Magyar Országos Tudósító, 1930. május/2

1930-05-31 [037]

• HÍREK. JELISZEJEV SZERGEJ DR « JAPÁN TANÁR ELŐADÁSA A JAPÁN 3ZINMÜVESZETR0L, A Budapesten tartózkodó |« 1 i i zój ev Szergej dr» tö'-ioi egyetemi tanár a párisi japán kollégium igazgatója a iu

agyar Nippon társadág felkérésére szombaton este az Iparmivészeti Múzeumban tartotta második bu dapesti előadásátamely a japán művészettől szólt, Pelvinczy Takács Zoltán dr. a Hopp Ferenc keletázsiai múzeum igazgatóba üdvözölte az illusztris előadót, aki előadása bevezetődében visszapillantást vetett a japán színpadi művészet keletkezesére. A tulajdonképeni szinházi művészet a különleges színjátszással 1603-ban kezdődőtt, amikor a kiváló Okkuni táncosnő Kiotóba érkezett. Ettől az időtől kezdődött az első szinházu periódus és tartott a XVII. század végéig. Kezdetben az asszonyok férfiszerepeket játszottak, n férfiak p'^dig a komikus szerepét töltötték be, A kormány azonban ugy találta, hogy ezek a színésznők akik nagyrésze a túlságosan könnyű erkölcsű hölgyek közül került- ki - rod«Z látást gyakorolnak a társadalomra és ezért 1829-ben a kormány szigorúan megtiltotta a nőknek színpadi szereplését. Tehát a férfiak vették át e nőszerepeket is és ez tartott egészen 1068-ig, amikor az európai benyomás term3ézetesen itt is meghozta a változást. Ebben az ftlső periódusban főképen némajátékokat játszották, amelynél természetesen a tánc fontos szerepet kapott. Ekkor azonban már érezhetővé vált a XV. ik század komédiájának hatása és kis jeleneteket szin<padlA« vittek az H

' 0römne

e

yed" életéből/, A legértékesebb időszak, amikor az egészen speciális japán művészet korszaka bekövetkezett a XVIII, századra esik, Ekkor a legjobb színészek játszottak a színpadodon. Ket nagy szinházi városa volt ekkor Japánnak: Oszaka, ahol a legjobb nŐ3zerepet játszó azinészek szerepeltek, ezenfelül ekkor kezdtek a mindennapi életből embertípusokat ábrázolni a szinpadokon. Edo volt a második szinházi váro3, amely tulajdonképon az öreg Tokyo, ahol legszívesebben történelmi drámákat vittek szinre. Itschikawa volt a legnagyobb szinészi familia ebben az időben, amely típusát adta a szxnpadi lovagok raegszemélyeaitójének. Ez volt a tulajdonképeni romantikus iskola a szinpadi művészetben, és mai napig megtartotta jellegzetes hatásót. Az /osakai művészet naturalisztikus volt, lágy m ozdulatokkal, a tokyoi viszont haní:súlyozott mimikával, amely megfelelt a samurai Ízlésnek. A XVIII. században kezdődött a színpadi építészet kifejlődése, amelynél fontos szerepet j'átszott a marionette stílus domináló hatása. A harmadik periódus 1772-töl í050-ig tartott, ami tulajdonkénen a pszihológiai j periódusnak mondható. A művészek e^kor már finom rész1 etekét vittek a színpadra és realisztikusabbak igyekeztek lenni, azonban ugyan ebben az időben még mindig a rggi tradíciók alapján alakították szerepüket, Sillente Danjuró volt ennek az időszaknak a legnagyobb szinésze. 1860-óta Japánban már európai drámákat is szinre visznek. Tokyoban Ibsen, Shakespeare, Alexander Dumas, Tschehow,/.. Tolsztoj es Mae terűnek müveivel találkozunk, de emellett a"Kabuki

:! -stilus még mindig fontos szerepet játszik és azt mondhatjuk, hogy ez a tulajdonképeni igazi japán színművészet* Mez e y. ^stván dr, a Nippon Társaság igazgatója kos zönte meg az érdekes előadást, amelynek szépszámú közönsége volt. Ke r t é s z K. Róbert h. államtitkár, Gál Gyula és még több Nemzeti ozinházi művész is végighallgatta a £sjtegetéseket. /MOT/SY.