Magyar Országos Tudósító, 1931. november, 1934. január

1934-01-02 [241]

EGYHÁZI HÍREK /Ravasz László püspök feltűnő beszéde a nagy fordulatokat követelő uj esz­tendőről. Folytatás./ Mindenki annyi erőt tud kifejteni, amennyi erőt tud kölcsönözni az örökké­valóságból. Ezen a téren beláthatatlan események előtt állunk, a dolgok kez­detén vagyunk. - Hirdetem és vallom, hogy a magyar református egyház mai belső felébredésében és átalakulásában, nem régi, letünfc világra alakul visz­sza, meggyőződésem, hogy a magyar protestantizmus dicsőséges, nagy lépést tesz előre, amilyenhez fo(jható történelmében nincsen. Az a belső meggyőző­désen, hogy a magyar protestantizmus éppen most az előtt áll, hogy múltjá­nak összes nagy energiáit mégegyszer Összefoghatja, alkothat a magyar szel­lemi életben olyan valamit, ami még a magyar művelődés történetében nem volt. - A XX. század kálvinizmusától azt kell várni, hogy megteljék a XVI. század tűzgyújtásával, a XVII. kristályosodó készségével^ a XVIII. . század tiszta és mély riudltáolóival és a XIX. elejének épitőmunkájával. - És pedig mindezt nem azért kívánjuk tőimért borsóra-tér­depeltetett az élet és szépet akarunk álmodni, nem azért, mert magunkat nyo-' moruságalnk között meg akarjuk vigasztalni, hanem egyedül és kizárólag azért, mert ha ilyenek nem leszünk, el fogunk pusztulni. Halálos játszma ez, az élet a tét, habozni, eloldalogni, patópálkodnl nem lehet! Vagy össze­szedjük magunkat és minden erőnk egy uj renafrssanceban fog kibontakozni, vagy befejeződik a magyar történelemnek egy nagy, kerek és jelentőséges epi­zódja. ... - A lélek beláthatatlan reze^voár jel ajánltatnak fel nekünk imádságban, bizonyságtételben, csodálatos jelekben, azért megyünk előre bi­zalommal, vid^áman leggyőzelmesebb harcaink felé. Vívjuk ezt tovább, bár talán valamennyien nem ls érezzük, menr^/ire benne vagyunk ebben a tubában, pedig már a derékhadban állunk, a csata kellős közepében... Tehát: sursum corda! Megtörténhetik a mi szemünk littdraaz, hogy az egységes magyar protes­tantizmus; az egységes magyar kálvinizmus lélekben újjászületik és azzá lesz, amivé Isten rendelte: elhívott lelkek dajkájává, s ennek a nemzetnek legáldottabb géniuszává. Egyikünknek csak tűrni kell, a másiknak tenni, az egyiknek gondolkozni, - de mindenkinek szenvedni kell és hinni kell, minden­kinek szeretni kell: mindegyik kéznek meg kell fogni a másikat. Ne tudjunk elképzelni szétszaggatott, politikai pártharcokra emlékeztető alakulásokat, mlnt^ahogy nem szabad elképzelnünk Önmagunkat, seregünket guerilla-harc októl megszaggatottan. A lelkészek társaságát megelőzően a budapesti református teológiai akadémia tanári kara kerestej&avasz László dr. püspököt, Sebes­tyén Jenő dr. igazgatóval élén és ugyancsak biztosította áldáskivánságai­ról./MCT/F. SZILVESZTERIÉJFÉLI REFORMÁTUS ISTENTISZTÉLÉT. A budapesti, kelenföldi templomban érdekes és eddig szokatlan istentiszteletet tartottak: Szilveszter éjjelén, kevéssel éjfél előtt összegyűltek az egyházközség hivel, s miután/ rövid egy-két percre megszólaltak a templom - a "Magyar Advent Temploma" ­tornyában a harangok, a szolgáló lelkész mélyen áhítatos hangulatban imádko­zott együtt a gyülekezettel a mult áldásaiért, s könyörgött az elkövetkező esztendőért,/MCT/F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom