve szinte elhalkul a hangja. - Hogyne, csak tessék, - nógatja az eln£k. - H t akkor kérem, megmondom: féltem nagyon, hogy kellemetlenségeim leszne.;, ha ezt elmondom, mint ahogy kellemetlenségeim lehetnek is ebtoSSl. - Próbálta-e a,, taibirni önt Littke, hogy valakit megvesztegessenek épitési ügyekb'.' kifolyólag? - kérdezte Szemák elnök. - Igen, Littk > ondotta, hogy reg kellene jutalmazni egyeseket így például fölemlítette ; " : rdŐ3 Sándort is, aki az egyik épitesi ügyben mint ellenőr járt el, mex?t-mint mondotta,- akkor nem kezelné olyan' szigorúan az építkezéseket. Én azonban nem vállalkoztam Ilyen dologra, A s,óskuti építkezések ellenőrét, Riedl Frigyest is fölhívtam Littke perenSí Sára, hogy jöjjön hozzánk az irodába, Riedl azonban azt mondott aj, "Ner vagyok kiváncsi a z okr a a piszok zsidó vállalkozókra, biztosan meg akar. nak vesztegetni" és ner. is jött el hozzánk, /Folyt.köv./Ma.
