Magyar Országos Tudósító, 1930. január/2
1930-01-16 [030]
MAGYAR ORSZÁGOS"TUDOSTTC. Ké z i r a t . Hatodik k i a d á á Budapest, 1930. január 16, Q ° J ^ L ~' XII. évfolyam, 12. szk.E G Y H AZ I H I R E E . BEFEJEZŐDÖTT A REFORMÁTUS LELKÉSZEK E3 LELKÉSZNEK BUTAPESTI KCKFERENCIÁJA.Csütörtök volt az utolsó napj^-a a budapesti református teológia által rendezett konferenciának, s ezúttal az eddiginél is időszerűbb kérdések töltötték ki a programmot és biztositctták a tanácskozások érdekességét . A papnék gyűlése Ha lka Sándorné, majd Ravasz Lászlóné dr.-né elnöklésével folyt. 3 i p o s Józsefné imádkozott és Bibliát olvasott, majd a neves és népszerű Író, Hegyaljai Kiss Géza dr. bocsi lelkész beszélt a magyar bibliafbrditókról és elmúlt századok magyar nagyasszony ról, azokról a várurnőkről, akik kegyes életben, a Szentírás "kinyomatásában és propagálásában találták legfőbb örömüket. Kincs a világnak még egy nemzete, mondotta lelkes és közvetlen előadásában Hegyaljai Kiss Géza dr B , melyben a nők annyit áldoztak volna a Bibliáért, mint a mi nagyasszonyaink, s ha a Eibli külön irodalmi műfajnak tekintjük, akkor ennek a műfajnak nálunk a nagyasszonyok a múzsái. A magyar Szentírás történetének angyalai ők, akik lelki emelkedettségükkel egész nemzedékeket emeltek az élő hit szárnyaira. Egyik papné hozzászólt az előadáshoz és azt mondotta, hogy a mai főúri világ asszonyai vallásos tekintetben kevesebb felemelő példát mutatnak, s nagyjainknak meg kellene mozdulniok, hogy melegebb lelket ébresszenek az arisztokráciában. Egy másik papné vigasztalóbb húrt pendített meg és megállapította, hogy még ma is több a jópélda, mint a lehangoló. K o v á t s J. Istvánné dr.-né és mások is felszólaltak még ennél a témánál és részletesen megbeszélték a teendőket, legnagyobbrészt az optimizmus, a helyzet javulásába vetett bizalom jegyében. E h y e d y Andorné dr.-nénak, a miskolci egyik református lelkész feleségének előadása következett még a reformátusság szociális feladatairól, amelyhez szintén többen szóltak. R a v a s z lászlóné dr.-né meleg hahgu zárószavaival ért véget a Református Lelkésznek Országos Szövetségének háremnapos konferenciája. A lelkészek gyűlésén M a r j a y Károly "mezőtúri lelkész Biblia-magyarázata után, V a 3 a d y Béla dr. sárospataki teológiai tanár fejtegette a hit és a hitetlenség pszichológiáját és dogmatikáját. Kétféle hitetlen ember van; a közömbös, kimozdithatatlan és a rettegő hitetlen, aki. fél magatartásának következményeitől, mondotta Vasady professzor. Hisznek a hitetlenek is,de milyen messze áll az ő hitük attól, . amit bizodalmas hit nek nevezünk. A bizalomban, az önfeltárásban, önmagunknak Istenre való rábízásában kell keresnünk az alapvető különbséget, csak az igazán hivő ember tudja magát Istenre rábizni, s amig ezt nem cselekedjük meg, nem vagyunk hivők. A bizalmat lehet, mint szerződést, szövetséget igffelfogni: Isten igér, az ember hisz. Kern gyarló emberi kedélyhullámzás, hanem Isten Ígérete a hit alapja és hinni végeredményben csak az tud, aki a hiten kivül meg van győződve valami kivülről jövő Ígéret teljesedésében. A hit első megnyilatkozása, amikor ráébredünk, hogy életünk tulajdonképpen állandó krízis. Hit az a határonal, ahol az emberi nyomorúság és az Isten könyörülete találkoznakT Mint ahogy - úgymond a pataki professzor - ott Sátoraljaújhely mellett az az árok, amely valamikor gyermekek játszóhelye volt, ma sem változott, de most két országot választ el egymástól, a visszavonás jele lett, vajha egyesitené valaha ezt a két országot. "ps egy bizonyos,hogy ez az utóbbi örök-változatlan. Budai 0 T ergely dr, teológiai m. tanár szellemesen és színesen beszélt arc?61, hogyan készül a prédikáció. Mindkét előadónak az elnöklő B. P a p István teológiai tanár mondott köszönetet. A délutáni eis^ előadást 7 i c t o r János dr. budapesti teológiai tanár tartotta, tárgya ez volt: "pszichoanalízis és lelkipásztori gyakorlat". Victor professzor a többi között ezeket mondotta : - Vannak társadalmi rétegek, amelyekben állandó társalgási térne, a pszichoanalízis. Ez a " divat " már 1895-től, Freud első fellépésétől tart, tehát nem divat, hanem permanens járvány, s egyházi köztudatunk elfelejtett ezzel az áramlattal leszámolni. f / Folytatása következik * /
