Magyar Országos Tudósító, 1930. február/2

1930-02-27 [032]

^HpjPPW MAGYAR ORSZAGOS TUDÓSÍTÓ. Kézirat *^— Tizennyolcadik kiadás Budapest, 1931. február 26. ' —~" XII. évfolyam, éÖ.SZám* ÉRDEKES TERVEK ÉS NAGYSZABÁSÚ FLANUMOK BUDAFEST SZÉPÍTÉSÉRE ÉS RENDEZÉSÉRE . - A Magyar Mérnök és Épitészegylet csütörtökön este befejezte tanácskozásalt a székesfőváros városrendezési problémáiról. A Magyar Mérnök és Épitészegylet nagyszabású ankétet rendezett Reáltanoda utcai klubhelyiségében Budapest városrendezési problémáiról, A több ülésnapra terjedő értekezlet csütörtökön este hét órai kezdettel tartotta meg záróülését, amelyen több előadás és számo_s hozzászólás foglalkozott a nagy horderejű kérdés részleteivel. A záróülésén K. Cs ás zár Ferenc építészmérnök, felsőipariskolai tanár elnökölt és a főváros mérnökeinek ,épitészeinek és műszaki szakembereinek szine-java hallgatta meg az érdekesnél érdekesebb felszólalásokat. Az első előadó Sztrókay István, a Beszkárt műszaki ügyosztályának ny. igazgatója volt, aki a gyorsvasút elhelyezésének kérdéséről szólott. Az előadd nagy részletességgel és alapossággal Ismertette a probléma történeti részét, a műszaki megoldások különböző lehetőségeit, a szükséges területek kisajátításával felmerülő nehézségeket és abban összegezte véleményét, hogy a fővárosnak saját érdekében minél előbb el kell határoznia magát a gyorsvasút megépítésére,mert a rohanó fejlődés ezt elkerülhetetlenné teszi. H a r r e r Ferenc ny. alpolgármester tartott ezután szélesmedrü előadást a városrendezés különböző problémáiról. Rámutatott , hogy a főváros rendezésének kérdésével Pest-Buda és Óbuda egyesülése, vagyis a mai Budapest megalakulása óta az illetékes körök úgyszólván állandóan foglalkoztak.* A kérdés törtenetében négy korszakot lehet megkülönböztetni, Az első korszak a Közmunkatanács aktivitása korszakának nevezhető, és ez az éra a kiegyezés idejétől a 80-as évek közepéig tartott. A Közmunkatanács ebben az időszakban nagy erélylyel, kitűnő hozzáértéssel és sebes lendülettel oldotta meg a megszülető székesfőváros rendezési problémáit. Ebben a korszakban történt meg a sugárutak ki alakítása, a külső és a belső körút kiépítése, ebben az epochában készítette el a nagy Lechner Ödön első és jelentősnek mondható vár03szabályozási tervezetét, és ekkor jelent neg az első építési szabályzat. A második korszak a fiO-as évek közepétől 1906-ig tartott és ezt a husz esztendőt a stagnálás korának lehet mondani. Az előbbi lendület ellanyhult, a városrendéózet mindössze arra szorítkozott, hogy a térképeken úthálózatokat cirkalmaztak ki. Ebben az időben jelent meg az 1894-es ápltési szabályzat, amely az előzővel 3zemben visszaesést jelent. Az uj szabályzat ogyanis bizonyos álliberalizmusbol egyáltalán nem korlátozta az épitkezést és igy történt, hogy a magánérdek fölébe kerekedett a közérdeknek, derüre-borura étültek hés* zak, amelyek sehogyan sem Illaszkedtek bele környezetünkbe. Ebbe az időszakba esik az Erzsébethid szerencsétlen elhelyezése, amelynek resti feljárója tönKretette Budapest legszebb és legrégibb műemlékét. 1906- a háború kitöréséig. Illetve az összeomlásig tartott a városrendezés harmadikkor szaka, amely voltaképpen egyet jelent a főváros akoiópalépésével, a városrendezés terén. Akik ebben az időszakban városrenuészettel foglalkoztak, kétségtelenül koncepciózus és hozzáértő férfiak voltak és hogy nem alkothattak többet, jobbat és maradandóbbat, annak a háború volt az oka, amely megakasztotta a tervszerű városrendező munkát. A pályaudvarok kihelyezésének kérdésével, a gyárövezet megalakításának problémájával, a buí*ai körút megépítésével, az erzsébetvárosi fő-ut kialakításával, a Tabán rendezésének gondolatával mér abban az időben intenziven Joglalkoztak, de ezekből a nagyszabású elgondolásokból semmi, vagy alig valami válhatott valóra. Külön szólt aafelŐadó a gyárövezet kihelyezéséről, Ó3 azt a véleményét fejezte ki, hogy nem elegendő a térképen ki jelölni egy városrészletet a gyárak számára, hanem előre gondcdcodni kell arról, hogy a kijelölt terület alkalmas legyen a gyárak prosperitása szempontjából és az egyéb nem kevésbé ícntos nézőpontokbői is. A Tabán rendezésére voltaképpen már 1878-ban kész tervezete volt a városnak, azonban az elhatározott kisajátítási manővert különböző akadályok,és pedig rendszerint a rénz hiánya folytonosan elodázta. A nagyszabású tervből mindössze annyit sikerült megvalósítani, hogy a királyi várpalota elől a szánalmasan gubbasztó viskókat megváltották és eltüntették, A főváros az idők során, ha erre a célra pénz állott rendelkezésére, néha vagy túlságos bőkezűséggel kártalanította a tabáni házikók tulajdoné* n sait, néha pedig még a jogos kárpótlási igények elől is elzárkózott, A Tabán t rendezéaére vonatkozóan két mód lehetséges. / Folytatása következik. /