Magyar Országos Tudósító, 1930. február/1
1930-02-07 [031]
Idejárnak néhanapján Gyulay Pál,Szilágyi Dezső, Greguss Ágoston, Kozma Sándor is. Dóczy L a joat akkor még Dux nöVén/eSs X Csepreghy PereAret már ő viszi e hfres nevezetes asztaltársaságban, amelynek örömnapja, amikor a Nemzeti Színházban előadják az Aesopust. m A nagymagyar nyilvánosság elé ekkor lép Rákosi Jenő a harmadéves jogász, ámde ezen naptól kezdve egyre emelkedő pályát fut meg azon keservesen fagyos februári napig,amelyen a Kávé<£orrás fcégi helyétől alig egy nyillövésnyire az Akadémia nagycsarnokában álxltják fel a ravatalát. xxxx k-i újságírásba is a drámairás révén jutott be, Kemény Zsigmond bárónak a Pesti Napló szerkesztőségek nagynn megtetszett Rákcsinek egy darabja, amellyel akadémiai dijra pályázott, de elbukott vele, bár Kemény, az egyik biráló erősen állástfoglalt mel lette .Kemény m agáho z ké- , rette Rákosit és szerződtette a Pesti Naplóhoz. Nem azért, hogy ujságiró legyen - monda neki, - hanem azért hogy havi száz forint fizetése legyen és ráérjen drámát irni.ES . ettől a naptól kezdve Rákosi Jenő az újságírásé volt maga még nem tudta ő még mindig a drámairést tartotta élethivatásának és csupán kenyérkeresetről irta riportjait,/a koronázásról is egyebek között/ és bizonyára boldog volt,amikor az újságírásból a Népszínház igazgatni székébe mehetetett. De a mi gyönyörű és nehéz mesterségünk már fogta őt és bár hatásosan megkomponált drámái költői szépségükkel és erős 3zinszerüségük kel még sok sikert hoztak neki, a nemzet nagyjai közé ujságiró! munkája vitte és a nemzeti P antheon halhatatlanjai közt "magyar ujságiró" az ő neve. Tagyunk még elegen, akik közelről láttuk ebbeli működését, éreztük zsenije kisugárzását,szivének melegét. Az az ember,aki semmiképen sem akart ujságiróvé. lenni,amikor azzá lőn, többé nem volt más csakis és kizárólag ujságiró. Irt még ezután is drámákat, jót, kevésbbé sikereset vegyest, de már csak mellékesen ugy amint Jókai Mór is irt néha vezércikket, rendesen igen gyöngét. Ap<» 1 itika Rákosit az egész él tón át csakis az újságírás szempontjából érde keLfcte, csakismint ujságiró, mint p ublicista foglalkozott vele .Scha mandátumra nem pályázott, ellentétben öccsével, a felejthetetlen kedves Sipalussal, akit teljesen megbabonázott a politika boszorkánya .Rákosi Jenő a lehetőség szerint még a politikai vezérekkel való érintkezést is kerülte 8 igy jellemző például reá, hogy gróf Appohyi Alberttel,akinek ellenzéki politikáját évtizedeken át támogatta, éppen csak köszönő viszonyban volt.Maga Apponyi Albert erősítette ezt meg előttem a közeli napokban,amikor erről megkérdeztem, ^gy&nlgy volt Tisza Istvánnal és Bethlen Istvánnal is.Soha politikai klubba lábát be nem tette, szabad idejét családja és az ujságirók közt osztotta meg .A sajtó jelentőségéről nálánál meggyőzőbben és szine sebben senki sem tudott megnyilatkozni. Nem taga4 hatom meg magamtól és önöktől sem, hogy néhány ilyen nyilatkozatát felelevenítsem e megemlékezés során, ame lyek nélkül ez még tökéletlenebb leh ne, mint mmdiűi^-am aminőnek érzem, mentségemet magam szállitván azzal, hogy könnyű egy vég posztót szabómértékkel megmérni, de varrni nehéz e zt a módszert a Rjííodusi kolosszuson alkalmazni. A Petőfi Társaság eg-/ik márciusi ünnepén az Otthon írók és Ujságirók Köre nevében beszédet mondott és igy mutatta be az újságot: "Az újság, a szabad újság az egyetemes emberiségnek legelső és leghathatóbabb jótékony intézmérye. Nemcsak a gyámoltalanokon segit, nemcsak a köz jótékonyságot szolgálja, nemcsak a könyör adomány okra egyesíti az embereket, nemcsak a humánus és hazafias célok megvalósítása ba n vezérkedik, hanem az egyes, a város, a nemzet, az emberiség összes anyag erkölcsi és szellemi érdekeit munkálja. Az igét hirdeti, az szmét kürtell, a szabadságot védi és a vé^itélet trombitájának erejével rázza meg igazságával az embereket. A kalmár, a gazda, a mesterember, a cseléd, a tudós, a csalá dapa, mind éntőlem vár világosságot és útbaigazítást. A gazdag nálam keresi meg, hogy hová vigye a pénzét; a szegény tőlem kérdezi, hol keresse meg a mindennapi kenyerétj az ingadozó éntőlem vár irányt és erőt, az érzület Ítéletét és táplálékát; a politikus gondolatot és segítséget; ez irtóztató s :a ság reggel a kezébe veszi a lapját é s kiolvassa belőle azt, ami az én agyvelőmön éjszaka keresztülszürődött és amikor átolvassa, akkor megvirrad neki, lát és tudja hányadán van és biztosan megy a munkájára, tudja, hová menjen, hogyan szolgálja érdekét, családját és a hazát. A nemzet minden gondja, gondolata, téveteg érzülete mindennap nagy rátámaszkodÓK botját keresi az én lelkiismeretem,az ujságiró. lelkiismerete szózatában és e lelkiismeretben megfürdik reggel é ezzel megy küzdelembe érdekeiért, hozzátartozóiért és hazájáért. Éz a az ujságiró, de csak a szabadsajtó ujságirója, mert nem az a nagyobb rabság,amikor láncot csörget valaki a közén, ha igazság van a szivében,
