Magyar Országos Tudósító, 1930. július/2
1930-07-23 [040]
ZU CZINÓBER /Folyt.4,kiadáshoz./ Elmondja Czinóber vádlott, hogy a terv konkrét formában ;:ol5ször áprilisban merült fel közöttük, majd az elnök közbeszólásárajavítja önmagát; "Már márciusban beszéltünk íw' 3a l a dologból." Ezülran halk hangon részletesen elmondja a rablás n ujának eseményoit, onnankewive,hogy Kovács elbujt a félreesöhelyen és ő, azaz Czinóber kiment figyelmeztetni Kovácsot, hogy jöhet, már tiszta a levegő, Az elnök ezután visszatér az áprilisban megkísérelt bankrablás történetére és megkérdezi Czinóbertöl, hogy már akkor is volt-e revolver Kovács Jánosnál. Czinóber határozott hangon kijelenti, hogy igenis, Kovácsnál raár az áprilisi meghiúsult kis ér let alkalmával is ott volt a rovolvor', azonban azt, hogy a pisztoly meg volt-e fiöltvo vagy som, - nem tudja, Arra r* som tud felvilágosítást adni, hogy Kovács mikor vásárolta meg a f'Froramorplsztolyt. Elnök: Kovács azt mondja, hogy a rovolvert voltaképpen nom akar ta használni. Mondja meg nekem, miért volt akkor szükség pisztolyra? Talán ijjesztés miatt? Különben is mit értettek ezalatt, hogy ijesztés? A levegőbe akarták elsütni a pisztolyt? Czinóber az elnök kérdéseire elmondja, hogy Kovács az olőro meg beszélt torv szerint abban a? esetben, ha Potrik tisztviselő ollonkoznék, fojbo akarta ütni a revolverrel Petrikotxis és a látszat kedvéért Czinóbort is, Az elnök megjegyzi, hogy töltött fegyverrel verekedni fölötte veszélyes dolog. Különben Is - úgymond - sokkal valószínűbbnek látszik,' hogy maguk, illetve Kovács ellenkezés esetén valóban használta volna a pisztolyt. Czinóber ezután visszatér a május ultimóján végrehajtott esőt részletezésére és nendre elmondja az egymást soronkövető mozzanatokat. Az eseményeket ugy adja elő, mint ahogy Kovács János vádlott is elmondotta, A pénzt az aktatáskába mind a hárman segítettek berakni ós a rablás után Gtr Sli§öen tettek jelentést az esetről az igazgatóságnak. Kilb elnök most afelől gaggatja Czinóber Józsefet kottőjük kö» zül ki eszelte ki a rablás tervét: "Ki forszírozta a dolgot? - hangzik az elnöki kérdés - ki nem hagyta elaludni a gondolatot? Maga volt az ldősobb f maga volt az értelmi szerző!" Czinóber tagadja, hogy ő lett volna a tervező és ogyro azt hajtogat ja,hogy Kováccsal közösen beszélték meg a dolgot. - Még össze is vesztem Kováccsal - hangoztatja Czinóber, - mert az utóbbi időben Kovács már nem hagyott bókét, folyton sürgctott, hogy hajtsuk már végre a bankrablást, mert neki pénzre van szüksége, Nokom valósággal küzdonom kellett az ellen, nehogy megfelelő alkalmat teremtsok a rablásnak. Elnök: Talán a lekilsmerote lázadozott? Czinóber: Az is, de meg a veszélytől is féltem. Elnök: végeredményben mégis mi volt az oka, hogy a rablást elkövesso? Czinóber: A tüdőbajom kezeltetése végett szükségem lett volna nagyobb összegű pénzre. Elnök: Jól néznénk kl, ha minden tüdőbajos ember -bankrablást követne el, /Derültéégg/ Az elnök ezután felállitja Kovács Jánost és szembesíti a két vádlottat, hogy tisztázódjék, ki volt a rablás értelmi szerzője. Mind a két vádlott megmarad amellett, hogy a rablást közösön eszelték ki, sőt Kovács még hozzáteszi: - Ha Czinóber nem lett volna alkalmazásban a banknál, sohasem került volna sor a rablás végrehajtására. . Elnöki Ez igaz, ezt elhiszem! /Nagy derültség./ Az elnök ezután Petrik Elemér Ötvenhét éves banktisztviselőt 9zólltja bo, aki mint tanú részletes vallomást tesz a rablás lefolyásáról. Potrik volt ugyanis a Leszámítoló Banknak az a tisztviselője, aki Czinobor Józseffel együtt a hónap utolsó napján a banktisztviselőkjfizotését szétosztotta és borítékolta, Petrik részletesen elmondja az eseményeket, előadja, hogy amikor a 16o r ooo pengőt a pénztár az orvosi szobába felküldette, Czinóberrel együtt nyomban hozzáláttak a pénz szortírozásához es megolvasásához. /Folyt.köv,/ Ky,
