Magyar Országos Tudósító, 1930. április/1

1930-04-10 [035]

/ popovics Sándor előadása. Folytatás. / - Asszimilálódtak, még ha eredeti jellegüket nen is vesztették el teljesen^ mert nen is veszthették el, de magyarokká lettek azáltal, hogy azokat a konkrét állami célokat szolgálták, és pedig müveltsérl fok szerint tudatosan, vagy öntudatlanul, amelyek a magyar állam létének feltételei. A talaj, amelybe átültetódtek, az uj atmoszféra, amelybe belejutottak, hamarosan akklimatizálta a jövevényeket. Nagy segítségére volt ennek a folyamatnak, hogy az autochton magyarok türelmesek, liberálisak voltak, és ha volt is Dennük, mint ahogyan minden bennszülöttben megvan, bizonyosfiajta gőg a jövevénnyel szemben, hamarosan lelohadt, ha látták, hogy a jövevény magyar akar lenni,érzésében, gondolkodásában, talán hibáiban is. Ami az idők folyamán ezen a téren változott, nem is magyar földből nőtt ki. Idegen behozatal ez ós nem javitotta meg a lelkivilág esereforgalmának a mérlegét. - Alkalmazva ezt a megfigyelést Kautz Gyulára, megállapíthatjuk, hogy német eredetű család iva.déka volt. Nemcsak a név szól emellett,hanem az a tény, hogy ugy a felsőmagyarországi, mint a dunántúli városok lakói nem csekély részükben németek voltak. Leginkább a kereskedelem, a kisipar, az értelmi, úgynevezett szabadfoglalkozásoknál találtak elhelyezkedést és érvényesülést. A szorgalom és alaposság volt az, ami a németből megmaradt Kautzban. A fiatal nemzetőr, a tanár, aki nem fogadta el a prágai egyetem egyik tanszékére az anyagilag'is kecsegtető meghívást, mert magyar profeszszor akart maradni, - a tanár, aki mikor közjogot tanitott, a magyar Szent Korona tanát, a magyar államiság tételeit lélekkel propagálta hallgatói között, - a x

j?mi - politikus, aki Széchenyi és Deák politikája mellé állott, - a Dankkormányzó, aki a monarchia mindkét államában szabadalmas jegybank vezetésében, a bank legfő intézötestületében a teljes Jparltást követelő kormánykezdeménye zé;, mellé állott, azt keresztülvinni nagymértékben elősegítette, - a tud°s, aki a közgazdasági tudományok még legszerényebb magyar művelőjét felkutatta, maga pedig úttörő volt a közgazdasági magyar tudományos törekvések mezején, a saját munkájával az európai tud°svilág előtt nevet és bscsülést szerzett: - magyar volt a szó Igaz, nemes értelmében. - Nem fűződik nevéhez a mi tudományunk körében valamelyes ujabb elmélet. Regisztráló és összefoglaló, helyenkint kritizáló módszerrel tárgyalja az anyagot. De minden munkája alapos ég a további kutatásra számos ösztönzést tartalmazó. yj. - Még két alapvonást vélek nála feltalálhatni. Az egyik, hogy ko myoUpn vette kötelességét minden állásában, amelybe jutott, a másik, hogy volt meggyőződése és - ami nélkül a meggyőződésnek nincs értéke, - meg volt a bátorsága azt ki is mondani, A kicsiny, igónytelen megjelenésű emberben volt erős akarat, szilárd elhatározóképesség. Támaszt nyert ez az akarat ereje az élet pnritán, gentlemanike felfogásában, de enyhitette megnyilatkozását világnézl&te, amely igaz vallásossága mellett, vagy éppen ennél fog va megértő, türelmes, liberális volt, Jó^ tudta, hogy az ország dtrukturája mellett ez tompítja az ellentéteket és megmenti a társadalmat a zülléstől. Jogot szerzett arra, hogy ?z utókor nevét, munkáját soha el ne felejtse. Alkossák ezek az egyszerű szavak azt a láthatatlan szerény koszorút, amellyel Kautz Gyula emlékét a Magyar Közgazdasági Társaság a mai alkalommal köszönti. A nagyszámú és előkelő hallgatóközönség felállva/hoaszasan tapsolta a nagytekintélyű ós nép-.zerü előadót klasszikus emlékbeszédének befejeztével, majd E b e r Antal mondott meleg köszönetet Fopovics Sándornak L

nemesveretű tanulmányáért, s ezzel a Közgazdasági Társaság czévi közgyűlése a késő esti órákban véget ért. /MOT/KY.