Magyar Országos Tudósító, 1931. június/3

1931-06-22 [056]

APPONYI ^LBERT ÜNNEPLÉSE k MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁN. . Hétfon tartotta a Magyar Tudományos Akadémia a nyári szünet előtt évadzéró összes ülését, melyen Eefrzeviczy Albert elnökölt, B e v z Ö v i c z y Albert megnyitó beszédében megemlékezett A p p o n y i Albert 85«dLk születése napjáról ás a következőket mondotta? meg - Először gyűltünk ma összes ülésre össze azóta, hogy az egész ország/ünnepelte tiszteleti és igazgató tagtársunk , hazánk nagy fia,gróf Apponyi Albert 85-ik születésnapját. Ebből az ünneplésből részt kérünk mi-is, mrrt Apponyit mi. is joggal a magunkénak valljuk és mert Akadémiánk nem szokott szótlan maradni akkor, amikor nagy, közös érzelem az egész;. nerazev 3zlvát megdobogtatja, - Igen - a magunkénak valljuk Apponyit, kit Akadémiánk már ;'; 1890-ban választott meg tiszteleti tagjául, s 1908-ban igazgatótagjául is és ki éyen a legutóbbi időkbtn egy nagyjelentőségű emlékbeszéddel, s Szent Imre-ünnepélyünkön egy törtéhalmi'értekezéssel vett emlékezetes reszt Akadémiánk nyilvános működésében* De mint szónok, nemzetünk legnagyobb szénbe ka, ÍÍ mint publicista is kiváló helyet foglal ő el állandó sorainkban és irodalmunkban.;-'Öss-zogyűjtött beszédeit kiadták 1896-ban két. kötetben,azóta azonban: a hazánk-, közéletében gyakran korszakos fontosságú, szónoklatok pgé3Z hess zugáéra, mindig ujakkal 'szaporodva, várja azt , hogy könyválakban közreadva, mint a-szónoki művészet példaképei, s történelmünknek la gyakran-; útjelzői, nemzetünk közkincsévé váljanak. A küzdelem, melyet a nagy államférfiú hazája'ig^zán^k érdekében nemzetközi fórumok előtt folytatott,ugy. mutatja be Apponylt, mint a nemzetközi jog tudós és ellenállhatatlan m-.ggyőzo erejű művelőjét, a emlékiratai, melyeknek első kötete 1922-ben jelent meg, valódi mintáját szolgáltatják az elfogulatlan éa tárgyilagos -egykorú történetírásnak, - De ami mindenkit legjobban megragad e csodálatos életpályának immár a patriarchfci kort la meghaladó, S' még mindig fölfelé Ívelni látszó képén, az ann*k szinte példátlanul álló, mindig diadalmasabbá alakuló politikai jelentősége és jellege.Apponyi sohasem igyekezett a hatalmat magához ragadni; a kormány vezetésére soha sem vállalkozott, csak a politikai helyzet elutaaithatatlan követelményei vehették rá, hogy rövid időre a képviselőházi elnöki, majd kétízben a vallás- éa közoktatásügyi miniszteri állást vállalja el. !

iégi3, akár hivatali állásban volt, akár azon kívül, ál-' taláncsan elismerték, hogy hazánk egyik legnagyobb politikai értékét éa tényezőjét bírja benne, ; • - Ez legvilágosabban tűnt ki, mikor hazánkra ránehezedett az a rettentő csepás, mely összeomlásét a megc3onkittatésát hozta magával,Innen kezdve mindenki ugy nézett Apponyira, rnint akire nemzeti él-itünk "megmentésében a vezérszerep vár,különösen a külfölddel szembon,amely méltán őt tekintette Magyarország reprezentatív férfiénak. Semmi kormányhatalom nem volt a kezében, 'C3ak a nemzet bizalmát bírta, de. azt osztatlanul vés- az egész magyarságot áthatotta a tudat, hogy ügyét jobb kezekre nem bízhatta. - Egészen példátlan, mondhatjuk, világszerte az a szerep és az az állás, amelyet Apponyi közéletünkben pályája legújabb 3zakaszában elfoglal,öt a gondviselés nemcsak kivételesem hosszú élettel, 3 az övéhez hasonló korban valóban ritka lelki éa szellemi erővel áldotta meg; neki megengedte azt is, hogy ho3szu életében elérje azt, amit má3ük a politika terén csak haláluk után szoktak elérni, 3 az általáno3 tartaléknélküll elismerést éa bizalmat. /folvtatása Vövetkezik/ /O