Magyar Országos Tudósító, 1930. január/1

1930-01-07 [029]

3, törvényszéki kiadá3. , .- Budapest,193e. január V. ZU KÚRIA TELJES ÜLÉSE /

r elyt. 2 .kiadáshoz ./ A racionalizálás"! mozgalmat tanulmányozva, különös ellentmondást észlelhetünk abban, h ogy a bürokratizmus megszüntetése és a nagytisztvÍ3eloi léts zámrk pa3ztása iránti vágyakozás azokban, a társadalmi rétegekben a legelevenebb,amelyeknek tagjai másrészt leginkább sürgetik a hatósági gönde3kedásnak minden irányban való kiterjesztését s 'a legjelentéktelenebb dolgaikban is bir-ói és hatósági bbavatkozást vesznek igénybe, A polgári férek felszaporodásénak és elhúzódásának egyik oka közönségünknek az irást°l való idegenkedése is, ami edavezet, hogy nemoaak az Írástudatlanak, akiklérthető okokból Ismeretlen veszedelmet látnak minden okiratban, hanem azok is, akik az irásban és olvasásban jártasok,.élő szóval kötik meg legéletbevégóbb ügyleteiket is. Az évek, sőt évtizedek előtt élőszóval megkötött szerződése' létrejöttének és tartalmának más bizenyitó eszközök segélyével főképpen tanúkihallgatás utján való rekonstruálása teszi a 'polgári perek nagy részét költségeasé és hosszadalmassá, hz okirati kényszernek* általáirsitás^val lehetne ugyan ezeken az .állapotokon javítani, * ez az orvosszer azonban túlságosan radikális, mert az irást az ügylet alk*tó elemévé teszi, vagyis az. Írásba nem foglalt megállapodást érvénytelenséggel sújtja. A helyes középúton kell haladnunk az okirati kényszer törvényhozási szabályozásánál és a társadalmi rrnpagandának is szerepet lehetne juttatni az Írásba foglalás előnyeinek az ismertetésében. Közönségünknek nemtörődömsége nyilatkozik meg a kereskedelmi élet ben és különösen a részvény j^g területén, -H részvény jog Összes visszással arra vezethetők vissza,hogy a kere sker.elmi törvény a részvénytársaság jogviszonyainak a szabályozásánál a vállalat jelene és jövője iránt érdeklődő részvényeseket, a társaság létkérdéseit komolyan megvitató közgyűléseket, az ügyvitellel behatóan foglalkozó ós ahhoz értő Igazgatósági tagokat és az ellenőrzi ?re kész és képes felügyelő bizottságit tartott szem előtt. A gyakorlati életben pedig ugy alakult ki a helyzet, hogy a ré részvényvásárlók gyakran azzal JSC&XX sincsenek tisztában,hegy miféle vállalat az, amelyben részvénytétel, vag y jegyzés utján érdekeltséget szereztek, a részvényesek a közgyűléseket nem látogatjék,hanem kizáróan az oszt.alék nagysága iránt érdeklődnek, az igazgatóság és felügyelőblzott^ág tagja'i pedig tiszteletreméltó kivételektől eltekintve, nem térődnek a társaság viszonyai- • val s arra szakértelem Alanyában kértelenek is. Hogy ilyen viszonyok közt azután megesik,hogy a részvénytáraaság ot a vezérigazgató ellenőrzés hiányában kénye-kedve szerint igazgatja éa a saját éa üzletbe rátáinak önös érdekeit-a részvényesek *s szességéhek az érdekei fölé helyezi, azon nincs mit o serdálkozni. Legalább is két séges,hoíy a kereskedelmi törvény reformja utján sikerülni fog-e közönségünknek ezt a közömbösségét megtörül és egészségesebb' részvénytársasági életet teremteni. Ha már a törvénykezés racionalizálásával foglalkozunk, lehetetlen ezúttal is meg nem emlékeznem az .igaz ságszolgáltatást érintő jogszabályoknak tultengéséről. Törvénytárunkban lR65-tŐI kezdve napjainkig közel 27e^ törvénycikk látott nar világot, ezek között számtalan nagytér jedelmü tö* vénykönyv. Ehhez járul a miniszteri hendeletekben éa helyhatósági szabály* rendeletekben inkoporált óriási joganyag, A tételes jogszabályok további túltermelésé nek megakadályozása céljából, ennek a bajnak keletkezési okait minden irányban fel kell tárni. Kiemelkedő szerere van e részben annak a té*ynek,hogy életviszonyaink rohamosan változnak és mindinkáb b szövevényessé válnak. Ez vezetett* az állandó szaporodó és szétágazó szakjogok keletkezésére és a szakjagászkedás kifejlődéaére ugv az elméletben, mint a gyakorlatban. A túlságos speclalizá lódásnak mérhetien hátránya,hogy a jogász elveszti általános tájékozódását és a jog egységesen, szervesen összefüggő anyagának csak egy kis rész létével foglalkozik, a többi pedig folyton kalványuló fogalmai vannak. Szóval •)lyan a helyzete,mint a padlásszoba k lakójáé, aki kis ablakán keresztül ccak keskeny darabját látja az ég hatalmas boltozatának. Az elspeclálizáló dott gy. k^rlati jogász könnyen el is vesztheti nyí!)0i*pmiisö^^-^v a jog összefoglaló nagy elvei iránt ve ló fogékonyságát és elmerülhet az aprO, kazuisztikus jogszabályok tömkelegében. Takarékosabban kellene bánni a szakjogékBolcX törvényhozási %.x szabályozásával, mellőzve azoknak a nem elvi jelentőségű, hanem tehnikai jellegű, apró-oseprő szabályoknak törvénybe foglalását, amelyeket áttekinthető és világos elvi szabályozás esetén a gyakorlatra lehetne bizni. Nem xrJi szükséges az sem, hogyaz újonnan keletkező életformák nyomban felbukkanásuk után keskeny, legális csatornákba szorittassanak,hanem meg lehetne várni, mig az élet árja természetes medret váj uj alakulatai számára. /Folyt.köv./S