Magyar Országos Tudósító, 1930. február/2

1930-02-21 [032]

MAGYAR 0RSZÁSC3 TUFOSITO Kézirat. Hatodik kiadás. / /i" ; 1 ; Budapest, 1930. február 21. (/> Z#< XII. évfolyam 43.szám. /SüfflfíirOL KÍBfiLY ELŐADÁSA AZ ORSZÁGOS SZÉCHENYI SZÖVET3EGFEN. Folytatás. 1./ A c s a y László az Országos Széchenyi Szövetség elnökének ö-vezető szaval után általános figyelem közepette S c h a n d 1 Károly dr. •'llott fel szólásra és tartotta meg előadását. Beszédje során két kérdésre adott feleletet. Az egyik az, hogy tud-e valamit tenni az ifjúságügy or­szág közgazdaságának jobbrafordulása érdekében, a másik, hogy miként ké­szüljön ez az ifjúság" ' olyan hivatásokra, amelyekben majd a közgazdasá­gi élet hatalmas gépezetének kisebb, vagy nagyobb tényezőjévé válhat.Vi­gyázni kell azonban, különösen ezen a téren arra, hogy az utakc-t, módokat el n:. hibázzuk - úgymond - mert ha valahol, ugy a közgazdasági életben bosszulja meg legjobban magát a kontárkodás. Kijelentette, hogy a gazda­sági életben nem elegendő a jóakarat, hanem szükséges a tisztánlátás,amit az ismeretek gyűjtése biztosit és szükséges a rátermettség, mert bármeny­nyire is az a látszat, hogy a prote^kció a közgazdasági életben érvénye­sül legjobban, a protekció hatása nem sokáig tart, ha hiányzik az ifjúság­ban az elhivatottság érzése* -Egy közéleti előítélettel kell leszámolnunk - mondotta Sehandl Károly - mely évtizedeken át azzal destruálta közvéleményünket, hogy a keresztény ifjúságban nincs annyi hivatottság a gazdasági és külö­nösen kereskedelmi és pénzügyi pályákra, mint a nem keresztény fiatalság­ban. Egészen bizonyos, hogy a kereskedelmi és pénzügyi világban Is meg­találni azt a magyar intelligenciát, amely a gazdasági élet minden terü­letén meglelhető/le egészen a barázdáikig, ahol a magyar földet a világ legintelligensebb földművelője munkálja. Csak a szolidaritás és az önbiza­lom hiányzott eddig ahhoz, hogy a magyar Ifjúság azzal a tudattal készül­hessen a krzpfazdasagi életre, hegy felveheti a versenyt még az angol-szász és latin nemzetek fiaival 13, - Mindenekelőtt fel kell állítanom a tételt, - folytatta Sehandl Károly - hogy az ifjúság a mai közgazdasági életre akkor tud leg­egészségesebb befolyást gyakorolni, ha minden idejét és erejét arra használ­ja fel, hogy alaposan készüljön fel pályájára. Ez alatt nemcsak az egyetemi stúdiumokat értem, hanem a közgazdasági kérdésekkel és igazságokkal kapcso­latos komoly ismeretszerzést ás,óvatosan kerülve azonban azt, hogy az If­júság a divatos politikai áramlatok, vagy hangzatos jelszavak befolyása alatt^torz ismeretekkel telítse magát. Ezen a" téren azonban okvetlenül szükség van az életet már több oldalról ismerő szakemberek tapasztalataira, jótanácsaira és irányítására. Ha figyelembevesszük azt, hogy a közgazdasá­gi kérdések eldöntésénél sokszor milliók kenyeréről van szó, megértjük az elővigyázatosságot és az óvatsságot és annak a szükségét, hrgy az Ifjúság harmonikusan munkálkodjon*. A jelen vezető férflaival az ország jobb jövő­jén, - Különösen nagy óvatosságot kell tanúsítani a föld problé­máival kapcsolatos kérdésekkel szemben, - mondotta 3chandl - mert könnyen az ellenkezőjet érhetjük el, ha erőszakosan ós nem hozzáértéssel akarunk segíteni a mezőgazdasági társadalom bajain. Nagyon könnyű kávéházi szepa­réban kimondani, hogy minden földművelő családnak kell annyi földet adni, amennyiből megél. Be mivel a föld területe korlátéit, minden földreform függ attól is, hogy az igénylők szakért ele nmei, tőkével, felszereléssel miként vannak ellátva, tehát mégis csak figyelembe kell venni a fennálló körülményeket is. Utalok Oroszország szémoru példájára, ahol Stalin térre szerint egy nagy kollektív mezőgazdaság megszervezésén dolgoznak,amely azonban csak terv marad, mert máris mutatkoznak a hatalmas deficitek a kollektív gazdaságokban, amelyek a végleges állami csődhöz viszik a szrv­jetet. Ebből az következik, hogy az ifjúságnak nem szabad mindenáron és mindenen keresztül reformokat követelni, mert sokszor a reformok végelát­hatatlan követesének sokszor a biztos pusztulás a vége. Az ifjúságnak,mely *\ a közgazdasági életre készül, nem szabad mindenáron reformok után szaladnia, J még kevésbbé olyan irányzatok után, melyek forradalomhoz vezetnek,hanen már n$st minden erejével oda kell hatni, hogy azt a folyamatot támogassa, amely\stabilizációt, a konszltdációt segíti elő. i - A 40-50 éveseknek és a 25-30 éveseknek egyenlő súlyos preb­[ léma az ország sorsa és egyaránt érthető türelmetlenséggel keresik a lát­határ tisztulását. Az ország és különösen az uj generáció szenvednek,ha ez > /folytatása következik/ >« . i s\ V P

Next

/
Oldalképek
Tartalom