Magyar Országos Tudósító, 1930. május/1
1930-05-12 [036]
/ü EkÖXüR TUDOMANYS AKADiMIA uNNEfELYES KÖZULLSE. Folytatás 2,/ és publicisztikai tevékenységén; ez sugallta az 1867. evi kiegyezésről irt könyvét, mely megnyitotta neki Az Akadémia kapuit; ez indította ot a magyar alkotaianyos szabadság fenntartásának okairól szóló nagyszabású, sajnos, befejezetlen tudományos munkájának megirására; ez a gondolat sugallta állásfoglalását minden konkrét kérdésben, ugy az aktiv politika, mint a politikai irodalom terén. Örökbecsű dolgozatokkal gazdagította '^gt az irodalmat, de elsősorban mégis politikus maradt. Tudományos ku-. tatásai nem volta*, neki öncél, hanem politikáját szolgálták, ugy, hogy az elfogulatlanul keresztülvitt tudományos kutatás eredményeiből vezesse le politikai állásfoglalását; de ezt sem doktriner módon, azaz apriorisztikus elméletek liálvanyozásával, hanem tényeknek és azok jelentősegének felismerésevei. - A politikai problémáknak ez a realisztikus felfogása azonban távolról sem jelentett sem cynizmust, sem hétköznapi gyakorlatiasságot; össze tudott forrni az örök erkölcsi értekek, az ethikai ideálok kultuszával, melyet senki sem tartott szentebbül, mint Andrássy. Nem beszélek arról, hogy saját személyét illetőleg a politikai ethika legszigorúbb törvényeit vitte át az életbe, a habozásnak meg lehetősége nélkül is; azt a tulajdonságét akarom itt kiemelni, hogy hitt az erkölcsi tényezők hatályosságában és megóvandóknak tartotta azokat a nemzetek cselekvésében is. Hitt a jogban, a törvényességben, a s zerzodes hűségben, az emberi halr dás nemes ideáljaiban. Talán a nemzetközi politika terén túlzott skepticizraussal nézte azokat a t (Fekvéseket, amelyek az állandó be ke biztos it ás •' nemzetközi birói intézmények letesiteseben keresik, Életének utolsó éveiben azonban, a világháború borzalmainak hatása alatt, módosult ebbeli fel fogasa. ' ' . -Andrássy tehát ezt a törekvést nem nézi többé utópiának, haner. olyannak,,mely "elementáris erővel fog elötjébe jutni," vagyis reálpolitikai valóságnak, mely - igaz - teljes érvényesüléséig meg sok akadállyal fog küzdeni, aminek folytán nem lehet ugy cselekedni, mintha már meg volna, A nemietek szövetségében, amint az ma létesült, nem bizott; nem tekintette aztía nemzetközi jogrend biztosítására alkalmas eszköznek. ^- Hogy Andrássy fölényes jellem- és észbeli tulajdonságainak da cára nem tudott gyakorlatilag érvényesülni - /mert sem a koalíciós kormányban viselt helugyminis ztersóge, sem a monarchia likvidálásával essze eső jiéhány napi kulugyminis ztersége nem bibt az érvényesülésnek, azaz; saját politikai ideáljai megvalósításának jellegével/ -, annak okai nagyrészt a külső körülmenyekben kereshetők, melyek politikai működését kisérték .András syban., mint gyakorlati politikusban talán a hibáig volt foko: ya a nagyfronásu gondolkozás, az egész elme lefoglaltsága a dolog lényege által, A hajóéri ások csak némely kikötőben találnak elég mély vizet, hogy a rakpart mellé jussanak; sokszor oly helyeken kell megközeliteniök a szárazföldet, ahol a viz erre tulsekely es ahol csónakokat kell leereszteni a parttal való érintkezés helyreállításéra, Andrássy óceánjárója, mely büs ke biztonsággal szelte a nyilt tenget hullámait és tartotta meg azokon az egyenes irányt, nem volt mindig kellőkép felszerálve ilyen csónakokkal és a zok kezelesere alkalmas kisegitő legénységgel. Ez volt az ő egyik fátuma • talán hazmk egyik szerencsétlensége. - De nem akarok olyan tc'rre tévedni, amelyen politikai kontroverziák beözönlése fenyeget; egy nagy egyéniséget akarok jellemezni, elősegíteni az egységes felfogás kialakulását, annak maradandó értekéről es nemzeti jelentősegéről; k#ve%6m. : tehát azt a fonalat, amelyen András syt illetőleg a legbiztosabban igazodunk el; & történetbölcseszeti felfogás uralkodásának megállapításit egész politikai és irodaimi tevékenységen. Ez vetette őt parlamenti p ily i ja ketdetén ajszabndelvü párt táboriba, mellyel több napi kérdésben nem érthetett e"gyet, melynok kormányzati módszere nem lehetett előtte rokonszenves, de amely az akkori időben az ő J felfogása szerint egyedül számolt elegendőképp n bizonyos történelmi sz ukh ségessegekkel. Andrá-sy meg"volt győződve, hogy a pragmatika szankcióban / megállapított összeköttetés az osztrák dinasztiával és az uralkodása alatt álló többi országokkal ilyen történelmi szükség jelentőségével bir és igy közveszélyes dolognak tartotta annak a formáénak minden bolygatását, /Folytatása következik:/ V ik • *t .
