Magyar Országos Tudósító, 1929. december/2

1929-12-17 [028]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat. /7, * Tizennyolcadik kiadás, ¥'3o Budapest, 1929. december 17, * —*• XI. évfolyam, 283. szám. /RÁKOSI JENŐ EMLEKLT NÉPET RENDEZETT AZ ÓMKE. Folytatás 1./ - Engem az a megtiszteltetés ért, - hangzanak tovább a lord üzenetene

1- szavai, - hogy Rákosi Jenővel személyes ismeretséget köthettem kevés idővel halála előtt. Személyes tapasztalatból tanúsíthatom, hogy/ a szavak, amelyek ezt a serleget diszitik, teljes hűséggel és Őszinteseggel fedi*'' azokat a rejtett rugókat, amelyek egész életéhek tettei mögött működtek. Emberszeretete, amely egy világot., ölelt fél, kiváltságosán, mélységesen megértésre és igazi együttér zésre'vallott, Félelmet aem ismerő, tántoríthatatlan bajnoka volt az Igazságnak a magán - és közéletben egyaránt. A közélet tisztasága az ő szemében a nemzeti nagyság lényege volt,'Elképzelhetetlennek tartotta, hogy erről az ösvényről le lehessen térni, - Neve, mint hazafié, messze hangzik a nagyvilágban, A Rákosi előtt a hazaszeretet volt a legfőbb és legnemesebb erény •« Nem tört vagyon, megtiszteltetés , állás után. Távol tartotta magát mindezektől, hogy szabandon szolgálhassa országának érdekeit. Magyarország mindenekelőtt/"*ez volt a jelszava, A történelem dicső tradíciói büszkeséggel töltötték el lelkét, de elsőbbséget adott a közjólét és népjólét kérdésének, amit ezer év hagyományainál főntosabbnak, trónoknál, din sztiáknál és kormányoknál szentebbne

1

' tartott, - A háborút követő leromlás, a trianoni szerződés szörnyű igazságtalanságai, a nyomorúság, amit a darabokraszabdalás az országra hengerelt, csaknem halálos csapást mért Magyarországnak erre a nagy fiára, A trianoni szerződés kétségbeesésbe kergette és meghasította szivét, - Eletem legboldogabb emlékei kezé tartozik, hogy Rákosi Jenő az 6n házamban és az én kertemben velem sétálva kiöntötte a lelkét, elmon dotta reményeit és aggodalmait és ezekből a beszélgetésekből uj ihletet merített munkásságához, uj ösztökélő erőt élete nagy müvének folytatására. Ezeknek az eszmecseréknek során a feltámadt Magyarországot pillantották meg látnoki szemei, víziója támadt az uj Kossuth, az uj felszabadító eljöveteléről, a revízió zászlajával kezében. Ez a látomás uj élettel és uj reménnyel töltötte el az én Rákosi barátomat. Azzal az eltökéltséggel tért vissza Magyarországra, hogy a vizió megvalósulásának útjait fogja előkészíteni és én hálás vagyok, ahogy mind nyáj uniónak hálásaknak kell lennünk, hogy boldogabb emberként ment a nagy ítélőszék elé, mint amilyen volt sok éven át. - Rákosi Jenő életének és halálának azonban nem szabad egyszerű históriai eseménynek maradnia Magyarország barátai és a magyar hazafiak előtt. Szózatnak, mondjam-e parancsszónak kell lennie, hogy gyűljenek zászlaja köré, hogy szenteljék életüket, mint ahogy Ő szentelte, Magyarország megváltásénak egyedüli és mindennél előbbrevaló szolgálatára, - Valamit már elértünk az elmúlt két év alatt. A magyar kérdés a világpolitika egyik domináló kérdése lett, A magyar nép nagy tömegei ébredeznek a háború és az úgynevezett béke kábulatából. Eszmélni kezdenek arra, hogy ügyük nem reménytelen, BuZgón, elszántan demonétrálni akar ják % "ilág hatalmasságai előtt, azt az eltökélt kívánságukat, hogy Magyarország határait kiterjesszék, hogy a magyar nemzetet újra egységessé tegyék, hogy visszaadják földjüket és népüket, nemzeti vagyonukat és piacaikat, hogy Magyarország újra békében, harmóniában és jólétben élhessen együtt szomszédaival és a müveit vil^ nagyhatalmaival, - Magyarország századokon keresztül az európai civilizáció^nagy keleti védbástyája volt, Európa le nem róható hálával tartozik ezért és a legkevesebb amit az európai hatalmak tehetnek, az, hogy visszaadják Magyarországot történelmi hivatásénak. Az a feladat vár mindnyájunkra, de elsősorban Önökre, Magyarország polgáraira, hogy Rákosi Jenő jnunkáját ugy gazdaságilag, mint politikailag tovább folytassák a végső győzelemig, amig visszavonhatatlanul, mindörökre biztosítottuk Magyarország helyét a Nap alatto Rothermere lord üzenetét;"' hatalmas tapsviharral fogadta a diszes közönség, majd Belatiny -Braun Artúr a KereskedeÍM mi és Iparkamara elnöke mondott beszédet, /Folytatása következik, /