Magyar Országos Tudósító, 1930. május/1

1930-05-05 [036]

B^bkáló Sándor egyetemi tanár, Bársony Oszkár az Ibusz Igazgatója^. Kunfalvy Rezső főreáliskolai igazgató, Réthey Ferenc ny. főispán, Sömjén László táb» labiró, Jármay Elemér, , a MFTR . igazgatója, Fechány Adolf" v. kormánybiztos, Zlinszky Miklós alezeredes, a parlamenti őrség papancsnoka, Auer Pál dr. ügyvéd, Jankovich Marcel, vitéz Nagy Ivón tanfelügyelő, Lipovniczky Pál külügyminiszteri sajtóelőadójdr. Weininger László folyamőrségi kapitány, Czakó István dr. min. titkár, Albrecht Ferenc dr., a Külügyi Társaság főügyésze, Boér Elek közigazgatási biró, líj. dr. EUttevényi Olivér törvényszéki biró, Vasshegyi Margit, Lutter János', Póka-rivny Béla, R.adisics Elemér, és Klimes Károly a Klügyi Társaság igazgatói, Hellmann ottmár, Berényi Jenőné, Drűcker György dr., K^kas Lajos dr,, Molnár János és Fiedler Sán* dor báró, a Külügyi Társaság titkárai, valamint számosan mások. i Az elnöki emelvényen A p p o n y 1 Albert gróf, tőle jobbra Berzeviczy Albert ttvb.t.t; és Eöttevényi Olivér ny. főispán, a Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke, az elnöklő Apponyitól balra pedig Khuen-Héderváry Sándor gróf, a külügyminiszter helyettese és paikert Alajos min. tanácsos, a Külügyi Társaság alapitója foglaltak helyet, Apponyi Albert gróf mennyltóbeszéde:_ Az ünnepélyes közgyűlést Apponyi Albert gróf elnök nyitotta meg, aki klasszikus bevezetőbeszédében egyebek között a következőket mondotta: - Ez a közgyűlés visszapillantás akar lenni a Külügyi Társaság működésének első évtizedére. Szerény kezdetből társaságunk a magyar közélet 3zámottevő tényezőjévé nőtte ki magát. Oólja alig szorul indokolásra: egészséges," erőteljes közvélemény kialakulását akarja előmozdítani külügyi kérdések tekintetében. Ennek szükségessége a demokratikus fejlődés természetéből folyik. Ha a demokrácia lényege mindenféle alakjában a népakarat döntő befolyásában áll az állami ügyek vezetésére, ugy lehetetlen a befolyás alól éppen azokat az ügyeket kivonni, amelyeknek irányítása az emberi javak legfőbbjei, háború és béke, sőt nemzetek léte fölött határoz. Eddig ugy volt, még alkotmányos mintaállamokban is megtörtént, hogy a népek a" titkos diplomácia mesterkedése! folytán véres összeütközésekbe sodortattak, melyeket nem akartak. Ezt öntudatra ébredt nemzetek nem tűrhetik, scrsulcnak urai akarnak lenni e sorsdöntő kérdésekben is, sőt főleg ezekben és az utolsó háború rettenetes tapasztalásai megacélozták ezt az akaratot. A gyakorlatban azonban ennél nehezebb rrobléma nincs, a diplomácia előkészitőmunkája a dolog természeténél f<>gí?a nem mindig tűri a világosságot, sokat kell ezentúl is a vezetőkbe helyezett bizalomra hagyni. De a főbb vonalakban kell, hogy a közakarat szabja az irányt s e célból ennek a közakaratnak a helyzetek és szükségletek ismeretével és a komoly célkitűzés képességével kell birnia a külpolitikai problémákban legalább annyira, mint a belügyiekben. Más szóval: fejleszteni kell,mint már mondán*, az érett, egészséges, erőteljes külpolitikai közvéleményt hazánkban. A Külügyi Társaságnak mindaz a sokoldalú tevékenysége, melyről az ügyvezető alelnök ur jelentése be ftyg számolni, elsősorban ezt a célt szolgálja: hogy milyen eredménnyel, azt nem mi vagyunk hivatva eldönteni,de minden esetre becsületes törekvéssel. - Ht-gy ennek a folo.datnak teljesítése nálunk kétszeres fontossággal bir, azt nem azzal indokolom, mintha néjrünk más népelméi politikailag ércttlenebb v,»>lna, amit nem hiszek igaznak, - sem azzal, hogy az osztárkmagyar monarchia idejében ónálló külüggyel nem bírtunk, mert ebből sem az nem következett, hogy a külügyekre alkotmányos befolyásunk ne lett volna, mert volt és voltak nagy külpolitikai vitáink is, - sem az, hogy ezt a befolyást helyes irányban gyakorolni ne lett v^lna életbevágó érdeke az országnak, hanem indokolom azzal, hogy kevés nemzetnek nehezebb, állandóan veszélyeztetettebb a külpolitikai helyzete, mint a magyar nemzeté. Faji izoláltságunk H és geográfiai behelyezettségünk Európa tűzfészkébe, próbára teszik a legkih valóbb államférfiul elmét' is, külpolitikai elgondolásában a közvéleménytől f ez szinte kivételes higgadtságot és fegyelmezettséget kivan, hogy a külpolitikára üdvösen befolyhasson. Midőn a hazai közönséget erre elkészíteni iparkodunk, ugy véljüK, életbevágó nemzeti érdeket szolgálunk. ' /F^lyt.köv./