Magyar Országos Tudósító, 1929. november/2
1929-11-15 [026]
4 ' MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ. 3,törvényszéki kiadás. Budapest,1020.nov.15. —- ZSAROLÁSI PER A PADLÓ ALATTI ARANYPOR MIATT. A büntetőtörvényszék Flórián-tanácsa ma tárgyalta Pischl Viktor Dob-utcai ház tulajdonos bűnügyét, akit zsarolással vádolt az ügyészség.A vád szerint Pischl ez év júliusában lezáratta St eflpnbo rg Miksáné nála bérelt üzlethelyiségót és őröket állitott eléje. így akarta megakadályozni, hogy az ékszerüzlet padlója alatt lévő aranyhulladékot elvigyék. Fisehl elmondotta,hógy öt elemit végzett és 7o-öo ezer pengő vagyona van. Nem érzi bűnösnek magát, mert Stern' feld Miksáné négyhavi lakbérrel tartozott és nem tudott adni kellő garanciát. Emiatt élesen Összetűztek és hogy elkerülje a további összeütközést, másnap lezáratta az üzlethelyiséget és két embert állitótt oda, hógy ne engedjék be őket. A hulladék ma is ott van, ő nem adta el, a járásbíróság Ítélete szerint nem-is tartozik kiadni. Özvegy Sternfeld'Miksáné . elmondotta, hogy augusztus elsején járt le az üzlethelyiség bérlete. Pischl felszólította őt, hogy hozzon'mindent rendbe a műhelyben. Az adósságok miatt a berendezést elárverezték. A padló azonban az előző bérlőé, Zwillinger Adolfé volt, aki aipadló alatti aranyhulla dék felét neki ajánlotta fel. Mikor a padlót fel akarta szedetni, Pischl nem engedte meg, hanem két nagy lakattal lezárta az ajtókat és őröket állított oda. Minden ékszerésznél ugy szokott lenni,hogy a padló valóságos wertheimszekrény,mert az aranypor alája szűrődik. Pischl meg akarta szerezni ezt az aranyat. Azt állította,hogy a padló az övé. A járásbíróságnál sommás visszahelyez és i pert indítottak és három nap mulfra bementek az üzlethelyiségbe. Ekkor F ischl újra beküldött két munkást, akik kijelentették,hogy aki a padlóhoz nyul, annak letörik a lábát. Hiába tiltakoztak ellene, nem szedhették fel a padlót. Pischl nyolcszáz pengőt követelt garanciaképpen,, holott a házbértartozás már az árverésen befolyt összegből fedezve volt. Zwillinger Adolf ékszergyáros elmondotta,hogy azelőtt ő bérelte az üzlethelyiséget és azzal a feltétellel engedte át Sternfeldnek,hogy a rendkívül finom aranypor, amely a padló alatt rekedt, az ő tulajdona marad., ^s la elköltöznok, akkor százalékos arányban elosztják. Sternfeld közben öngyilkos lett, 3 mikor ő látta özvegye kétségbeejtő helyzetét, önként felajánlotta neki a padló alatti aranypor fölét,hogy abból uj egzisztenciát tudjon magának alapitani. A továbbiakban Zwillinger előadta, hogy amikor a padlót fel akarták szedni, Pischl bérelt emberekkel és xmházdiiam napszámosokkal behatolt az üzlethelyiségbe és hangos szóval támadt az ottlóvőkre: -Rablók, gazemberek, ki araktok kirabolni?1 Aki a padlóhoz nyul, annak kezét, lábát levágom. Olyan lármával történt FiscM tiltakozása - mondta a tanúvallomásban Zwillinger,-hogy a rendőrök feljöttek az uccár ü l és azok csináltak csendet. A későbbiek során megállapodtunk a háziurral,•hogy 8oo pengőt fizetek neki, ha nem gördit akadályt a padlómunkálatok elé. Arról volt szó,hogy vagy a padlót engedi felszedni, vagy fizetek tiz milliót* Később azonban egy ezerpengős bont küldött neki FI..schl, amit azonban nem volt hajlandó átvenni,minthogy nagyobb összegről szólt, mind az eredeti ftegállapodás. A következő tanú Schillac Sándor aranyműves, akinek ezer pengős pöre folyik Pir3Chl ellen. A tanúvallomás szerint 1028-szeptemberében Pischl felajánlotta,, hogy bizonyos követelések fejében ezer pengő ellenében felszedhetem a padlót ós az abban lévő aranyport. A kikötés az volt, hogy más nem reflektálhat az aranyporra. Később azonban arról értesült, hogy más Is szóbakerült és ekkor visszalépett. Vágsár Mór ékszerész azt vallotta, hogy Pischl üzenetére felkereste őt ,hogy az aranypor megvételéről tárgyal jon,de mert szombat volt, nem tár gyalt vele. Rosonberg Zoltán megerősítette az eddig elhangzott vallomásokat arról, hogy Pischl lezáratta az ajtókat és nem engedte felszedetni a padlót. /folyt.köv./SY. SOHÁR ELEK ÉS DENEBERG DEZSŐ A VÁDLOTTAK PADJÁN. Deneberg Dezső és Sóhár Elek magánhivatalnokok mult évben hónapokon keresztül a lip°tmezei állami elmegyógyintézetben állottak ápolás alatt.Ezen Idő alatt az intézet gyógyszerrendelő lapjaiból néhány darab ki nem doritet módon eltűnt, és az intézet később olyan adatok birtokába jutott, amelyekből megállapította, hogy ezeket a rendelőlapokat valószínűleg Sóhár Elek vette magához mielőtt mult év szeptember 26-án az elmegyógyintézetből megszökött v< /f olyt.köv./Ma.
