Magyar Országos Tudósító, 1930. október/2
1930-10-28 [047]
ZU STRACHE GUSZTÁV FŐÜGYÉSZ BÚCSÚJA. /Fo?fcyaáts a 6-ik kiadáshoz./ - Megilletődve hallgattam azokat a meleg szavakat - kezdte a főügyész - amelyekkel engem üdvözölni ós búcsúztatni szívesek voltatok. Hallottam szólni szetetről, háláról, ragaszkodásról, értékelésről, de ügyrémlctt nekem, lehetséges, hogy csak a saját lelkemen keresztül hallottam igy, m intha az alaphang a váxás gondolata lett volna. - Az ér lelkemet ebben az órában a válás gondolata tölti be. Amitől máy régen tartottunk, aminek már oly gyakran szállt hire, és aminek egyszer megk ellett történi, mert e földön, minden jó és minden rossz, minden ami szép és ami nem szép, csak ideig óráig tartó, - bekövetkezett. - Bekövo kezett a válásnak rám nézve védtelenül nehéz órája. Válnom kell tőletek akiket nagyon szerettem és nagyon b#nsültem. Válnom kell attól a hatoságtól, melynek tiz éven át voltam vezetője, olyan hosszú ideig, mint előttem senki, olyan tizévon keresztülm amilyen nem volt még a királyi ügyészségek történetében, talán a nemzettörténetében sem, és adja Isten, hogy ne is legyen többé soha. - Válnom kell attól a hatóságtól, folytatta a búcsúzó Strach; főügyész - amelynek egész tudásomat, minden képességemet és ambiciómat adtam ode, Attól a hatóságtól, maleyet az első perctől az utols°ig egyforma lelkesedéssel szolgáltam, attól a hatóságtól, amelynél pályám leg szebb, legváltozatosabb, a legizgatóbb élményektől átszőtt, a legkényosebb problémákat felsninre dobó, a legnehezebb helyzetekben bővelkedő és sikerekben som szűkölködő, örömökkel ós fájdalmakkal vegyes éveit éltem át, - És a búcsúzás °rájában ennek a tizesztendőnek története szi ncs, változatos, - mondhatnám - izgató képe vonul el lelki szemeim előt Látom magamat, amint tiz évvel ezelőtt ugyanebben a teremben előttetek álltam. Tiz évvel czelő t, - én ugy tudom, hogy nem pár nappal ezelőtt de ugyancsak ma október 28-at irtuk akkor, - előttetek álltam elfogódottan és kétségektől gyötörtén. Gyötörtek a kétségek, hogy az az akarat, anely bennem volt, az a határtalan szeretet, amelyet földretiport hazám iránt éreztem, és az a sok egyób tuéajdonság: lelkiismeretesség, szorgalom, kötelessé gtudás, amik mind vele járói a köztisztviselői fűnk oióknak, amelyek különösen kell, hogy meglegyenek a vezetésre hivatottad ban, - olegendők lesznek-e azoknitk a herkulesi méretű feladatoknak elvé; zésére, amelyek elém meredtek. Hisz tudjátok, nincs abban túlzás, ha azt állítom, nem volt hatóság, amelyre kényesebb feladatok hárultak volna, mélyebb megfontoltságok, gyorsabb elhatározás^ bölcs élettapasztalatok, energiát igényeltek volna, mint itt, ez alatt a t&zév alatt. Az ország romokban hevert, a bünpereknek tízezrét kellett indítani a felforgatók ellen, akik ha el is tűntek és el is rejtőztek, de el nem pusztultak és földalatt folytatják az aknamunkát az állam léte ellen, ami örökös vesz delmet jelent, számunkra munkát és készenlétet. Ezután jöttek a'honmentők, államboldogitó terveikkel és fantasztikus elgondolásaikkal, »• * Voltak puccsok, bombamerényletek és egyéni akci "fcr.ek egósz sorozata, amikkel ridegen és keményen kellett szembea? -•<*• ssni az államhatalmat, hogy a szörnyű megpróbáltatások után el ne vesszen az a kevés, ami szegény országunkból még megmaradt. Az erkölcsök a háború alatt nagyon leromlottak, de az ország szétdarabolósa, a pénz elértéktelenedése, a gazöasági válság, a munkanélküliség, mindig ujabb és ujai sülyedóst jelentett és a kriminalisztika növekedésével ujabb feladatok elé állított bennünket. - Nem volt olyan állami és társadalmiesemény, amely nem az ügyészségen nyerte volna folytatását, befejezését. Soha annyi gyülölkö dós, piártoskodás, visszavonás, személyek, pártok, osztályok és f eleketek között, mint akkor, amikor a legnagyobb egyetértésre lott volna szí eég. Az embereket kiforgatták valójukból, minden a fejetetején állt. Sr berek, akik csendes időkben a légynek sem tudtak volna ártanil a legsúlyosabb bűnökre vetemedtek. Emberek, akik a társadalmi hierarchia leg-magasabb fokán állottak, olyan eltévelyedésekre ragadtatták magukat, amilyeneket béke időben csak bomlott agyak tudtak volna kitermelni. Es mindezek a rendkivüli viszonyok a bünperek ujabb garmadáját jelentettél az ügyészség részére, olyan btínpereket, melyek ugy jelentőségre, mint méretre párjukat ritkították s az ügyészség történetében eddig ismeretlenek voltak. - Kedves Barátaim! «» Megelégedetten és büszkén mondhatjuk, hogy a budapesti kir. ügyészség ezekben a nehéz időkben a helyét bravúrosan állotta meg. Minden feladatot hibanélkül végzett ol T minden nehézséget gckkenés nélkül hárított el az utbói ós az ügyészi hivatal, IS LEVÉLTÁR / Polyt ' Köv ' r
