Magyar Országos Tudósító, 1930. július/1
1930-07-01 [041]
AZ IZABELLA-UTCAI ÉPÍTKEZÉSNÉL HALÁLOS BALESETET- -SZSITVEDfiTT' BÁDOGOS T, ISUtfKÁS ÜGYÉBEN JOGERŐSEN FELMENTETTÉK A VÁDLOTTAKAT A GONDATLAN EMBERÖLÉS " •• V*DJA ALÓL. 1928. május 22-én az Izabella-utca 26. számú ház harmadik emeletének re£« épitosi munkálatai közben halálos baleset történt* A kőmüvsaek as uj hsur*nádik emelet folyás óján és konyháiban keramltburkoláat végestok és - aS ügyészi vádirat szerint - nem állítottak a folyosó rácsozott oldalához n olyan védődeazkát, amely a törmelékek vag^a kőlapod leesését megakadályta volna. A törmeléket és a kőlapokat azanazéjjel hagytál: és igy esett meg, hogy a harmadikemeleti folyosóról is egy két kilogramm eulyu keramitlap az udvaron bádogos munkát végző Klein József fejére suhant, aki agyrcnosolás és koponyatörés következtében s helyszínen kiszenvedett. A királyi ügyészség Demján István, Bakó József kőművessegédeket, Bártfai József fasekasmunkást és Vények Sándor kőmüvespallért gondatlanságból okozott emberölés vétsége cimén vádelta meg. A négy vádlott a budapesti büntetötörvényszék előtt megtartott főtárgyaláson egyértelműen azzal védekezett, hogy a rács mellé a folyósén deszkát alkalmaztak; egyébként is a folyosónak azon a részén, ahonnan a kődarab állítólag az udvarra esett, már három nappal azelőtt befejeződött a munka s onnan a munkások minden törmeléket eltiaztitottsk. A folyosónak az a része pedig, ahol a szerencsétlenség időpontjában a munka még folyt, védődeszkákkal kellően el volt látva, onnan kődarab az udvarra nem röpülhetett le,s ez a folyosószakasz különben is távol esik a baleset színhelyétől. Tény azonban - vallották a pörbefogott munkások - hogy sz uj emelet udvari ablakainak párkányai végig voltak rakva keramitlapokkal; igy szokás ugyanis védekezni az ellen, hogy a meg nem száradt ablakdeszkák fel ne perdüljenek. Lehetséges, hogy ezek közül a kődarabok közül dobott le valaki egyet az udvarra, de hogy ezt ki tetto, « arr°l a vádlottak nem tudnak. A féligkész lakásokban akkor már lakatosok, bdágosok, üvegesek és asztalosok dolgoztak, sőt érdeklődők is nagyszámmal megfordultak,akik az uj lakásokat akarták bérbevenni. A kihallgatott tanuk a vádlottak védekezését mindenben megerősítették s a bíróságnak nem sikerült megállapítania, kinek a lelkén szárad Klein József halálcs balesete. Az elsőbÍróság a négy vádlottat bizonyítékok hiányában az ellenük emelt vád alól felmentette és most ezt a felmentő Ítéletet a tábla Dusérdy-tanácsa jogerősen helybenhagyta, /MOT/Ky„ NÉGYSZÁZ PENGŐ PlNZBÜNTETÉSRE ÍTÉLTE A TÁBLA AZT A SZOLNOKI KERESKEDŐT, AKI ISMÉTELTEN SÚLYOSAN MEGRÁGALMAZTA A SZOLNOKI ÁLLAMRENDŐRSÉGET. A szolnoki állami rendőrkapitányságnak kisebb földbirtoka van és ezt a földet a rendőrség haszonbérbe adta Krisztovics Miklós szolnoki bolgár kertésznek. Krisztovics a szerződésbe foglalt kikötés ellenére csendestársul maga mellé vette Adler Miksa szolnoki kereskedőt, aki a bérleti üslotba nagyobb összegű készpénztőkével lépett be. A rendőrkapitányság azonban a tilalom áthágása miatt felbontotta a bérleti szerződést Krisztovics Miklóssal, mire Krisztovics felesbérleti szerződést kötött Adler %ksftv«l. Adler időkfzben meghalt. A szolnoki kereskedő örököse: gróf Vilmos kereskedő megállapodott a bolgár kertésszel, hogy Krisztovics kisebb-nagyobb részletekben köteles visszafizetni Gróf kezeihez Adler M iksa befektetett tőkéjét. A megállapodás végrehajtésáfia a felek Csörgő Mátyás m.kir„ rendőrfelügyelőt kérték fel. 1926 nyarától kezdve azonban egyre kevesebb pénz jutott Gróf Vilmosnak,aki gyanakodni kezdett Krisztovics bolgár kertészre* Pelháhobodásában megjelent a rendőrkapitányságon, ahol több allamrondőr előtt 1928 július 8-án olyan értelmű kijelentést tett, hogy "majd elbánik ő a rendőrséggel, amely tönkretette és sirba vitte apósát, Adler Mikg&i," P majd azt mondotta, hogy "ilyesmit még a kommunisták sem csináltak!"„ Gróf Vilmos ezenkivül 1928 július 12-én más államrendőrök előtt igy nyilatkozott: "Gazemberség, amit a szolnoki rendőrség velem csinál! . Gróf Vilmos szolnoki kereskedő ellen kétrendbeli felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt indult meg a bűnvádi eljárás, A vádlott a szolnoki törvényszék előtt azzal védekezett, hogy afölötti elkeseredésében tette meg az inkriminált kijelentéseket, hogy megtudta, miszerint a Krisztovicscsal kötött megállapodás alapján újra nem kaphat pénzt. A törvényszék Gróf Vilmost összbüntetésül nyolcnapi fogházra Ítélte. A tábla Gadó-tanácsa a bizonyítási eljárás kiegészítését rendelte el az ügyben, majd annak lefolytatása után a vádlottat az enyhítő szakasz alkalmazásával négyszáz pengő pénzbüntetésre Ítélte. A táblri Ítélet ellen a felek semraiségi panaszt jelentettek be. /MOT/Ky.
