Magyar Országos Tudósító, 1930. november/2
1930-11-14 [049]
A KAMARÁBAN MÜKÖDÖ ÜZEMI BIZOTTSÁG MÉG ÉLESEBB HARCOT KIVAN FOLYTATNI A FŐVÁROSI ES AZ ÁLLAMI ÜZEMEK ELLEN. A fővárosi kereskedő és iparos érdekképviseletek delegáltjai rendkívül nagy számban jelentek meg a kamarában pénteken tartott üzemi bizottsági ülésén, melyen a kamarának újonnan megválasztott elnöke, dr. Ebe r Antal elnökölt. Éber Antal rövid visszapillantást vetett a bizottság működésére, ismertette azokat a munkálatokat, amelyek a bizottságot foglalkoztatták éü amelyek nyomán megállapítást nyert, hogy az üzemek jobbat nem termelnek és termeivényeiket olcsóbban nem bocsátják a közönség réaélére, mint a magánvállalkozások. Az állandóan hirdetett árnivelláló tendencia müködésflkben sahol sem található fel, közérdeket nem képviselnek, elkeserítik a kereskedelem és Ipar amúgy is nehéz helyzetet anélkül, hogy a köz szemtpontjából bárminő értékes tevékenységet fejtenének ki. Felállításuk ind~ka állandóan az olcsóságra való törekvés volt, amivel szemben a gyakorlati életben Ilyen hatást kiváltani nem tudtak, 3őt amidőn arról van szó, hogy szolgáltatásaik árát leszállítsák, ridegen elzárkóznak a kereskedelem és ipar jogos kívánságai elől még olyan üzemek is, mint pl. a hirdetővállalat, mely nem szolgáltat munkát é3 tulajdonképpen csak eladja azt a monopóliumot, amelyet a főváros jóvoltából élvez. Az üzemi bizottság, melynek elnökségét a jövőben is megtartani óhajtja, még intenzivebben kivan foglalkozni az állami és fővárosi üzempolitika szertelenségeivel és azt a kérdést intézi az összes ker skedelmi és ipari szakmákhoz, hogy az egyes üzemek működésével szemben támasztott kívánságokat és panaszokat bizalommal hozzák a kamara elnökségének tudomására. Ezután Madarassy-Beck Gyula báró üdvözölte az üzemi bizottság elnökét s ki jelenté tt'ö',' hogy" az" üzemek kérdését a gazdasági élet egyik legfontosabb kérdésének tekinti, az üzemek fentart&sát pedig a gazdasági élet egyik legkárosabb jelenségednek. Nemcsak versenyt jelentenek, de tőkét vonnak el a gazdasági élettől, azt többnyire nem használják 5 ki gazdaságosan, sőt amint a példák mutatják, súlyos Veszteségekkel dolgoznak. Már létezésük puszta tényével megakadályozzák a becsületes munkába vetett hitet a gazdasági társadalombab. Támadta az államilag szubvencionált szövetkezeteket is és kérte a bizottságot, hogy k működését azokra is terjessze ki. S> z e g ő Béla a GYOSZ és vegyészeti gyárosok nevében a legmelegebben csatlakozott az üzemi bizottság munkaprograramjához és azt fejtegette, hogy annak működése akkor lesz a gazdasági életre legáldásosabb, ha a gazdasági élet minden faktorát sikerül egységes frontba tömöríteni az üzemek megszüntetése érdekében. Vértes Emil az ipar és kereskedelem szervezetlenségével magyarázta, hogy az üzemek elleni mozgalom eddig még külör nösebb eredményeket felmutatni nem tud. Azokra a bizottsági tagokra hárítja a felelősséget, akik a kereskedelem és Ipar jóvoltából ülnek bent a törvényhatóságban, de amikor az üzemek megszüntetését kellett volna megszavazni, a szavazás elől eltávoztak. Azt állította, hogy ugy a ház-, mint a villany árának mérséklése tekinteteben sokkal több előnyt lehetett kiharcolni még annakidején, amikor azok magánkézben voltak. Blttner János megemlékezett arról, hegy a kamara ugy az élelmiszerüzem, mint a 'kényei*-" gyárra nézve megállapította,hogy egyik sem termel jobbat és olcsóbbat, mint a pékek és hentesek. Erdélyi MÓR , majd Welnberger Mózes a mészárosok kérelmét tette szóvá, SchWTrnmer IVÍ 1 n ály azt panaszoipa, nogy a gázmüvek kokszot és szenet kis tételekben is árusítsanak és 50 kilogrammos tételekben házhoz is ... j .x szállítanak. Krausz József a férfiszabék nevében szóvátette, hogy a honvédelmi minis zTer ahelyett.hogy az Országos Ruházati Intézetet megszüntette volna.azt a tárca terhére megvásárolta. l&Sgr. ,Qy u ^. Pogány József Trozopy^ F erenc Koch Karoly, Szarka István és t jQTOS TTnátiasdr . fela zTIal ás al ut án EberAnt a 1 az üléá t U? rekeg ztggtS megéllapította, nogy a kereskedelem és ipar, miht azt a felszólalások mutatják, még mindig egyik legsúlyosabb problémájának tartja az üzemek kérdését. Igeretet tett arra nézve, hogy a kamara a legnagyobb ügyszeretettel és munkakészséggel fog a kereskedelemnek és Iparnak az üzemek megszüntetésére irányuló munkájában rendelkezésébe állani.
