Magyar Országos Tudósító, 1930. február/1

1930-02-04 [031]

MAGYAR ORSZÁGCS TUDÓSÍTÓ Kézirat. _r Ötödik kiadás. Budapest, 193C. február 4. 1 ^ XII- évfolyam 28«szám, M % Z Ö G A 7, D A 3 Á G /AZ CMGE IGáZGATCVÁIASZTMÁNYÁlIAK ÜLÉSE. F o 1 y t a t á S.2,/ Az OMGE ez alatt a száz esztendő alatt a magyar mezőgazdasággal együtt sok küzdelmen ment át, a harmincas évek óta,, amely alatt 183C---at értjük, addig, amig elért a mai harmincas évekhez, amelyek sokban hasonlítanak a száz év előtti időkhöz. Amikor a napóleoni háborúk után tiz esztendő el­t elt és a bécsi kongresszus békepentjal is feledésbe merültek, aVkcr lé­pett fel Széchenyi István és 1830.január 31-én jelent meg korszakos munká­ja, a HITEL, amelyben először adott kifejezést azoknak a közgazdasági gon­dolatoknak, amelyei- Széchenyi egész munkásságán végigvonulnakjízzel- kez- --• dődött meg a magyar renaissance,amelynek vezetőmctivuma az volt,hegy elő­ször gazdaságilag kell megerősödni és c^ak azután kerülhet a sor a politi­kai szabadsᣠjogok kivivására. - A harmincas évek megint itt vannak és Széchenyi gon­dolatainak meg kell valósíilnioko Ma, amikor Széchenyi már nincs, azoknak az intézményeknek kell megvalösitaniok Széchenyi eszméit, amelyeket Szé­chenyi hívott létre. Gazdaságilag kell megerősödnünk, mert csak akkor tudjuk lehengeriteni a nemzet testéről azt a kősziklát,amelyet T r iancn gördített ránk, de ehhez a munkához két kezünk körömszakadásig megfeszí­tett erejére van szükség. - A Népszövetség február 17-ére Genfbe ülést hivott egybe a vámfegyverszünet kérdésének" tárgyalására, A világháború óta minden ország gazdasági hadjáratot folytat a többi országgal és nem tud békes­ség létrejönni, amióta az első ágyusző eldörrent., A Népszövetség jól meg­értette, hogy szükség van a vlmfe^yverszünetre, azonban törekvése egyelőre nem sokat jelent, mert nincs megállapítva a vámemelésBk. megszüntetésének határideje, Németországban, Ausztriában és Csehországban egymást követik a vámeüffldtések és terhek és nem látunk mást, minthogy ujabb- és ujabb so­rompókat akarnak emelni a magyar mezőgazdasági termények kivitele elé 0 A magyar mezőgazdasági válságot nem lehet addig megoldani, mig ez az elzárkózási pclitik". meg nem szűnik* Es nem tudjuk elérni a kül­földi piacokat, amig folyton mesterséges akadályokat állítanak elénk c Amig a magyar gazda olyan árat nem kap termeivényeiért,amely a költséget fedezi, addig állandóan fenyegeti az a veszedelem^ hogy nem tud rentábilisan gaz­dálkodni. A magyar kormánynak Genfben nem elég az ipari cikkek vámjának a ler^gzitését követelni, hanem elsősorban a mezőgazdasági vámemelések és «£c • a vele egyenlő hatású állategészségügyi intézkedések és kontingentálások ellen kell tiltakozniok. Az CMGE figyelmébe ajánlja a kormánynak, hogy Ma­gi 5 &yarorszagnak csak akkor érdeke a nemzetközi konvencióhoz való csatla­kozás és a vámszabadságnak a megkötése, ha etfiAek ellenében valami kéz­zelfogható reális értéket kap tn kivitelünket stabil helyzetbe juttatja, • A hágai kcnfer3ncia eredményeivel foglalkozott ezután az OMGE igazgatója, mint mondta; a megállapodás részletei még ismeret­lenek előttünk, fgy kétség be len, hogy^^ága. fordulópontot jelent küli'cld­del való vi zonyunkban, mert kiemeítél'azt" az egy ütközőpontot,amely a jóvátétel— cimén támasztott követelések terén alkotott súrlódások ^e­tülete^ és-nehezite tte meg a közeledések lehetőségét 0 Számos ütközőpont áll fenn még ezenkívül, de az la eredmény, ha ezek közül egy eltűnik, s kikapcsolódik az iritáló hatás. - A mezőgazdasági krízis legsúlyosabb pontja a gabona­krizis. De amikor a buzakivitel és értékesítés nehézségeiről beszélünk,nem hagyhatjuk figyelmen kivül a buza testvérét, a rozsot sem, amelynek kataszt­rofális árzuhanása lehetetlenné tenné a termelését, hr nem volna Magyar­országnak számos olyan vidéke, ahol csakis rozsot lehet termelni.Szembe kell néznünk tehát ezzel a problémával, amelyet 3ul,yosbit az, hogy más ál­^ látnoknak Is nagy a rozstermésük. Németországban is nagyot esett a rozs / \ ára, pedig ott kiviteli prémiummal segitik elő a rozskivitelt. A mi szá­VL mun 1r ra más megoldás nincs, mint r> belső fogyasztás emelése. Meg kell találni \l a módját annak, amit már az olaszok, a németek és osztrákok megtaláltak; v iogy valamilyen őrlési,lisztkeverési kényszert kell bizonyos mennyiségű ( roz3fogyasztás kötelező tételével elémieA rozskenyér nagyon ogészségeö, ugy, hogy > ebből kár no m' szárma zha tik, legalább sikerül a belső piacon éréékesiteni a felesleget. /folytatása következik/ ^ \ h •

Next

/
Oldalképek
Tartalom