Magyar Országos Tudósító, 1931. október/3
1931-10-29 [061]
Budapest, 1931. október 29. ^ XI11 * évfftly*^ 246 . szám. / KENÉZ-VACSORA. Folytatás 2./ - Hozzávesszük a hitel- és bizalmi válságot,- a tőkében való szegónyoéget, az ebből előálló igen kedvezőtlen hazai eladási kondíciókat, amelyek a devizahiány miatt a külföldi gyáraktól elzárt magyar kereskedőt a belföldi gyárak termékeihez Í3 nehezen engedik hozzájutni, - végeztünk a bajoK.vázlatos felsorolásával s áttérhetünk az itt diagnosztizált bajok enyhítésének módjaira. Orvoslásról nem akar beszélni, mert sajnos a mai kényszerhelyzetben nem 30k az, amit tennünk lehet, aminthogy^ bait,-vagy hogy «z ellenvéleménynek is koncessziót tegyen,— a baj fotényezóit nem mi okoztuk, annak gyökeres orvoslása nem álíhat a mi mordunkban. Hogyan ls képzelhető, hogy ml, akiknek forgalm az egész világénak töfrb mint félszázalékát teszik, önmagunkban meg tudjuk szüntetni'a világválság éa a kereskedelem válságának legfőbb okát: a forgalom szabadságának korlátozását,- hegy egyraagunkban rá tudjuk diktálni az egész világra, a súlyosan beteg kereskedelem éltető elixirét, az^ész szerű kereskedelmi és vámpolitikát. Éppen ezért nem is akar előadást tartani teoretikus dogmákról, megmarad a kezünkben lévő gyakorlati lehetőségek körében. De bármilyen szük is ez a kör, a reményt még 3em szabad elveszteni, mert: előazör is ezeket az elviuelhotetlen bilincseket C3ak átmenetieknek kell tekintenünk. \z élet áttör a mesterségesen felállított korlátokon, - - .» . t-fel 4 "-. • : • • . i. • .... • v . .. .^J . Qe addig sem kell kétségbeesnünk, hiszen a^kötöttgazdálkodás sem nélkülözheti a kereskedelmet. Legérdekesebb példa erre Oroszország, ahol eredetileg makacsuk ragaszkodtak a kereskedelem teljes kikapcsolásához^ s ahol ma az exportforgalomban a*3 ügynökök éa kereskedők légiéit foglalkoztatjákl Gondja van rá, hogy ha elkerülhetetlenül kompenzációs ügyletek létesülnek la, azokba* a hivatásé? kereskedők is belekapcsolódhassanak. Teszi ezt annál Inkább, mert teljej mértékben elismeri a kereakedelem nélkülözhetetlen szükségességét éj produktív szerepét az áruk eloaztáaánál, az árszabályozásnál, 'a kereslet éa kínálat találkoztatá3ánál. S ha mindenfelől hangzik is a panasz: sok a kereskedő,- mégÍ3 azt mondja: lehet, hogy ma, mint minden más pályán, itt ia van egyea pályákban túlzsúfoltság, de sohasem lehet az igazi, nagystilusu kereskedőkből. Abból az okos kezdeményezésből eltelt kereskedőből, akinek áttekintése é3 útmutatása nélkül 3em a mezőgazda, sem az iparos nem tudja, minő cikkek miféle minőségben, milyen csomagolásban kellenek a fogyasztóknak, aki nélkül nem indulhat meg és nem haladhat helyes irányban a termelés átszervezésének immár égetően szükséges folyamata, - Per3ze ma a kereskedelemnek is át kell szervezkednie, alkalmazkodnia kell - legalább ideiglenesen - a megváltozott viszonyokhoz. ErŐ3ebben kell belekapcsolódni a munkaalkalmakat és exportlehetőségeket v nyujté ipari nyersanyag Importjóba. Kozzáte3zl ehhez, hogy az Import- c kereskedelem eroa hatalmi korlátozása már azért aem lehet cél, mert áruimportra szükség van a belföldi áralakulás-szabályozása szempontjából Í3 és mert mértéken tu1t'nién6-ítév4t,bzsöge>^tíá8a az emberek ezreit fosztaná meg a kenyértől. Azt* hiaz'l-/ javulást, várhatunk az egyea államokkal folytatott kereskedelempolitikai tárgyalásoktól is, amelyek sikeres befejezése nagyobb lendületet ad az elbágyadt kereskedelemnek, különösen ha i középeurópai jegybankok szeresabb kooperációja és kiiring-elszámoláaának rendszere - amire erős a reménye, megvalósul. - De erőaebben bele kell kapcsolódnia a kereskedelemnek a IA tranzitó forgalomba is. Éppen ennek érdekében szeretné a csepeli kiköU tőt a tranzité kereskedelemhez teljesen hozzáalkalmazni: területét iga- •• íj, zl szabadkikötővé átalakítani s e célbél ott lehetővé tenni feldolgozopf\ üzemek létesítését .la.