Magyar Országos Tudósító, 1929. november/2

1929-11-23 [026]

K á ei r a t . -^'tyQ « i z o n á a t o d i b k i a d á n Budapest, 1929. november 23, J ' Xl. évfolyam, 263. szám. • NJJEMZET BALBINO GIÜLIANO OLASZA ' NEVELÉSÜGYI MINISZTER ELŐADÁSA A KORVIN MÁTYÁS TÁRSASÁGBAN, A Aorvin Mátyás :Társas ág meghívására B alb ino^ Giuliano olasz nemzetnevelésügyi miniszter ma este 5 órakor a Korvin Mátyás Társaság meghívására a Magyar Tudományos Akadémia tan.'-est érmében **j " "Olaszország uj ideáljai" cimmel előadást tartott. Az előadáson politikai ég tudományos életünk számos kiválósága megjelent s ott voltak a résztvevők közöt Józ s e f Királyi herceg, továbbá gróf K 1 e b e 1 s b e r "g Kunó kultuszminiszter heje társaságában, D u r i n i di M o n z a gróf és felesé ge, P e k á r Gyula, Karafiáth Jenő, P u k y Endre,

(

K o r n i s Gyula, Rottenbillér Fülöp, P e t r i gál, Bal o' g h Jenő, N e m e s Antal, Gerev ich Tibor, P i g n a t e 1 1 i herceg, Z a m b r a Lajos, ifjú báró \7 1 a s s i c s Gyula, E b e r Antal, D o manovszky Sándor, G é v a i W o 1 f Nándor, G s á n k i Dezsó, E r o d y H a r r a c h Tihamér, V é g h Gyula, K adó Antal, M a g 7 a r y Zoltán, Jesze szky Sándor, dr. vitéz H a á s z Aladár, B a r s y Aladár, B á r á n y Gerö, . 0 A i 1 1 a ezredes, D e k s t ims Giovanmi vezetésével a budapesti követség tisztviselői, valamint a budapesti olasz kolónia és fasció számos tagja. Az előadást Bor z e v ... c z y Albert elnök megnyitó sza

vai vezették be. Üdvözölte a Korvin Mátyás Társaság kiváló vemdégét/ffiul!ano\Ba3>3Ln hrsí olasz nemzetnevelésügyi minisztert, Az egész magyar nemzet átérzi" - mondta feegez^tg^szavaiban ü

erzeviczy Albert - azt a tiszteletet és rokonszenvet^-aameiy-^Salbinot környezi, mert benne látja a megújhodott Itália szellemi életének vezérét és annak a nagy férfiúnak jeles munkatársát, a'-i annyiszor bebizonyította, hogy megértéssel és érdeklődéssel viseltetik nem zetünk sorsa irátn, - Midőn legutóbb Rómában tartózkodtam - folytatta - láttam azokat flagyszerü ásatásokat, és helyreállítási munkáikat, amelyek által az óvilágnak az olasz nemzetre szállott öröksége mindinkább gyarapodik* Nem véle len. örökség ez, hanem a céltudatok törekvés kiérdemelt jutalma, amely ama nagykor emiéleit Olaszország jogos tulajdonává teszi. Láttam, azt a szerény sirkövet a St. Stefano Rotondo templomban, amelyen az alatta nyugvó magyar pap, aki 1523-ban halt meg arra inti a vándort, hogy "Róma mindnyájunknak hazája". Igen Rómához hozzávan kötve a világegyetem gondolsta^i nemcsak mint a katolikus világegyház középpontjához, hanem minden egyéb tekintetben is és azt amit kitűnő vendégünk hoz nekünk ugy tekintjük, mint az örök Ró

n

a világot tanitó hivatásának megnyilatkozását. Ezután ismertette Giuliano miniszternek tudományos és irodalmi munkásságát majd felkérte előadása megtartására. Balbino Giuliano meleg szavakkal köszönte meg Berzeviczy Albertnek személyéről elmondott szavakat,s mint moüdtajaz az érzése, hogy amikor egy egész nemzet nevében beszélnek hozzá, ő mint egy másik nemzet szerény képviselője, keveset mond a köszönettel és egész szivét adja oda a megnyilvánult szeretetért. Azok a kapcsolatok, mondta előadásában y amelyek évszázadok során alakulták ki Olaszország; és Magyarország közöttf» sokkal m jlyobbek és naga számúak, mint ahogy azt gondolnók, Es a szellemi együttérzés, ma mélyebb mindazoknál az összeköttetéseknél, amelyek a múltban voltak, Ez a szellem együttérzés a közös sorson alapszik, Magyarországnak is, 0caszorsz-'.gnak is hivatása teljesítése közben sokat kell szenvednie s mind két nemzet hősiesen viseli a megpróbáltat .'.sokat, Aki tud szenvedni, tud szeretni, aki pedig szeret az megéri ideáljainak -megvalósulását és az egész e beriség péIdakéne lehet. Nagy vonásokban vázolta ezután mindazt a kulturális anyagot, amely1 yel Olaszország a XIII. századtól a XVII-ikig az egész emberiságet megajándékozta. Olaszország ennyi fényt tudott adni a világnak - mondta - és uúgjis ennek a fénynek nem volt világító -hatása az ol°sz nemzet egyetemére. • Olaszország nem tudta megtalálni azt az államformát, amely életinek kife-r L jezője lett volna egészen a mai napig, amikor túlmenve a francia forr^da/ lom eszméi n nagy szenvedések árán rátalált saját magára, T /Folytatása következik:/