Magyar Országos Tudósító, 1931. június/3

1931-06-22 [056]

/BUD JÁNOS NAGY BESZÉDE A KISIPAROS-PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁRÓL. Folytatás 1./ -Az Iparosság,- mondta - rengeteg zaklatásnak van kitéve és nem bírja a terheket, sürgős szükség van tehát az építkezések folytatására, ad£- és illetékkedvezmények biztosítására, megfelelő hitel nyújtására, ki kell adni 9 fedezettel biró közmunkákat, rendezni kell a közszállitá3 kó] dését, meg kell szüntetni 9 hatásági közüzemeket, tovább kell fejleszteni a kisiparosok export-lehetőségeit, meg kell szervezni a kisipari értékesítés ügyét, racionalizálni kell a kisipart, mérsékelni kell a túlzott adó és szociális terheket és uj törvényben kell szabályozni a társadalombiztosító terhelt, amelyet nem tud viselni tovább az iparosság. Nem világnézleti alapon, nem közjogi éa politikai alapon kell ezen a választá30n réaztvonnie az iparosságnak,- fejezte be beszédét Nagy Antal általános helyeslés közbenhanem a kenyérkérdés alapján. B u d János kereskedelemi miniszter állott fel ezután szólásra általános érdeklődés közben. -Amikor a kereskedelmi tárca vezetését átvettem,-mondta ajmlniszter többek között,- megjelentek nálam a különböző érdekképviseletek 3 s kézmüvesip9ros3ág részéről húrom testület vezetősége jelentkezett*, az Országos Kézművestestület, az Ipartestületek OrSzágoS Szövetsége éa a Keresztény Iparosok Egyesülete. Annakidején előttük egy programmot mondtam el és be kell vallanom, hogy annakidején sokan voltak, skiknek kételyei támadtak. Nem a programra irá^nt, hanem az iránt, hogy tényleg lehet-e a ki3ipar helyzetén javítani. A háború előtti éa utána következő időket az jellemezte, hogy a gazdasági élet odáig jutott, hogy a gyárüzem átvesz minden szerepet a termelés t-^rén. Nem kisebb kérdés e z, minthogy Marinak van-e igaza abban, hogy a nagyüzem elnyeli a kicsi üzemeket, vagy fennmaradnak-e a kicsi üzemek, mint a nemzetek minden időben szükséges termelő tényezői. A marxista feltevés szerintem teljesen hibás, mert bármennyire előtérbe nyomul la a. nagyüzem, a ki3 üzemekre, a kisexisztenciákra társadalmi és nemzeti szempontból mindenkor szük3ég van éa 3zükg»s lesz. -A technika hihetetlen méretű fejlődését látjuk, csodákat alkot s technika 03 nem tudjuk mit hoz a holnap. Azt merném állítani^ hogy majdnem odajutottunk, hogy a technika nem az emberért, hanem az ember ellen küzd. Nemcsak többet, jobbat és olcsóbbat produkál, hanem kikapcsolja az emberi munkaerőket és munkanélküliséget teremt. Ez az állapot nem tarthat sokáig, egy kiegyenlítő^folyamatnak kell lennie. -Azonban ma a tőkének Í3 az egyre jobban való bekapcsolódását látjuk a vállalkozásokba. A raciónalas é3 a koncentráció idejét éljük és ez la azt s látszatot kelti, mintha a nagyüzemek ideje érkezett volna el, A raconalizálás éa koncentráció csak addig egészséges azonban, ameddig összhangban áll a népesség és a nemzetpolitikai érdekekkel, mert különben többet árt, mint használ. -Nem vagyok hajlandó egy percig sem azt a nézetet vallani, amely szerint a kisiparra nincs szükség, ellenkezőleg ma nagyobb szükség van erre, mint bármikor. Szükség avan a kisiparos társadalomra elsősorban nemzetpolitikai szempontból, akkor, amikor világnézletek csa? nak össze és akkor, amikor olyan világnézlet harcol Európa ellen, amely az egyéniséget ki akarja kapcsolni és minden téren a kollektivizmust akarja meg- <-> valósítani. . . . .. / J' /Folyt, kov./ f . . . A..~Ln '