Magyar Országos Tudósító, 1929. november/2

1929-11-16 [026]

MAGYAR uiioZnGOE TÜLGSIT0. 4. törvényszéki kiadás. Budapest, 1929*november 16. AZ ' SALUSINSZKY IMRÉT, EST FELELŐS SZERKESZTŐKET G, KOVÁCS ILONA SZIKmAZI 3UGÓH0 KAPUIRA SAJTÓ UTJ>iN ELKÖVETETT RÁGALMAZÁS MIATT PÉNZBÜNTETÉSRE ITEU E A HÁ BLÁ • \ G. Kovács Ilona, a Városi Színház sugónője feljelentést tett Salusinszky Imre, lapszerkesztő, az Est felelős szerkesztője ellen sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége Óimén,, A fŐmagánvádlönő feljelentésében előadta, hogy az Est 1928. május 16-iki számában "Rettenetes rögtönzés a rádióban" cimmeí cikk jelent meg, amely tartalmánál ós a benne foglalt tényállításoknál fogva alkalmas arra, hogy a fŐmagánvádlónőt közmegvetésnek tegye ki. A cikkben ugynis az Est arról számolt be, hogy a Cyurkovics-fiuk című színdarab Városi Színház bcli előadásán, a második felvonás szünetében a sugönő rettenetes rögtönzést követett el, "és ez olyan tegeződő enyelgés volt, amiért még békebeli huszár őrmesterek is fülig pirultak, ha meghallották." Salusinszky Imre szerkesztő a büntetőtervényszék előtt megtartott főtárgyaláson nem ismerte el bűnösségét rámutatott, h©gy a cikkben a sugónő, név szerint megnevezve nincs és a cikk adatai különben is nem reá vonatkoztak. A szerkesztőnek ezt a védekezését az elsőfokú biróság nem fogadta el, mert a cikkben a törvényszéki itélet szerint a főmagánvádlónő személye, ha nincs is megnevezve, olyan pontosan van körülírva , hogy ebben a tekintetben kétség nem támadhat, hogy G. Kovács Ilonáról volt ezo. A Városi Színház sugönője abban az időben G. Kovács Ilona volt, ismerősei is mind reá gondoltak, amikor a cikket elolvasták. A váalott a való i ság bizonyítását nem kérte, ennélfogva a terhére rótt cselekményben bünöo:.ek kellett kimondani. A büntetőtörvényszók Salusinszky Imrét kétszáz pengő oénzbünteté sre Ítélte, Az itélet enyhítő körülménynek számította v • azt,hogy a :.merkeoztö fclyan visszaélést tett szóvá, amely a rádió hallgatóiban joggal riagyfo kii felháborodást válthatott ki. Felebbezés folytán a tábla Gadó-tanácsa elé került az ügy. Az ité lőtanáca Faúr János dr, védő méghaligatá sa után ez elsőfokú Ítéletet helyenhagyta. Kiemeli a táblai itélet, hogy Salusinszky Imrét nem mint szerzet, hanem mint felelős szerkesztőt kellett bűnösnek kimondani, mert a cikk égirására ő adott utasítást. Másrésztől a törvény nem monuja ki azt,hogy azt a személyt,akinek terhére sajtó utján rágalmazás követtetik el, a cikkben mos kell nevezni, elég, he az olvasók egy szűkebb köre tudja,hogy kire vonatkoznak a sérelmezett cikk tényállításai. A táblai itélet ellen 3alusinoz:;; szerkesztő védője semmiségi aanaszt jelentett be, /MOT/Ky• A ÜCL'BAOH UTCAI GYILKOSSÁGI BÜNPüE FÖTÍRGYALÁSA.A mai tárgyalás megnyitása után Várady-BrennesAlajos dr. elnök kihirdette a törvényszék határozatét , amely szerint a törvényszék a bizonyítás kiegészítésér* irányuló indítványoknak részben helyt adott és elrendelte Az Est 1919.december 7-i számában megjelent és a rablógyilkosságról szóló tudósítás ismertetését, a fogolyszöktetési bünper iratainak ismertetését, valamint a berlini fogházban letartóztatásban leve Fried Árpád vallomásának felolvasását. Az iratok ismertetése után Wallenstein Ödön és Tóth Lajos bün. lajstromát olvasta fel az elnök.Wallenstein Cd*nt lopás, hamis név használata, hatósági közeg elleni erőszak és nyilvános erőszakoskodás büntette miatt az 1913-1928.évek folyamán tizenhatszor Ítélte el a biróság rövidebbhosszabb ideig tartó börtön és fegyházbüntetésre, amelyek közül a legsúlyosabb ítélet hat évi fegyház volt.Tóth Lajost lopásért és csavargásért ötször Ítélték el, a legsúlyosabb büntetése ötévi fegyház volt. Várady Brenner elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánitcfc ta és Kovács Béla dr.kir.ügyészségi alelnök megkezdte vádbeszédét. 1919,december 17-én - kezdte az ügyész vádbeszédét - ismeretlen^tettesek behatoltak Brandl Izidor Rombach utcai lakásába, a 17 éves cselédleányt meggyilkolták és Brandl Izidor két kisfiát súlyosan bántalmazták, majd a szenesládába dob ák. Az annakidején megindított nyomozás eredményre nem vezetett. Most tizév után legnagyobb elismeréssel kell megállapítanunk, hogy a rendőrség igenis hivatásának magaslatán állott és mindent elkövetett a gyilkosság tetteseinek kinyomoz ás a érdekében, iíogy az a nyomozás annakidején nem vezetet" eredményre, nem a'rendőrségen múlott.' A nyomozás eredménytelenségének elsősorban az volt az oka, hogy Brandl Iz-idor nem tett említést arról a rendkívül fontos körülményről, hogy Wallenstein Manó, aki azelőtt soha a lakása küszöbét át nem lépte, december 17-én' meglepetésszerűen meglátogatta. Ha Brandl Izidor erről a körülményről annakidején említést tesz, a nyomozás /Folyt.köv./