Magyar Országos Tudósító, 1930. november/1
1930-11-04 [048]
akinek a "Salzburgi csapszékbon" cimü verse örök emléket állit ott• Ha egyéb költői remeked nem volna e versnél és a p Grand Café -ban tt cimünél/öröktt, feljegyezve maradna neved akkor is. Nyoma sincs költői munkáidban az utánzó vágynak t néma nalott, nagy költő, hü magyar és igaz barát, fe effélékkel non törődtél. Szobb összhang a szférák világában sem lőhet, mint volt a Te költőszivedben.,. Pékár Gyula, a Petőfi-Társaság elnöke a társaság tiszteleti tagját méltatta Szabolcska Mihálytoan* A trianoni éj legsötétebb szakában hagyott itt minket, úgymond Pokár Gyula, akkor, amikor a nemzetnek legnagyobb szüksége van világitó lelkekre a k hervadó földi részt Isten porrá teheti újra, de a szellemi részt, a lángot sziveinkbe, a nemzet szivébe mentsük át, Szabolcska a hagyományok költője volt, aki a nemzeti lélek legmélyén rejtéfzŐ kincsekbe markolt bele, Szabolcska örnk aktualitással tudta visszatükröztetni a magyar halhatatlanságot, kz alföldi róna szittyatüzo vagy te, nem hiába adtad utolsó versköteted címéül e két szót: "oseirrvnyomán% Am gúnyoljanak a kifelé nézegető fiatalok "Költőcske Mihályinak, a Te nagyságodból ez mitsem vonhat le, H ó d y Gyula dr», Eemesvár város volt főügyésze a temesvári közönség és a Délvidék elűzött magyarjai nevében beszélt és kifejtette, hogy Szabolcska Mihály Temesvár város törvényhatósági bizottságának folodhetétlen tagja- volt, aki az egész ottani polgárságot felekezeti különbség nélkül magáKoz ölelte, R a ff a y Sándor dr. bányakerületi evangélikus püspök búcsúztatta utolsónak Szabolcskát, - k multak nevében jöttünk,—ugy mondj- szarvasi öregdiákok , ifjúkori társaid és öreg barátaid, a kezünkben hoztunk hervadó virágot, szivünkben hervadhatatlan, gyászos bánatot* Búcsúzom tőled az Alma Mater nevében, amelynek falai között olyan lelkesedéssel töltöttük mog lelkünket a tudás minden kincsével. Már diákkorodban is költészeted izes gyümölcsöit adtad nekünk, költő-lelked már akkor is megtormékenyedett Isten világának gyönyörű szépségeitől. -Búcsúzom tőled az .alföld rángó délibábja nevében, amely odalátszott Szarvas határába... Utad mindig feljebb hágott, végzi Raffay püspök, s most/amikor napod loalkonyul, eljöttünk koporsódhoz, Isten áldása legyen Teveled,, , A bucsuztatóbeszódek olhangzása után kivitték a gyászkocsira Szabolcska Mihály koporsóját, s az elhunyt költő ; , tisztelőinek nagy serege kisérte ki e gyászkocsit a Kerepesi-uti temetőbe, ahol a főváros által adományozott sírnál még R a v a s z László dr. püspök áldotta meg a tetemekot, s mondotta el az Apostoli Hitvallást, majd a koporsót a sirba oresztették./MOT/F. EGYHÁZI HÍREK, EGYHÁZMEGYEI GYŰLÉSEK. A hevesnagykunsági református egyházmegye Tiszaroff községben tartotta meg közgyűlését, Török Imre esperes és He r c z e gl Béla dr, kormány főtanácsos, országgyűlési képviselő, gondnok olnöklésóvel, k közgyűlésen megjelent vitéz Horthy István felsőházi tag, ny, lovassági tábornok, az egyházmegye örökös tiszteletbeli gondnoka is, akit a közgyűlés melegen ünnepelt. Török Imre esperes imája után Herczegh Béla egyházmogyoi gondnok megnyitóbeszédében utalt arra, hogy a gyűlés helyének ősi egyházi tradícióik nemzeti mult gazdag emlékeivel ölelkeznek. Ez a megértés váltsága a jobb magyar jövőnek is, A krisztusi szeretetnek az élet minden vonatkozásában mog kell nyilvánulnia, folytatta a gondnok s ez az érzület bizony sokszor hiányzik a kapitalizmus szervezeteiből. Csakis ettől a krisztusi állásponttol lehet várni R népek közötti gyűlölködés megszűnését, a nyomor, a társadalai bajok enyhülését is. Egymás hitének erősítésével kell bizakodófcfe közhangulatot tpromtenünk, k protestáns sérelmek orvoslását Horozogh Béla nemcsak felekezott szeupcntból, de nemzeti érdekből is szüksé* gosnek tartja és reméli, hogy az összefogás érzetének szükségessége a sorolja mok őszinte orvoslására fog vezetni. M a k 1 á r y Károly ogyházkorületi lelkészi főjegyző az uj iskolát avatta fel. majd Töfrök Imro esperes terjesztette elő nagyszabású jelontésé t. /Folyt.köv./
