Magyar Országos Tudósító, 1930. június/2

1930-06-17 [042]

/Pestvármegye rendkívüli közgyűlése. Folytatás lo/ - Pestvármegye az ezeréves műit folyamán mindig különös jelentőléggel birt a magyar közéletben. Volt idő, midőn a magyar nemzőt lelkiismerete és éle takar áta e tftaak között szólalt meg, volt idő> midőn Pestvármegye a magyar parlament volt, ha nem is a törvényhozásában, de a nemzeti közszellem megnyilvánuláséban. Egy leláncolt hősnek agya és szive volt, aki nom tudott ugyan szabadon cselekedni, de érezni és gondolni -éppen ilyenkor - századokra szólóan tudott. - Méltó dolog, hogy most, a trianoni békediktátum 10. évfordulóján, ismét megszólaljon itt a magyar lélek ás ünnepi kifejezést adjon olyan érzéseknek és gonadóiatoknak, amelyek minden magyar embernek, a nemzeti társadalom minden rétegének, osztályának és politikai pártjártak közös gondolata és közös érzése. Meg kell itt szólalnia az igazság és élet hitvallásának. Nem az a kérdés^ ki mondja és ki hallgatja meg: az igazság erejét csak fokozza, ha eltiporják és az élet joga legerősebb a halélitélet kapujában. - A magyar nemzet történekének van egy tragikus jellemvonása más nemzetek történetével szemben. Más nemzetett története külső és belső problémákból és azok megoldásából áll. Hazánknak csak egyetlenegy problémája volt mindig; magának a létezésnek a 5• t problémája. Ez az a halálosan komoly levegő, amely átitatja a magyar nemzetet^ falért amit tesz, vagy mulaszt sub poena non egsistentiáe teszi éa mulasztja. A magyar történelem: az élet mindenkori végső reakciója a mindenkor fenyegető halállal szemben. A Vörösmarty Szózata azért a legnagyszerűbb magyar költemény> mert az életnek és halálnak ezt az állandó lengését, mint a magy ar sors állandó ritmusát énekelte meg„ Kelet népe mindig Nyugatért vérzett,s az a Nyugat, amelynek életérdeke lett volna ugy^becsülni és erősíteni a magyart, mint ahogy a kapitány becsülfe és erősíti a bástyát; mindig elhanyagolta és a legtöbbször megrontotta. A magyar pedig pusztult, testével védvén azokat, akiktől védelmet várt, de hiába várt, - így sodródott bele a vilégh&Öoruba is. Mi nem akartunk háborút, mert minden háború érdekeink ellen volt. £3 milyen jó, hogy ezt az ország akkori miniszterelnöke minden kétséget kizáró módon kinyilvánította. De ha rajtunk kivül álló okok miatt megindult a háború, végig kell harcolnunk két Ókból. Egyik politikai ok, a status quo anto megtartása, mert a központi hatalmak végzetközSágégéből az oda ezer év óta belenőtt magyar államot kibontani nem lehetett. Nem lehetett egy másik erkölcsi ok miatt, a magyar az a nép, amely inkább meghal, de árulást nem követ el. Milyen lovagiasan és hősiesen küzdött a magyar,arról a történelem és késő unokák regősei gogaak megemlékeznie Az üzleti számítás talán azt mondja, hogy hiába hullt ki annyi drága vér; de aki át tudja tekinteni a történelem örökkévaló erkölcsi erőit, velünk együtt vallja, hogy ez a "szent Hiába" a magyar nemzet erkölcsi aranyalapja, legnagyobb gazdasága, olyan kincs, mint a martirck vére

0 A magyar becsület bíbortavában az igazság és az élethez való jog fehérszárnyú kócsagai fürdenek. j> - Ellenfeleink eztja harcot a háború elleni szent harcnak nevezték és olyan békét diktáltak, amely minden háborúnál, ádázabb és gyilkosabb. Azt mondott.^-, hogy a népek önrendelkezéséért folyik ez a harc; és hárommillió magyart adtak idegen járomba. Azt mondották, hogy a civilizációért vivják ezt a harcot éa segítettek elpusztítani országunk kétharmad részét, egy ezeréves magyar civilizációt. A nemzeti » 4 * •% szuverenitás méltóaágát hangoztatva ránk kényszeritettek egy olyan békét, aminőt a ketrecbe zárt oroszlánra a felfegyverzett őrök és ennek egyetlenegy, mindet védő paragrafusát sem akarják megtartani. A világbékét prédikálták és maguk állig fegyverben állanak, csak a mi kezünkből csavarták ki a kardot, ami ugy nőtt ki a magyar lélekből, mint az Agavé virágrudja a gyökérbőle Egy uj, modern rabszolgaságot ftótesttettek P mikor virágzó államokat gazóa sági eszközökkel, sivár srgastulummá tettek. - Nem azt panaszlom fel, hogy feldaraboltak, kifosztottak, megcsonkított rabszolgákká tettek, hanem azt, hogy ezt igazságnak hirdetik, a bóka müvének magas&talják és a civilizáció győzelmét látják benne

e Nem azt panaszj/1 lom fel, hegy megtették, hanem azt, hogy meg vannak elégedve vele és nem mer L rik jóvátenni?' T

Tom a bün a nagyobb baj, hanem az, hogy hivalkodnak vele és Jí\ erénynek dicsérik I / /Folytatása következik./