Magyar Országos Tudósító, 1930. szeptember/1

1930-09-10 [044]

ogyonsu ly ának fönntartása a haza gyermokeltől és a nem állami szervezetektől egyaránt súlyos áldozatokat és önmegtagadást kíván. De nem tapasztalom annak a méltányosságnak az alkalmazását, amelyet a gyengébe et e rőtolj esőbben támogatja, a nagyobb gondokkal küzködőkön melegebb szeretettol igyekszik segíteni, a nagyobb önáldozattal és ar-őmeg feszítéssel küzdőnek a nem' • zeti szolgálatait nagyobbarányu támasz nyújtása váll igyekszik megjutalmaz'. Pedig az ily magasabbfoku etikai elbánás parancsa elvileg benne van az 184 XX.t.c.-ben. Osak nagasabbrendő etikai elbájiás alkalmazása mellett lehet szó arról, hogy a különböző fele ke zctotyközti nemes versengés a haza mindenekfelett álló nagy ügyének szolgálatában, a haza üdvére és dicsőségére épségben maradj

on.gE.bben a felfogásban élve, a kormánynak be kell látnia azt, hogy evangélikus egyházunkkal szemben nagy tartozásban van. Statisztika az egyházak hadikölcsönt j

egyzés őröl. - Szeretném, folytatja Geduly püspök, ha pontos statisztikai adatok mutatnáh ki, hogy a különböző felekezetek a világháború alatt külön-külön mennyi hadikölcsönt jegyeztek. Ahogy evangélikus egyházunk áldozatkészségét ismerem, arra a meglepő eredményié jutna egy ilyen statisztika, hogy . .» az evangélikus egyház/anyagilag a leggyengébb felekezet létére a hadikölcsönjegyzés terén aránylag a legelső helyen áll,Ha ez számszerű adatokkal megállapítható, ugy o megállapítás nemcsak azt az igényünket támasztja alá, hogy az állam a maga segélyének szétosztásában velünk több méltányossággal bánjék, do megkönnyitonó annak a kívánságunknál indokolását is, hogy a hadikölcsön-jegyzett egyházi és más társadalmi s zerv ezetok közt az elsó holyen jöjjünk figyelembe a valorizáció terén. Bizalmát fejezte ki e jelentés-részlet Vogén a püspök, a kul tuszminiszt érnek, továbbá P e t r I Pál, K o r n i s s Gyula és T 6 t h István államtitkároknak. Rosszabbodott a felekezeti helyzet^ - Egyházunknak a római katholicizmussal való vonatkozásában határozott rosszabbodás állott be. Mig a Felsőházban és más, a közvélemény nyilvános ellenőrzése alatt álló fórumokon kenetteljes főpapi szózatokban hirdetik a felekezetek közti béke nemzeti szempontból való j elentőségót, addig a perifériákon, a plébánosok és segédcsapataik részéről a legagresszívebb támadást intézik a protestantizmus ellen,Megbontják a vegye házasságban élő házastársak nyugalmát, amidőn lebe esmér lik előttük a protestáns vallási szertartásokat, törvénytelennek bélyegzik a protestáns lelkész által megáldott házasságokat, fenyegetés alkalmazásával erkölcsileg kényszerítik a v'egyesházasságban élőket, hogy előttük újonnan esküdjenek meg, mert, úgymond ják, "a protestáns pap előtt letett eskü nem számit", s ugyanakkor becsületszóra kötelezik őket, hogy gyermekeiket a katholikus vallásban nevelik, a nem katholikus oka t át téri tik, hitoktatóik utján megtiltják növendékeiknek a protestáns társaikkal való barátkozás t. A gyóntatószék utján megtiltják híveiknek másvallásu alkalmazottak tartását, az alkalmazottaknak pedig, hogy, másvallásukknál munkába álljanak, pressziót gyakorolnak a tisztviselők kiválasztásánál a politikai hatalmi képviselőire, sót azt hirdetik, hogy a református, vagy evangélikus vallás nem is vallás, de egyonc-segpogányság, - Megrendülten^ a hazafias fájdalom legkeserűbb érzései között olvassuk a hozzánk egyre sűrűbben beérkező panaszokból ennek a békesség felborító hadjáratnak bizonyítékait. Mit akarnak ezzel elérni? így akarják a Szent Imre-év jubiláris örömeit a maguk számára megdicsőíteni? Kérdések ezek, amelyekre mindaddig, nem kapunk megnyugtató feleletet, amig a magyar kormány és országgyűlés az ország belső békéje érdekében, arra a férfias elhatározásra nem jut, hogy egyenesen a legszigorúbb tilalommal 3,osujt a corpus iuris canonlci protestánssértő rendelkezéseinek a hazai ka.tholicizmu s által való alkalmaz ás ár a t Mi protestánsok, ha számban ' /folyt, "köv./ f /\ %