Magyar Országos Tudósító, 1930. november/1

1930-11-10 [048]

RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖK EL&ADÁ3A CKGLÉDEN A ZENE PRÉDIKÁLÓ EREJÉRŐL. Nagyszabású uj református gyülekezeti házat ópitenek Cegléden. A ce

glédi református egyház, mint onnnn jelentik, nagyarányú központi házat öplt', a gyülokozoti bolmissziói munkák otthonául. A gyülekezni ház javára tegnap este vallásos Ünnep volt D ooglédl kultúrházban, s az ünnepségre Ravasz László dr. dunemolléki roformútua püspök és felesége is leutazott, többek társaságában, a eljött Dobrooenből a hireo kollégiumi nagykítntus harminctagu énekkara, Szontpétori K u n Béla dr.-nak, a debreceni egyetem rektorprofess sorának, a kantus tanárolnökének vezetésével. A püspököt a pályaudvaron C z o gló d y Sándor helybeli református lelkész, S. S z a b 6 József, c. középiskolai főigazgató, a debreceni gimnázium ny. igazgatója - aki a szép ünnepséget rendezte - ós D o b o s Sándor dr. református fegondnok fogadták, a Coglédi Református Nőegylet estélyen pedig Jelenvoltak raógj Erdélyi Aladár dr., a-város ország yülés1 képviselője, Sárkány Gyula dr. polgármester, Szonyi Sándor gimnáziumi iggzgató, Göde Lajos nagykőrösi lelkész és sokan mások. Megnyitóbeszédet Sz. K u n Béla dr., a debreceni Tisza Istvánegyetem ezidel rektor?; mondott, kifejtette, hogy a debreceni kollégiumi . kántus százados hagyományok őrizője, még 1739-ben keletkezett és szinte nagyobb lett a Jelentősége, mint a híres— neves debreceni professzoroknak, mert leszállott a nép közé és általánossá tette a kollégium nevelő hatását, A tapssal fogadott beszéd után a kollégiumi kántus S zigethy Gyula tanár vezetésével több számot adott elő, zajos sikert aratva, majd Ravasz László dr. püspök tartotta meg előadását,a zene prédikáló erejéről; - Az emberi léleknek az öt érzékszerv az öt kapuja, amelyen keresztül D világ minden üzonete, szépsége és gazdasága érkezik hozzánk. Es bár a legtöbb kincs a látáson át hull a lélekbe, azért mégis a legcsodálatosabb "kapu" a hallás kapuja, P Biblia mondja, hogy a hit hallásból van. Siketnéma embereket a lehető lognohuzobi. hivőkké nevelni, - vak embereket pedig nem lehet hitetlenné tenni. Részvét azokban támad, akik hallanak,o]könny a halló omberok kiváltsága , a könny ott terem a hallás kapujában. A hallás mindig megrendüléssel és mindig a szenvedésnek valami nyomával jár, a hallásban egész lényünk érdekelve vau, A iatáoVian adatok nem zavarnak, nem idogositenok, nem zaklatnak, hallás azonban üldöz ós gyötör• Láttatok-o már hegedühurt, hogy reszket? Micsoda sors, micsoda tragédia-rű3zkotni és sohasem sugározni! Láttatok- o harangot, hogy veri az órcnyelv a harang öblét, lassanként hogy mállik széjjel, lsmeritek-o a. harangok tragédiáját, amikor szétzúzza örfön zengése azt, ami belőle hanggá változik l£ * ^ - De a hangok között valami csodálatos-minőségbeli különbség is van, vannak hangok, amelyek -lyanok, mint a fehér galamb a hollók között, a gyémánt a kavics között, a kristály a homokban, valami különös méltósága, nemessége van a zenei hangnak, amelyben harmóniák alszanak, amelyben ébredő angyalok vannak, akik egymásra mosolyognak és összeölelkezik• És csodálatos, hogy ezeknek a zenei hangoknak rezgésszáma.. öröktÖ'lJYogva megállapított törvény szerint igazodik, mint egy isteni prédikáció, amikor még világ sem volt és bizonyos rezgésre, remegősre, verettetésro rábízta azt a felségos kiváltságot, hogy zenei hanggá váljék és rajta épüljön fel az örök harmóniai Isten jókedve és mosolygása, amint aláhull erre a világra. / - Nem az a kérdés, hogy a hangszer aranyból, ércből, f^bol, vagy micseda anyagból van, - nóta az a fontos, hogy mit eszünk, mi a rangunk, hanem hogy a létünk gyökerén valahol milyen képlet szerint remegünk, hogyan gondolt el bennünket előre Isten, hogyan függünk össze a láthatatlan világgal. Prédikálja nekünk a zene, hogy ragyogó, bűbájos dolog az, amit látni lehet , de aki feljebb akar menni a látható világ dicsőségéből, az a zene lépesőzetére lép és a láthatatlan világ dimenzióiba jut. Ne kössön le téged a látható világkedves csalfasága, felfelé várnak téged láthatatlan lépcsők, az örökkévalós ág- } ban sugárzó oltárok, ez a te pályád, emberi lélek, felfelé, csak felfelé... /Folytatása következik./