Magyar Országos Tudósító, 1930. március/2

1930-03-28 [034]

Közirat.' /f £l$ Tizenötödik kiadás Budapest, 1930. nárcius 28. XII. évfolyant 71. szánt / Hevesi Sándor előadása Oobden Szövetségben / Az élő társadalom egyedüli közvetlen művészi megnyilatkozása «• folytatta előadását a Nemzeti Szinház igazgatója, - na is kétségtelenül a színház, habár sokkal csonkább to-rüloten, mint azelőtt,amikor a szinház egymaga jelentett újságot,yegónyt, mig na L. a revüVel, a hangosfilmmel, a rádióval, sőt a sporteseményekkel kell megosztoznia. A szinház mindezek ellenére na is a legnyilvánosabb és'igy a leginkább érzékeny nüvószcti ág, nert például ami a könyvben lehetséges, a színpadon sokszor elképzelhetetlen, a szinház konzervatívabb, nlnt a regény. A 3zinház közönsége konzervatívabb mint az egyes olvasó ós Innen van az, hogy a színházban maga'a közönség mindenkor bizonyos cenzúrát gyakorol, Ez a cenzúra nindig neg volt, a régi Göröggrszágban éppen ugy, mint a középkor monarchikus és arisztokratikus állanakulat^iban, avagy az ujabb korfek demokratikusabb polgári berendezkedésében. Sőt azt lehet mondani, hogy a nonarchiák Idejében enyhébb volt ez a cenzúra,nint a demokratikusabb korszakokban,- Moliere Tartuffe-je pl. XIV. Lajos korában szinre kerülhetett, nig Ibsen első darabját :" A kisértetek"-et nem is a hatóságok gáncsolták cl annakidején , hhnnm a közönség, illetvei a sajt° cenzúrája. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy a tekintélytiszteletet sohasem ott ós akkor védi a társadalom, ahol és amikor az megvan, hanem ottan ós abban az időben, ahol és -mikor ez r< tekintélytisztelet bomladozik, Shakespeare akármit Írhatott a nagykorában, Erzsébet angol királynő uralkodása idején, a" királyokról, ellenben ugyanezeket a királydránákat a Napóleon- uralna utáni időkben a bécsi Burgtheaterben már csak erős húzásokkal, szigorú cenzúra után adhatták elő.Katona József " Bánk^bán"-ja a maga Idejében nem kerülhetett szinre, mert királynégyilkosságról szólott és ez a XLX, század elején elképzelhetetlen volt bármilyen színpadi előadás keretébon. A cenzúra kérdését Angliában oldották neg a leginkább célravezető n°don, ahol a hivatalos cenzúra egybeesik a társadalmi aenzurával. A foeenzor: a főcerenonianestor, aki azonban sohasem a nago egyéni belátása szerint dönt az egyes vitás színdarabok elöadhatása kérdésében,hanem ilyen esetekben mindenkor kikéri a reprezentatív angol írók véleményét. Akármilyen a döntés,a közönség ebben az Ítéletben mindenkor megnyugszik. A szinház nai válságáról sokat Írnak, de rendszerint elgelejtik megemlíteni, hogy ennek a válságnak elsősorban és szinte kizárólag a tórsadalon válsága az okozója. A válság már a háború előtt kezdődött ós a krízist a világháború csak fokozta. A régi jó békevilág drámája ugyanis egy meghatározott társadalmi osztály : arisztokrácia, vagy polgárság - problémáival foglalkozott, a mai dráinák. azonban mondhatni osstályonkivüli térről veszik hőseiket. Ezek a hŐ3ök : kalandorok, kokottok, a társadalom kilököttjei, akik a rendes társadalmi osztályok helyébe kerültek. régi etika ma a fejetetején áll, a társadalon ós a szinház közötti kapcsolat ennek megfelelően megingott. Az átmenet, a célköresés korszaka ez, amelyben a regény fontosabb szerephhz jutott, mint a drána, A társadalon bonlása és a színpad hanyatlása terentette neg a nai korszak nagy rendezőinek típusát., Rainhardt például naga mondja, hogy soha olyan fontos szerephez nem juthatott volna, mint rendező, ha a mai kornak is meg volnának a maga nagy drámairól, akik a rendezőt feleslegessé teszik. A társadalni keretek felbomlása ugyanis erős megrázkódtatáson viszi keresztül nagáot a drámai műfajt, A szinház ós a társadalom közötti kapcsolatot egyes nagy rendezők, mint pl. Fiscator, Pirandello és mások mindenáron helyre akarják állitaniy. de ezek a célt rendszerint összetévesztik az" eszközzel, ugy ,hogy a folytonos haladni vágyás mellett szemük elől tévesztik a végső célt : a niíti kor drámájának $ kialakítását, a régi viszony a szinház és táirsndalon között akkor 'fog h elyreállani, ha a táirsadalon negfelelp reorganizáción megy majd keresztül, ős kitermeli a maga nagy, uj dránairóit,akik a korszak nyelvén fognak a közönséghez szólni, k társodalon na is akarja a szinházat, amely megtartotta örök misztériumát«A színpadot az örök kíváncsiság, az örök izgalom lebegi körül és a szinház, anig csak enberi társadalon lesz,- nindaddig halhatatlan. A magas színvonalú, lebilincselő érdekességü előadást a nagyszámú közönség nag- tetszéssel, hosszantart

0 lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta, /MOT/KY.^