Magyar Országos Tudósító, 1930. augusztus/1
1930-08-11 [039]
/ AZ EGYSÉG-SPART ERTEKEZLETE. Folytatás. 4. / k kisantant vámuniója nem olyan egyszerű kérdés, h-.gy könnyen meglehetne valósítani és hegy emiatt gazdasági életünknek túlságosan aggodalmaskodnia kellene, A bennünket körülvevő államok bonyolult vámszerzodéses viszonyban vannak egymással, amelyafek. alapgondolata az, h^g y ha egy viszonylatban kedvezményt biztosit egyik a másiknak, ugy meg kell adniok ezt a kedvezményt a többi társ/államnak is. Ha a három kisantant állam vámuniót kivan egymásközött lótesiteni, ebben az esetben a legtöbb kedvezmény elvének legmagasabb mertékét v lósltják és h-gy ugyanezt ne legyenek kénytelenek mes állomokra is kiterjeszteni, revízió alá kellene, hogy vegyék minden kereskedelmi szerződésüket. Ezeket a szerződéseket rendesen három, vagy öt évre kötik. Ha már most bevárnák ezeknek a szerződéseknek lejártát, - minthogy lejárat előtt kölcsönös megegyezés nélkül nem igen lehet ezeket felbontani) - ugy azoknak az államoknak, amelyek érintve érzik magukat, bőven van idejük arra, hogy megfelelőé^ kimunkálják a maguk érdekének járható útját, k vámunió terve tehát nem kell, hogy ijedelemmel töltsön el bennünket. Figyelmeztető azonban ez külpolitikai kormányzatunknak olyan irányban, hooy fokozottabb mértékben fejtsen ki aktivitást annak a gondolatnak érvényesítése érdekében, amelyet a nagyhatalmak vetettek fel közép-Europa szerencsétlen gazdasági helyzete szanálásáért. Ez a gondolat az , hegy szűnjék meg a vámsor-^ompók révén előtérbe jutott önollátás gondolata, s más cazdaságközi viszony teremtsenek Európában az egyes államok, 1 '• -.t^s ^azo k . a nagy gazdasági és szociálpolitikai nemhogy meg o ldh a t ok legyééi? hézségek, amelyeket anélkül megoldani nem lehet. Joggal hivatkozhatunk a nagyhatalmak beló,té i sóa , a is minden olyan törekvéssel szemben, amelynek kifejezett, vagy rejtett célja Magyarország gazdasági bekerítése. Anélkül, hogy a külpolitikai kormányzat nevében beszélne, bátran mondhatja, h-g y semmiféle ilyen . • szándék,. - ha tényleg fenáll - nem fog sikorülni » egyrészt mert nem olyan egyszerű Magyarországot Európa közepén izolálni, másrészt, mert elmúlt az ideje annak, hogy politikai szakszervezetek próbálhassák Magyarországot gazdaságilag megftojtani. A csorbatói, sinajai, bukaresti, vagy va»sói konferenciát örömmel kell köszönteni abból a szempontból, hogy a világ nagy gazdaságpolitikusai, bankárai és államfórfiai ugy látszik néhány év óta ráébredtek arra, higy nem elégséges örökké az ipart termelés kérdéseivel foglalkozni, s a világ egész erejét az ipar és kereskedelem alátámasztására lekötni, hanem nagy probléma és egyenrangú érdek emellett az agrártermelés, tehát ezt is figyeleumel kell kisérni. Szó volt a magyar gazdasági élet babairól, A miniszterelnök annakidején tájékoztatta a pártot a kormánynak a gazdasági élet felsegitésére irányuló programmj ár ól. Rámutatott akkor arra- is a miniszterelnök, hgy a gazdasági elet két nagy baja a hitelkérdés és az értékesítés válsága. í: kormány mind a kettőbe bele kivan nyúlni olyan eszközökkel, amelyekkel az őszi kampányban foglalkoztatja majd a törvényhozást* B o g y a János szigorú birálatot mondott azokr ü l, akik az autonóm vámtarifa megoldása után a kereskedelmi szerződések megkötésével foglalkoztak, Azt mondotta, hegy hibás gazdaságpolitikai szisztémában élünk és ezt azok ekozták, akik hibás vágányra terelték vámpolitikai szerződése*-* . kot. Nem mutatott rá azonban egyenként azokra, akikre gondolt. Azt hiszi, nem értette félre Bogyát, ha szavait ugy értelmezi, hgy nem annyira a gazdasági miniszterekre és az e tárgyalásokban részt vett szakértőkro gondolt, hanem azokra a gazdaságpolitikai erőfefre és államférfiakra, akik ezt a példátlan vámpolitikai zűrzavart kezdeményzeték és teremtették meg középEuropában s elvették egyes államoktól különösen Magyarországtól annak lehetőségét, hegy természetes eszközeik segítségével gazdasági eletüket holyes irányban tudják fejleszteni. /Folyt, köv./
