Magyar Országos Tudósító, 1930. szeptember/2

1930-09-18 [045]

MAGYAR ORSZÁGOS TÜDŐSITO. Kézirat. Második kiadás. -~ Budapest, 1930. szeptember 18. XII. évfolyam, 211. szán.EGYHÁZI HÍREK. B'tLTíiZAR DEZSŐ DR. PÜSPÖK NAGY BESZÉDE AZ ORSZÁGOS REFORMÁTUS LELKÉSZEGYESÜLET KÖZGYŰLÉSÉN. Polgárdi, szeptember 18. Az Országos Református Lelkészegyesülot háromnapos balatoni összejövetele ma ért el legérdekesebb fejozotóhoz, a közgyűléshez. Reggel fél hat órakor Balatonalmádiból Polgárdiba mentek ét-az ORLE tagjai, ahol ünnepélyesen fogadták őket. Az üdvözlőboszódokre Baltazár Dezső dr, püspök válaszolt molog szavakkal. A Vasútállomásról a holyi gyülokozot által rondolkezósro bocsátott fogatokon vonult be a lelkészsorog, majd a templomban K o v á t s J. István dr, ogyházkorüloti lelkészi főjegyző, teológiai tanár prédikációjával Medgyasszay Vinoo egyházkerületi lelkészi főjegyző, esperes imájával, istentisztolot volt. Ugyancsak a templomban zajlott le azután az ORLE évi rondós közgyűlése. C s 1 k e s z Sándor egyetemi tanár, ORLE főtitkár imája után általános és végsőkig feszült figyolom ós órdoklodós közbon mondotta ol Baltazár Dozső dr. püspök a következő olnöki boszódot: - A szoretot változatlan állandóságával tekintek reátok s a belőle fakadó testvéri szeretőt melogóvel üdyözöllok bonnotokot, áldást kérve mind reátok ogyéni életetekben, mind mostani közgyűlésünkre a haza és ogyház közjavára irányuló hatásában, - Mindon okom megvolna a magam egyéni érdekének oldalán, hogy kijelentéseimben tartózkodó és óvatos legyek, mort az idő régen volt kedvezőtlenebb az igaz-szólásra, mint a mostani. Az igaz-szólást drágán kell megfizetni a gonosz hazudozások, zaklattatás, gyaláztatás és egyéb próbáitatások és szenvedések kereszttüzében. Do mindezoknek tartóztató hatásain meszszo felül kell állani az igazsághoz való hűségünknek s annak a bátorságunknak, amely a lelkiismeret nyugalmánakfaz eszményi célok iránti áldozó lelkesedésnek két oszlopára támaszkodik S á szenvedéseken ós halálon keresztül eljövő megdicsőülés reménységében magásztalódik fol,. - Nem hiszem, hogy tévednék annak a megállapításában, hogy régen volt a magyar kálvinista öntudat a táboron belül s a magyar kálvinista cgyhásj léto a táboron kivül olyan veszedelemben,, mint a mostani időkben. A szélsőséges irányzatoknak a lelkeken való átviharzása nem'a levegő tisztulását hozta meg, hanem homályba borította az egyház és|a nemzet tiszta, nemes öntudatát. A homályban pedig a nem kivánatos törekvések keze tud boldogulni. Nemcsak a formák, utak, módok ^és eszközök megítélésének helyes szempontjai, hanem a lényeg felőli felfogás tisztasága is egészen összezavarodtak a nemzeti géniusí következményeinek s a hitbeli és erkölcsi életelv alapvonalainak legteljesebb homálybaborulásáig. - Mély aggodalommal látjuk, hogy a hallgatás, engedés,alkalmazkodás kínálata és kelendősége jellemzi a közéleti piac állapotát, ami nem volna baj, ha hallgatni, engedni ós alkalmazkodni a haza és egyház közjaváért s az igazság érvényesülésének érdekében kellene; de mikor fordítva áll a dolog, akkor az utolsó éjszaka fenyegetésének,erőszakának és árulásának zajából lehetetlen a kakas figyelmeztető szavát . ki nem hallani, - Nomzetnek és egyháznak nemcsak legdrágább kincse, hanem egyenesen életfeltétele az öntudat tisztasága, nemessége, határozottsága és következetessége. A mi magyar kálvinista egyházunk történelmi és jelenvaló életében a nemzeti és vallási öntudat nemcsak hogy legteljesebb összhangba jutott, hanem egyiknek az elemei a maásiknak az öleméivel azonos lélekké és azonos életté egyesültek. Ezért lett a magyar kálvinista világnézet a legöntudatosabb, leghatározottabb és legengesztelhetetlenebb tiltakozás mind az ogyházi, mind a politikai intézményes, nemzetköziség ellen. Nem hajlandé a maga történelmi egyéniségének sem a tartalmából, sem az alkatából feláldozni semmit olyan érdkek oltárán, amelyeknek som az evangélium lényegéhez, som a magyar lélek természetéhez, sem a nemzeti történelem igazságaihoz somlai közük. /Folyt,köv./ 0RSZ4rrn?; i •m'cíJÁH