Magyar Országos Tudósító, 1930. április/1

1930-04-07 [035]

EGYHÁZI HÍREK, /Ravasz püspök nagy beszéde a magyar kérdés megoldásáról. Folytatás 1./ ólomböftön-kupolája mintha rá akarna zuhanni, hogy agyonnyomja... Ennek a népnek szól az üzenet: a lélek erősebb a sorsnál, nagyobb a világnál, a gazdagságnál, a lélek szabadság, a lélek jövendő, a lélek -yozelen, - Jobb föld kellene a magyar eke alá, hogy többet teremjen?: ide csak'egy ut vezet, legyen előbb képzettebb, miveltebb a magyar földmive­lő lelke. Kell nekünk tündöklőbb ipar?: egy ut vezet hozzá, tedd munkásabbá és takarékosabbá a magyart. Hiányzik életünkből a tőke, minden dolgok nagy dinamója.'gazdasági erőfcnagy akkumulátora: a tőke oda megy, ahol van hitel, A hitelnek pedig nen'bz arany a legnagyobb fedezete, hanem a be­csület, ennek a nemzetnek hitelképessége a becsületétől függ, a magyar tár­sadalom felvirágoztatása a magyar becsületnek az erőpróbája és egyetlen­módszere. Kell nekünk az, hogy külföldön elismerjék ós meghajoljanak Igaz­ságunk előtt?:" emberek kellenek, akiknek erkölcsi"sulyuk, jellemük, rokon­szenves voltuk hóditó igehirdetés, s amerre járnak, mindenütt'leemelik ka­lapjukat egy olyan ember előtt, akit a magyarban ismertek meg. - Amerikában egy'angoÍnyelvű úriasszony nagy elragadtatás­sal bőszeit "nekem a magyarokról. Kérdeztem, talán magyar a származása,ma­gyarok a rokonai? Nem, mondotta, de volt egy cselédem," de annál becsülete­sebb, hivebb, jobb embert nem láttam, Es boldog volnék, ha a leányomnak nevezhetném és amely nemzetnek ilyen gyermekei vannak, úgymond'az angol úriasszony, az feltétlenül az igazság oldalán kell hogy álljon... íme, a kis cseléd többet ért el, mint nyolc, vagy tiz kitüntetett, felszaXagozott nagykövet. Magyarul nem tud senki a világon ahogy tulmegyünk a határon, de a magyar könny, a magyar mosoly, a magyar szolgálat és a magyar munka olyan nemzetközi nyelv, amelyet mindenki megért, amely mindenkit felgyújt a világon. - Mi a legerősebb tehát? A lélek. Ki a legerősebb? Aki ennek ura és királya, ez pedig Krisztus, a lelkek királya, az alázatos, szegény T , bujdosó vándor, akitől elfordiult a világ, s csak egy lélekbelátó asszony törte szét alabóstromszelencéjét és öntötte rá a nárdusolajat, mert meg­látta a szenvedőben Eg és Föld fejedelmét... Minden nemzet olyan erus,ameny­nyi Krisztus él benne. A szenteknek és mártíroknak nem volt egy réggarasuk sem, de kiontott vérük inkább történelmi erő, mint Nagy Sándornak, Július Cézárnak, Napóleonnak minden politikai ereje és tehetsége. Egy csepp márt.ir­vér, egy uncia bátor szenvedés, egy magát meg nem tagadó igazság-darab na­gyobb erő óceánoknál, aranyhegyaknél, népvándorlásnál, gazdasági hatalmak feltornyosulásánál. Ez az erő pedig csak egyénekben élhet, Krisztus csak e CY ajtón át mehet be: az én szivemen, vagy a te sziveden kere'sztül. Ma a magyar hazafiságnak egy nagy parancsa és életprogrammja van: kitárni a. szi­vünket, hogy Krisztuí/élő erőképpen ennek a nemzetnek az életébe átmenjen. - A kinai Írásban bíborral és arynnal van írva minden olyan fogaIon, amely a mennyel áll' kapcsolatban és feketével mindaz, ami a gonosz­ság, sötétség, alvilág lelke. Araikor ezt a Britis"li Museum-ban láttam, fel­vonult előttem egy egész történelem képe, jövendo^látások könyve volt ez, egyre több volt benne az arany, a bibor és tudtam, hogyha a könyv nem lenne szétszakítva, akkor a jó, a mennyei, az igazság győzne. Nos minden magyar embernek ilyen jegynek kell lenni, prédikációnak, amely a példaadás nyelvén beszél. Az igazság biborát és a jóság aranyát kell magukban hordozniok, a Krisztus vérét, ennek biborát és a Krisztus igazságát, ennek az aranyát,hogy áttüzesedjék rajtunk. A jövendő látások könyve tépett könyv még a kezünkben, mert a holnapi napra még átfordítani nem tudjuk, de tudjuk, hogy egyszer győzni fog az arany és győzni fog a bibor. En hiszem azt, hogy abban a pil­lanatban Isten visszaadja ennek a népnek elvesztett hazáját, amikor e nép­nek olyan lesz a szive, hogy egy uj ezerévig meg tudja tartani, A püspök beszéde után Fehér János református segédlelkész éne­kalt, Áprily Lajos "Halálmadár" és "Szilencium" cimü verseivel aratott si­kert, Török Pál dr., a társaság főtitkára, akadémiai könyvtárnok a török hódoltság korának könnyfatyolpr' át mosolygó, keserűen, derűs epizódjaiból olvasott fel, Szabó Zoltán dr. városi aljegyző szavalt,Csekey Sándor dr,bu­dapesti ref,teológia' tanár záróbeszédet mondott,a szoboszlói dalárda Schu­bert-kórust énekelt, A püspök és kisérete délután utazott vissza a fő­városba. /MOT/F. nR .,< A A... ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom