Magyar Országos Tudósító, 1930. február/1
1930-02-03 [031]
MAG AR ORSZÁG OS TUPOSITO Kézirat. A 0 t ö á i k k i a d á s , W Budapest, 1930. február 3. XII. évfolyam, 27.-szám, '• BESZED E A NOMERUS CLAU3USRCL. /GHOF KLEBEL3ELRG KÜNB* Folytatás 3,/ - Nagy baj lesz még ebből! - Tudott dolog az is, a jelenlévők még emlékeznek rá, hogy mihelyt r viszonyok ugy alakulta 1 '-, hogy enne 1- lehetősége megnyílt, én az eredeti tör vényjavaslatból kivettem azt ami a zsidóságra nézve fájdalmas és sértő volt". Fz az én magatartásom megfelel politikai multamnak és annak a politikai iskolának.amelyben nevelkedtem?Tisza István iskolájánako Önök azt is láthatták, hogy évek éta a leghevesebb, a legélesebb támadásoknak vagyok célpontja a jobboldali szélsőség részéről. Senkit oly elkeseredetten a jobboldali szélsőség nem támad, mint éppen engem. Történi]: ez azért, mert tudják, hogy én soha semmi körülmények között', semraóXéle. azéXs-Saágre kaphat6 nem leszek. vegy - Emlékezem most arra, hogy . y " kabinetben, voltam mint politik' államtitkár Vadász Lipóttal, aki akkor igazságügyi államtitkár volt, én pedig miniszterelnöki államtitkár. Mikor Vadász Lipót már beteg volt, felkerestem őt egyszer és kérdeztem tőle, hogy van. fmlatag testén beteges külsején már látni lehetett, hogy nem jól van. Ö azt feleltéé hogyan lehetnék mint magyar, és hogyan lehetnék mint zsidó. Mint magyar elvesztettem hazámnak több mint kétharmad részét, ^int zsidó súlyos helyzetben látom felekezetemet. -c<n erre azt mondottam neki, - akkor már miniszter voltam -: nyugodt lehetsz, hogy mihelyt e p olitikai helyzet megengedi, mindent megf ogok'tenni arra, hogy megint olyan állapot uralkodjék, mint a kiegyezés korának nagyszerű politikai elve és a nemzet egységének érdeke meg követeli: egység a nemzetiségi és felekezeti fronton. /Óriási taps ós éljenzés!/ Ez o felfogás lesz számomra irányadó mindig, ugy magán, mint miniszteri működésemben. Beszéde végén a miniszter üdvözölte az Egyenlőséget és újra hangsúlyozta, hogy nagyértéknek tulajdonítja az Egyenlőség valláserkölcsi Irányu működését. Jwja.cKa.K) Nagy tapssal és éljenzéssel C*a miniszter beszédét, majd R i r k a Ferenc főpolgármester beszélt. A jelenlévők előtt nem kell hangsúlyoznia, hogy mindig őszinte tisztelettel^ nagyrabecsüléscel és barátsággal viseltetett a hitközség működése iránt. Ismeri azt a hatalmas munkát, amelyet a zsidóság a főváros feji sztése és nag^tétele érdekében kifejt. Nem is mulasztott el eddig egyetlen alkalmat sem, hogy a zsidóság ünnepein részt vegyen. Résztvett nemcsak az ünneplés alkalmával, hanem fájdalmas alkalmakkor is« Üdvözli az Egyenlőséget jubileumé alkalmából, ismeri annak értékes munkáját és kívánja, hogy folytassa ezt a munkát, amely hasznára válik a magyar zsidóságnak és a magyarságnak is. Tudja, hogy a zsidóság és magyarság felbentha t atlan egységét szolgálja ez a lap cEüsmerés jár érte. Dr. Gr a u e r Vilmos, a hitközség kulturális ügyosztályának vezetője volt az utolsó szónok. Hálás kegyelettel szólt Szabolcsi Miksáról az Egyenlőség megalapítójáról, Az Egyenlőség .amely kis lapnak indult, az ő rankája révén az egész magyar zsidóság közvéleményévé izmosodott, ügy amint flio a hős spártaiak közül csak Leenlttas nevét adta át a halhatatlanságnak ugy szól ő most is az Egyenlőség munkatársai közül csak Szabolcsi Miksáról, akinek emlékét kegyelettel őrzi. Beszéd' végén ; imasz rü fohászban kéri Isten áldását az Egyen lőaég Íróira és olvasóira. S t e r n Samu elnök mondott ezután köszönetet a vendégeknek, a felszólalódnak és a közönségnek és bezárta az ülést, kz ülés után gróf Klebelsberg Kuno miniszter és a többi előkelőség felvonult a második emeleten lévő elnöki szobába, ahol fesztelenül beszélgetett még vagy félóráig a hitközség vezetőségével, majd éljenzés közben távozott. /HCT/SZ. , ,
