Magyar Országos Tudósító, 1931. június/3

1931-06-23 [056]

A KERESKEDŐK MONSTRE VACSORÁJA A VIGADÓBAN. Budapest kereskedői kedden 03te a Vigadóban monstre vacsorát rendeztek, 3 több mint 1700 kereskedő ajCrongott a nagy hőségben nemcsak a Redout nagytermében, hanem a szomszédos kistermekben is, ahové megafonok közvetítették a szónokok szavait. A * "csorán megjelent Kállay Miklós kereskedelmi államtitkár, Éber Antal, a Budapesti Kereskedelmi éa Iparkamara elnöke, báró Madaras 3y-Beck Gyula, a Pac3arnok elnöke, Dé3i Géza,Vértes Emil, Ledermann U&C

t a 90 éves Schouer Jakab, a pacaarnok alapitója, s testületileg jelent még a Belvárosi Polgári Kör, a Terézvárosi Egységes Párt, az Okisz, a Fővárosi Kereskedők egyesülete, az Erzsébetvárosi Kaszinó, az Erzsébetvárosi Kör, a Mag/yar Kereskedelmi Csarnok, s meleg ovációban részesítették, amikor megérkezett Kóbor Tamás szerkesztőt. A vacsora után Vértes Emil ment a szónoki emelvényre és mondott bevezető szavakat. A kereskedő mindig tudja, hogy kinek lőhet hitelt nyújtani ás ez a helyzet ma, amikor sz egész orszég kereskedő társadalma hitelt biztosit Kállay Miklósnak, aki vállalkozott arra a nehéz feladatra, hogy a kereskedőtársadalom pusztulását meggátolja és aki hivatott orvosa lesz a magyar kereskedőknek. K á llay MlklÓ3 nagy beszédben foglalkozott ezután a kersakedőtároadalom helyzetével a részletesen kifejtette programját. —Elsősorban a magyar kereskedők feleségeinek mondok köszönetet,- kezdte el beszédét,- akik hatalmas piros rózsacsokorral loptok meg a mai napon. Utána kÖ3zöntöm a főváros éa Budapest kereskedőit, akik között, ha körülnézek tulajdonképpen nem is kell programbeszédet mondanom. Zsúfolásig megtöltötték ezt a termet ás higyjék el, ez jelenti ez erőt. Tömörüljenek, legyenek egységesek, világnézletükben, politikájukban és gazdasági törekvéseikben, mert senki sem fog önökön kivül a kereskedők bajaival foglalkozni és én Í3 a hivatását teljoSltS kereskedőnek a sorsát akarom jobb jövő felé vezetni. Az Önök feladata a kereskedés, az én feladatom, hogy a kereskedelem lehetőségeit javítsam. Nem azért ülök az államtitkári jzékbon,- hogy világnézletl 3zempontok szerint itéXjek kereskedő és kereskedő felett, hanem azért, hogy a kereskedők egyetmének az érdekeit előmozdítsam. "Önöknek híva tájuk van ebben az országban, amely a kereskedelem nélkül nor élhet meg. Ennek az országnak minden időszakában együtt haladtak a kereskedik a fejlődés irányában. A korsskedőtársedalom tapossa ki az országutakat és vezeti a felé a vidék felé, ahol olyan emberek élnek, akikkel a gazdasági életet fel akarjuk venni, egybe kívánjuk kapcsolni. A kereskedj a maga nagyszerű élethivatásával a foglalkozásánál fogva adott konzervatlzmusával olyan tényezője az életnek, amely nélkülözhetetlen. —A liberális gazdasági erőkkel tették naggyá ezt az országot önök, akik ma szintén liberálisak. Liberálisak a természetükben és lényükben, én azonban a kereskedők liberalizmusát másnak tartom, mint a politikusok liberalizmusát. A kereskedők liberalizmusa soha sem válhat el a kereskedelemtől, a politikában sajnos gyakran tapasztalunk változékonyságot. Jobban szeretem, ha azokat a férfiakat követik, akik a kereskedelmi liberalizmust hirdetik, mint azok után mennek, akiknek a politikai liberalizmus a jels zavuk. —Én is a liberalizmust hirdetem, azt a liberalizmust, amelyet ezer év éta tradícióként őriz családom. Igaz, hogy ezt a liberalizmust más liberálisok túlkiabálják, azonban 3okan vannak, akik hangosabbak nálam, de voltak idők, amikor ezek csendesebbek voltak. —Azt mondta az önök szónoka,hogy orvosa vagyok a kere3kedők7) nek. Igen az akarok lenni, én megállapíthatom a diagnózist, de csak akkor, r ha őszintén elmondják a bajukat, ha eljönnek az én szanatóriumomba, felejtsék el

r amit a sarlatánok megállapítottak. /"C r\ 1 ír t IÍ-ÖTT /