Magyar Országos Tudósító, 1930. január/1

1930-01-09 [029]

MAGYAR CRSZAGOS TUPCSITÓ. Kézirat f> \Q Tizennegyedik kiadás (j ^ .— Budapest, 19S0. január 91 ^ XII. évfolyam, 6.szám* 550 MÓRICZ ZSIGMOND ES SURÁNYI MUKLCS ÜNNEP LESÉ, / M6ricz Zsigmond és Surányl Miklós ünnepi "beszéde. / Móricz Zsigmond köszönetet mondott az ünnepléárt, Minfi mundta, huszonöt éve dolgozik már és Íróasztala mellől formálta meg áz élet, az emberek, a nemzetek rajzát. Hálásan köszöni ezt a m&i, valósággal szokatlan furcsa es

;

ét, amelyben eddig-nem volt része, mert hiszen pályatársai először szó-< litották maguk közé és megérttették vele, hogy a legnagyobb pályabér, ami magyar Írónak kijuthat, az, hogy irétársai nem sajnálják tőle a meleg elismerést és kézszorítást. Az írótársak közvetlen közelről nézik kellőgájukat^ kritikával kísérik munkásságát és ők adják'meg az elismerés tapsát. Kérem őket, - fejezte be beszédét Móricz Zsigmond -, tartsanak továbbra is ellenőrző számon és őrizzék meg irántam való szeretetüket. ^ Lekkes éljenzés fogadta Móricz Zsigmond szavait, majd zugó tapsviharban S u r á n y i Miklós szólalt fel* - Igazán szeretnék nagy gz%ok lanni, mondotta , hegy kellőképpen megtetézhessem a mai dicséreteket. Soha az életben nem találok még két ily érdemes embert a továbtdlcsérés céljából, mint akiket itt' ma megdicsértek. / Zajcs derültség./ De nem lévén birtokában olyan szónoki készségnek, hegy el hitessem azt, hegy érdemeinknek csak kis részét merítették ki, az irodalomtörténet számára, a leglényegesebbet elhallgatták / megújuló derültség és taps / esav egyetlen egy dolgot akarok kiemelni s körülbelül tizennégy éve vagyok a magyar irodalom munkása, nézem a delgokat jobbra és balra, sok mindenfélét láttam, de egyet ritkán tapasztaltam, azt, hogy a magyar ircdalcmröi

y magyar írókról-írói körökben - sz* esett vo£ha, / Derültség, / - Ez igy tréfásan hangzik., voltaképpen aztnban ez tragédiája a magyar irodalomnak.' Ezért nincsen Magyarországon igazi irodalmi közvélemény , Ezért mondotta magára vonatkoztatva egy nagy iró, hogy a magyar irodalom a magyaremberek magánügye. Ez a helyzet ugylátszik, most megváltozott. Régen divatban volt magyarórazágen, hegy bankigazgatók, nagyiparosak, kiskereskedők, polgárok, szóval újságolvasó előfizetők az irodalmat pártolták, az írókat sziaták, dicsérték* Ez a szikás kezd kimenni a divatból, mert most a magyar írókról szakemberek, a sajt* emberei is beszélnek. Eddig ezt nem mertem volna ki mondani, de most már, hegy a sajtó emberei közé tartozom, kénytelen vagyok megállapítani, hogy nagy baj van a 3ajt^ körül. Az írók dolgoznak, hogy munkájuk erkölcsi eredményeit learassák, arról azonban sz 4 sincs, hogy valaki kXnyvet irván, egy évig megéljen belőle, vagy hogy o*t - tizévi munkásság után villát építtethessen, jachtot vegyen, vagy egész életére biztosítsa magát. Külföldön ez nem megy ritkaságszámba, nálunk azonban ritka az, hogy az író erkölcsi elismerést, népszerűségét, vagy olvasó hölgyközens égének^ zer etet ét kíváncsi érdeklődését nyerje meg. / derültség, / - Azck a tényezők, akik hivatva volnának arra, hogy az irodalomba némi életet öntsenek, heg; az irodalmat magas polcra állitsák, mint a mezifc vagy a futbal Réseit, nem teszik , vagy érdeklődésüket szük körre szorítják és nem veszne

1

*- tudomást^ arrél az ir°r*l, akinek a könyvét nem a saját kiadójuk jelentette meg, / Viharos taps,/ Ezt egyszer már elt kellett mondani. Igaz, ez nem nagy baj, nem napap s zerenosétlenségj Csak egyet akarok még mordani. En írtam a " ósodaváróvat", valamennyien csodavárők vagyunk, az egész ország, egész Európa, tán az egész világ is. Abban a szerencsés helyzetben voltam , - bér a '•'szerencsés" szó nagyon gyenge - hegy én vagyok az egyetlenegy ember, akinek a csoda beteljesedett. Csoda az, hegy a könyv megjelenése után ennyi'ereter gyűlt *ssze és beszél könyvemről. Ezt nem hittem volna. Beteljesedett az,: ami után minden iró vágyódik, s amit kénytelen elutasítani magától, mint icinzó, nep; nem valósuló álmot. Ezt éneknek köszönhetem, fogadja

1- érte mélyen érzett őszinte hálámat, Zugó taps kivette S u r á n y i Miklós felszólalását. Ezután a közönség asztalt'bontott és baráti körben iclyt tovább a két illusztris szerző ünneplése, /MOT/P,