Magyar Országos Tudósító, 1930. december/2
1930-12-15 [052]
IRODALOM. ANTAL GÍIZA REFORMATUS PÜSPÖK SZEKFOG. LA&JÁ H PETŐFI TÁRSASÁGBAN. Vasárnap délelőtt felolvasó ülést tartott a Magyar Tudományos Akadémián a Petőfi Társaság . Az ülésen, melyen Pékár Gyuia elnökölt, Antal Géza református pügpök tiszteleti t£g , olvasta fel székfoglaló értekezését. Lampórth Géza főtitkár Jelentésében beszámolt arró^, hegy e Nagykörősi Arany János Társaság levélben köszlnte meg, hgy irodalmi ünnepén a Társaság képviseltette magát s levőiében azt Írja, hogy egyedül a nemzeti szellemből fakadó irodalomnak van jogosí&tS/ága, Közölte, hogy a Clevelandi Könyvtárbaav Potof i szt>b»afc .állítottak fel és Ara&cs&nád^-Soro&tél vármegye £50 $-öt szavazott meg a Társa s^j n,ak. A főtitkári jelentés elhangzása után Antal Géza református püpsök olvasta fol "Á fcngáigaaxfrS. 1 ' cimü székfoglaló értekezését. Régi szokáshoz hivon a szék'jPoglAlé előtt, megemlékezett arról, akinek helyébe megválasztották; Rákosi Jenőről, Méltatta Rákosi Jenő irodalomtörténeti jelentőségét, iról és publicisztikai pályafutását , s hangoztatta, hogy Rák si Jono volt az, aki hazaszeretetre tanított mindenkit. A bevozotő beszéd után felolvasta értekezését. Ismertette Bürke és Kant meghatározása; ti fenséges fogalmáról, vitázott a két filozófus felfogásával, majd a maga nézetét ismartotte. Többek közt igy szólt: A fenséges érzése könnyen vegyülhet .Vs, nem esztétikai érzései; kel. Fenségesről beszélünk az etika terén éppen ugy, amint fenségesről s$él hattank a vallásbölcsészet terén. Termoszotsen miftu a két esetben rokon ez az esztétikai fönségessel, de mégis más az az érzés, amelyet az erkölcsi fenséges mint ilyen gyakorol reánk és isnét más az az érzés, amelyet a tér és idő korlátai alá nem vetett és az erkölcsi tulajdonságok toljosségévol biró isten fogalmával szembon érezünk. Ott ahol erkölcsi eszményekről van szó, amelyek eredetüket nem a mi végessegünkből veszik, s amelyek éppen ezért nem is korlátozhat6K, PZ emberi földi élőt korlátai közé, hanom tulmennek azon, ezok az erkulcsi eszmények, mint fenségesek hatnak reánk, de többé nem az esztétikai £enslges érzetét kelfcJK bennünk hanem az etikai eszmény olőtt meghódolás és az etikai eszmény megvalósítása után való vágy érzetét, amely természetesen egészen más, mint a természeti fenséges által bennünk kiváltott esztétikai érzés. A fenséges még egy harmadik eszmecsoporttal is párosulhat, amikor mi mindannak, amit a természetben hatalmasnak, nagynak látunkj s amit tudatunkkal a végtelenség világában emelünk, s mindannak, amit erkölcsileg eszménynek tekintünk, a közös alapokára igyekszünk vissza vinni, arra az okra, amely uralkodik a természeti és erkölcsi erok felett egyaránt s amelytől függ a természeti és erkölcsi világban minden. Ez e létezésnek és történéseknek legfőbb alapoka, nevezzük azt abszolutumnak, vagy Istennek, egy uj érzetét váltja ki a fönségesnek belőlünk, a vallás érzetét, mely az alázatosság mellett megadja az embernek v vigasztaló, felemelő, felmagasstositf érzetet Ez az érzet nem olyan közvetlen, mint a fenségesnek esztétikai irzete, nem is olyan könnyen magyarázható, mint az erkölcsi eszmériyjáltal felébrsztott etikai fenséges érzet, de mindakottő által táplálva, minda kettőnél hatalmasabb, ugy hogy az ember a fenséges vallásos érzetében érzi leginkább, hegy ennek a világegyetemnek ogy kicsiny korlátolt erőkkel felruházott tagja ugyan, de korlátoltsága megszűnik, ha lelkileg egyesül azzal, aki nem áll a tér és idő korlátai alatt, A református püpsök fele Ív a* ás át nagy taps követte, majd Pékár Gyula intézett tagavató beszédet Antal Gézához, s többek közt igy szólt: - Ma a poézis átnyúl a tudományba, az Irodalom a művészetbe, a költő tudós és művész, az iró filozóius, történész tud lenni., egy személyben. Ez a sok uj érd klődésl felületre való csiszolédása a modern tehetségnek; ott van például Wells 4 Romáin Roland is. /folytatása következik/
