Magyar Országos Tudósító, 1930. május/1
1930-05-09 [036]
P o 1 i t i ka/f oly tatás/ , f*1m - Emihez az e tilsai verdikthez - fordult a miniszterelnök felé Kenéz Béla — szabadjon a következőket hoz záfüznöm:.. - Politikai pályádon megszokhattad Kegyelmes Uram, hogy támadások érnek, hiszen ezt közéle. ti férfiú nem- ke rülheti el,legfeljebb a középszerűség biztosithat valakit ellene* E támadá s ok irányzói azonban, le gy enek akár a politikai méregkeverés finomkodó álorcásai, akár a durva s zemély^-eskedés ökölvívói, rövidlátók. Nem veszikK észre, hogy 2C hatalmas e—szmek hordozóinak igaztalan megtámadása csak tömöriti táborukat s v ég eredményben sürgeti e szméik megvalósítását. Az a támadás ame ly ért, nemcsak pártod tagjainak tiszte letét és szeretetét tette - ha még fokozásról e gyáltalában szó lehet - mélyebbé és te nsóségesebbé, de meggy őzödé sem, hogy még zártabb sorokba tömöritette mögéd az ország józan közvéleményét, mondhatnám a magyar egy ségnek frontját is. A tiszteletig ós szerété t szólal meg bennünk, amikor arra kérünk,hogy ne szegjék kedvedet az ilyen támadások, ne ve dd komolyan őket,hiszen a gáncsnak, gyűlöletnek és politikai szenvedélynek nyilai visszapattannak az igazs ág vért jéről, amelyet önzetlen munkád öntudata kovácsol»A tiszta szeretet ós na gyrabeosülés vezet bennünket, amikor arra kérünk, hogy vezess bennünket tovább az ország bold o gulásának utján, amelyen t örh et et laran hüs é gge 1 k ov e tünk * A párt lelkesedéssel ünnepelte á miniszterelnököt, aki a következőkben v alaszolt: - Az értekezlet nap irend jén a hágai és a párisi egyezméek szerepelnek. Ezeknek kritikáját a párt és az országgyűlés részéről nyugodtan várom, mert rraggy őződésem, hogy ezek az erkölcsi világrend tiszteletben tartása mellett és erőfeszítésünk maximumával jöttek létre.. Cseppet sem érint az, hogy e bből az alkalomból e gyes férfiak ellenem személyes támadást intéztek, hozzá vagyok ehhez szólova, le kell számolnia ezzel annak, aki közéleti pályán szerepel. Apponyi Albert gróf verte vissza ezeket a támadásokat, mint imparciális harmadik faktor s kiállította a bizonyítványt nékem, s azok részére, akik e harcban résztvettek, arról, hogy elkövettünk mindent, ami elkövethető' volt, azért,hogy megfe-' lelő eredményt elérjünk. Elmondta a véleményét arról a támadásról is, amely odairányult, hogy én bizonyos rdeke knek szolgálatában állottam v olna akkor, amikor Hágában ezt a harcot megvivtam.M 4 Mielőtt kimentem Hágába, előttem is felvetődött ez a kérdés, mert hiszen nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a miniszterelnök a felvetett kérdések egy részében érdeke Ive van, természetszerűleg maga is számol ezzel, maga is* meghányja T veti a do lg?t, s elhatározásra kell hegy jusson afelett, vájjon résztvesz-e a tárgyalásokban, vagy sem.Évelen ke resz tirl tar tózkod tam at tói, hogy az optánskérdés t árgya ásában résztvegyek .Hiszen Genfben számtalanszor volt alkalma a magyar kormányzatnak ezt a kérdést t ór gy al ni .Appony i Albert volt az, aki a harcot vivta ebben a kérdésben, s magam és minisztertár saim,akik esetleg érdekelve voltak e harcban, so hasem vettünk részt a tanácskozásokon, amikor erről a kérdésről volt szó, - Amikor a hágai tárgy alások elé mentünk, igyekeztünk és ez volt egyik főigy ekv esünk - távoltartani ez t a kérdést attól az anyagtól, amely ett tár^ al ás alá került, mert abban a meggyőződésben éltünk, hegy ennek semmi köze sincs azokhoz a kérdésekhez, amelyek ott felvetteitek és me g oldásra v ártak • Nem mi vetettük' fel ezt a kérdés t,ha nem félve tőeött a Itulftá oldalról olyan formában, hogy ennek a kérdésnek elintézése nélkül az Trszág érdekei szempontjából nagy jel ea tőségü egyéb kérdés nem volt megoldható* Akkor számot kellett vetnem magamban arról, hogy résztveszek-e ez öliben a tárgyal ásökbcnj vagy seir., s rájöttem ugyanarra, - majdnem ugyanazokkal a szavakkal élve' lelkembe h , amelyeknek /folytatása következik/
