Magyar Országos Tudósító, 1930. május/1
1930-05-12 [036]
/A. TESZ ünnepélyes tiltakozó nagygyűlése a szovjet vallásüldöző háborúja ellen. Folytatás 1,/ Nem-csak vallásról van szó, úgymond 'V/olff Károly, hanem a kultúra katasztrófájáról is. Képet láttam, hogy szédik^el mesterségesen az anyáktél az anyatejet és palackozva hogyan árulják, hogyan csinálnak az anyákból igy közönséges állatokat, tejelő teheneket. /Felkiáltások: Szörnyűség!/ Igenis, a haladás jegyében szólalunk fel ilyen őrültségek ellen. Milyen rémséges ellentmondás, hogy a szovjet meg akarja fosztani az embereket isteni hitüktől és ugyanakkor szociális együttértésről beszélő Hiszen, aki szociális életet akar élni, annak le kell mondani^ .állati ösztöneiről, az önfegyelmezés kötelességeit kell gyakorolnia. Éppen a mai súlyos idők bizonyitják, hogy csak a szeretet szellemében tudják megoldani a szociális problémákat. Amikor anarchia üti fen.* fejét, nem elegendők a fegyverek, ilyenkor szükséges Krisztus igazsága, útmutatása, ' amely nemcsak vallás, hanem egyet&ies erkölcsi kultúra. Lehet szavunk gyenge, de Krlszkus. aki szó nélkül tűrte az emberi halólt, lehetetlen, hogy meg ne sokszorozza erőinket. - CsgLekedetekben kell tehát megvalósítani a keresztyén igazságokat, a magyar nemzet minden osztálya saját tragédiájából vonhatja le ezt a tanulságot, A szenvedők nevében a legteljesebb erővel tiltakozunk a civilizált világ Előtt, az emberi haladás, a szociális együttlét hevében, amikor egyes országok kereskedelmi szerződéseket kötnek egy csőcselékkel, amely százhuszmillló ember nyakán ül,,,! /viharos taps./ - Munkás testvéreim - fordul Wolff Károly a jelenlévő munkásokhoz -elsősorban nektek kell felemelni a munkásöklot és azt mondani: nem, ne tovább, tiltakozunk ez ellen a világraszóló merénylet ellen! /Percekig tartó éljenzés és taps,/ Büszke vagyok rá, hogy Magyarország egyike volt az elsőknek, akik Európa kritikus éveiben felismerték, hogy egy nemzet csak a keresztyén eszme alapján virágozhatik. Valamikor a török, tatár ellen védekezett a magyar, ma azt kell mondanunk, csináljunk frontot, önvédelmi harcot kezdjünk az uj barbárság réme ellen; Eddig még mondén kő, amit az"égre dobtak, a támadók fejére hullott vissza. Belekiáltjuk a világba a mi krédónkat: Krisztus Urunk, mi hiszünk benned és mi tiltakozunk egy nemzet ezeréves hitének erejével: Es mégis, mégis fel fog támadni!,,. A beszéd hatása alatt támadt lázas izgalomban lép a szónoki emelvényre R a v a s z László dr , dunamolléki református püspök. Ezeket mondja: - Az orosz sajtó valamikor azt kiabálta világgá, igy szól Ravasz püspök, hogy nincs joga beleszólni senkinek az o ügyükbe. Pedig ha az én szomszédom felgyújtja a házát, nincs-e jogom oltani azt és védeni a magamét?! Amikor látom, hogy az utcán egy őrült ember gyermekekét és asszonyokat gyilkol meg, ha semlegesen megyek végig e bűntény mellett, részesévé, cinkosává lettem a gyilkosnak. Vállalja-e a keresztyén nemzetek lelkiismerete a felelősséget azért, ami ma Oroszországban történik? Legyünk tisztában vele, hogy azoktól a rettenetességektől, amelyek Oroszországban folynak, nem a keresztyénséget, Krisztus hatalmát kell félteni, mert ezek olyan erők, amelyeket nem emberek teremtettek és emberek ezt megdönteni nem fogják. - Féltem először az emberiség legdrágább kincsét: önmaga méltóságát, mert ennek az emberiségnek élettörténete, tízezer, százezer esztendő óta egy tételben fejezhető ki,abban: mindent elkövetést) mindént megpróbált, hogy állatból emberré legyen. S ami most Oroszországban folyik, azt röviden igy lehet meghatározni: mindent elkövetnek, hogy az emberbői újra állat legyen. Sőt rosszabb, mint az állat. Mert vannak állatok, ahol a családi élet ki van fejlődve és szent a fészek... De Oroszországban meg van gyalázva a fészek. Vannak állatok, ahol a szülő odaadja életét a gyermekért, Oroszországi ban odadobják csatangoló, kivert ebnek a gyermeket. Vannak állatok, állati \ társadalmak, ahol egész részek a közösség életéért szakadatlanul feláldozzák magukat és Oroszországban ugyanekkor mindenki maga akar élni az egész árán / és • az egész húsából és véréből táplálkozik. Ott moloch az állam, mert azon a cimen, hogy gyámkodik polgárai felett, felemészti tagjait és -moloch az egyén, mert fel akar élni minden életet. /folyt T köv./
