Magyar Országos Tudósító, 1931. június/3
1931-06-20 [056]
/Szászy Béla temetése. Folytatás J./ - Talán éppen ezért mondta fel a szolgálatot ez a nagy, ez az áldásos energiaforrás, amikor annak máskor hatalmas és másokért mindig készséges erejére egyszer, az utolsó pillanatban Szászy Bélának magának lett volna szüksége.... - Annak a tátongó űrnek a felismerése, amit a nemzeti munkában maga után hagy, - annak a szellemi kinosnek n feltárása, méltó felbecsülése, amit életmüvében nemzete jelene-jövője javára pazar lélekkel halmozott fel, bámulatra ragadja azokat is, akik elől életében sikerült elrejtőznie. Rohamosan foszlik majd szét nemes alakjáról a szerénység raagaszőtte takaróleple és minden magyar előtt élő ós eljövendők előtt meg fog mutatkozni Szászy Béla igazi nagysága: a jogtudós és az ember, a szellem és a jellem sohasem lenyűgöző, mindig felemelő hatalmas mivolta. - Az égbenyúló százados fenyőfák, ha tövében állunk, méretolben csak csodálni tudjuk, ámde nem felmérni. - Mi Szászy Béla mindig hűséges, örökké hálás munkatársai, akik oly közel állottunk hozzá, hogy az égbenyúló szálfa váratlan kidőlése minket is porbasujtott, ma a keserűen fájdalmas gyász óráiban, csak a csodálat és a szeretet könnybefuló szavaival tudunk élő valóságból drága emlékké finomodó alakjához közeledni. Munkáiban elmerülni, szétszórt kincseit összegyűjteni; egy élet tanulmánya kellene, - őt méltóan méltatni: egy második Szászy Béla! - Azok közül való volt, akiknek nagysága az idők multával nem fogy, hanem növekedik, mert érdemel az o alkotásainak meg nem szűnő áldásai révén egyre gyarapodnak. Az ő élete munkája klszakithatatlan szerves ré3ze, hatalmas, maradandó fejezete a magyar jogalkotó génius világraszóló nagy müvének. - Szászy Bélai Döbbenetesen fájdalmas és különösen pótolhatatlan, váratlan elköltözéaed éppen abban a pillanatban, amikor boldog örömmel készültél életed korszakalkotó, hatalmas főművének Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének csak az imént elhatározott ezernyi elhárított akadály után végre is küszöbön álló törvényhozási tárgyalására. A nagy munka tied volt és nagy elődeidé,. A vasszerkezet, a tömör falak és hatalmas ivek állanak. Kész az egész hatalmas épület; szinte csak külsőségek, szinte csak a bokrétaürtnep van hátra és te ez elől az ünnep elől is - keserű fátum íme elvonultál. De kezedből osak akkor hullott kl a toll, amikor életed^ utolsó, lelkesen lázas alkotó heteiben munkád végeztével a századokra szóló törvényjavaslat Indokolásának végére pontot tehettél, - Az immár teljessé vált legnagyszerűbb magyar jogász-művészi alkotás a te tanítómesteri lelkedből kiáradó orgona zúgás hangjai mellett fog bevonulni a magyar törvénytárba, a magyar életbe é3 lélekbe. - Ezzel az Ígérettel hódol előtted ravatalodnál hálája, benned való büszkesége és meg nem szűnő elismerése jeléül haza, nemzet, törvényhozás és kormány, - íme ebből a fönséges csarnokból - amelybe keserű gyászunkkal szinte vigasztalanul léptünk, most sem távozunk minden vigasz nélkül, sem Szászy Béla, az igaz lélek, sem rai,akik igaz szivvel sereglettünk korai ravatala köré. - Szászy Béla életének főműve nem maradt csonka, tető alá kerül és az oromzatáról századok olvassák majd a ragyogó feliratot: "Építette ezeréves alapokon, nemzedékeken át a Magyar Jogalkotó Géniusz Verbö'czy Istvántól Szászy Béláig." - Szászy Bélától nem búcsúzunk: ő tovább él a Magyar Jogalkotó Géniuszban, a magyar elmékben és a hálás szivekben. - - De legkevésbé búcsúzunk tőled mi, munkatársaid, akiknek jósági gos atyai barátja voltál és örök tanítómestere maradsz, akár csak minden j) eljövendő magyar jogásznemzedéknek. - Edes jó Béla bácsi, hadd szólítsunk meg mégegyszer így é3 azután legyen - mint élteden volt - holtodon is a te nagy bizodalmad én lelki derűd forrásának az örök Istennek minden, de minden áldási.
