Magyar Országos Tudósító, 1930. február/1
1930-02-07 [031]
MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ. Kézirat. -7 ' j r~ Y~ 1 *ldftl. Eudapest, 1930. fekruár 7. ' # 0 "* 0mA FŐVÁROS RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE. Dr, R i p k a Ferenc főpolgármester negyed hat órakor nyitott meg a mára egybehívott rendkívüli közgyűlést. Néhány kegyeletes szóval megemlékezett Jakabffy Imre belügyi államtitkár elhunytáról, majd bemutatta a közigazgatási bíróság Ítéletét, amelynek következtében a mai ülést egybehívta. Bejelentette, hogy az Ítélet őhozzá is leérkezett, majd igy folytatta: - A magam igazolására ki kell jelentenem, hogy én az ügyrend 1. §-ának második kekezdését, mely magyarázatra szorult - mindig ugy értelmeztem, hogy a főpolgármester diskretl^nális j»ga a közgyűlés összehívása, vagy az összehívás megtagadása, miután az errekonakatkezó térvény szerint "ha a főpolgármester vagy akadályoztatása esetén a polgármester szükségesnek látja, annyiszor tartathatik rendkívüli közgyűlést, ahányszer a körülmények igénylik". Elmondja ezután, hegy így rendelkezik az ügyrend is, ez volt eddig a gyakorlat is és ez volt a felfogása a térvény megalkotójának gróf Szapáry Gyula belügyminiszternek, majd utána gróf Khuen-Héderváry Károly belügyminiszternek 03 a jelenlegi belügyminiszternek is. Nem volt tudomása gróf Tisza István belügyminiszternek ez ügyben 1904.-ben a törvényhatósághoz intézett leiratáról, - . * amely aacezigazgatási bíróság mostani döntését alátámasztja. De erről a leiratról a jelenlegi városvezetőség egyik tagjának sem volt tudomása^ mert külenben ennek megfelelően jártak volna el. A főpolgármester igy fejezi be beszédét: - Kötelességemnek tartottam ezeket bejelenteni és kérem a törvényhatósági bizottság minden tagját: legyenek meggyőződve arról, hogy mindig a legteljesebb jóhiszeműséggel Jártam és a legmesszebbmenőleg igyekeztem mindenker a közgyűlés szabad akaratnyilvánítását lehetővé tenni. Ez le3z a törekvésem a jövőben is, A főpolgármester beszédét az elején néhány szélső baloldali közbeszólás tarkította, később azonban elcsendesültek a szélsőbalon is és a főpolgármester minden zavaró incidens nélkül mondhatta el beszédét. BejeJentette ezután, hogy a mai közgyűlésre P e y e r Károly indítványt terjeszt elő, őt illeti tehát a szó, P e y e r Károly azzal kezdi, hegy uj fővártsi törvény megalkotására két ok volt; állensulyczni és megakadályozni akarták a szocialisták előretörését, ez volt az egyik ok, a másik pedig az a rlvalitás, amely a közgyűlés két nagy pártja között volt, A két i«agy párt közül az egyiknek exponense a főpolgármester, a másik a polgármester, mindegyik párt igyekezett magának nagyobb befolyást biztosítani a közigazgatásban, a hatalomban. Ez vezetett a z uj törvényjavaslat megalkotására. Elmondja azután, hogy az első törvénytervezet közfelháborodást keltett s akkor a főváros közgyűlésének pártjai egyértelműen állást foglaltak az autonómia védelmében, A kormány erre tárgyalt a két nagy párttal s a tárgyalások eredményeképpen megszületett egy uj törvényjavaslat, amelyet most a képviselőház tárgyal, P e y e r hizenyitja ezután, hogy ő és pártja szilárdan kitartottak é3 kitartanak arcellett az álláspont mellett, melyet a z autonómia védelmében az egész közgyűlés elfoglalt, A jobboldal azonban - és szenélyszerir.t Wclff Károlyt aposztrofálja - eltávolodott ettől a felfogástól és támogat olyan törvényjavaslatot, amely az akkor hangoztatott alapelvektől nemcsak hegy eltér, de azzal egyenesen ellentétben van, Peyer kifejti ezután, hegy a közgyűlés állásfoglalása szóbakerült a képviselőházban is és szóbakerült az is, hegy az ellenzék rendkívüli közgyűlés együehivását kívánja, A belügyminiszter erre ezt ellenezte és kijelentette, hogy ő a törvény álláspontján áll, az ellenzék pedig nem. A legfelsőbb birÓ3ág most azt mondotta ki, hogy az ellenzék állt a törvény álláspontján. A belügyminsiztemek tehát le kellett volna vonni ezektől a konzekvenciákat és Wolff Kár#ly is köteles lett vtlna ennek politikai konzekvenciáit levonni, mert hiszen ő magas tiröl funkcionárius, egy nagy fővárosi párt vezére es annakidején azt mondotta, hogy nem lát elég jegi érvet az ellenzék panasziratában és nem hajlandó a visszautasítás kenzekven/Folyt.köv./
