Magyar Országos Tudósító, 1929. november/2

1929-11-19 [026]

MAGYAR ORSZÁGOS TULOSITO 4. törvényszéki kiadás. Budapest,1920.november 19. A ROMBACH-UTCAI GYILKOSSÁG TÁRGYALÁSA. Közel kéthetes tárgyalás után ma utoljára tárgyalt a büntetőtörvényszék Wallenstein Manó és társai bűnügyében. A' tárgyalás iránt ma sem csappant meg az érdeklődés, sőt arra a hirre,hogy az Ítéletet előreláthatólag már ma kihirdetik, ujabb ostrom alá vették a kiváncsiak a tárgyalóterem ajtaját. A rendőrség azonban készenlétben volt,a szokásos kettős rendekbe sora koztatta az érdeklődőket,akiknek mindenekelőtt jegyet kellett kérniök egy mellékszobában és csak ennek ellenében engedték be őket. A tárgyalóterem igy is majdnem egészen megtelt és mindenki lázas izgalommal várta a fejleményeket. Háromnegyed tiz Ora előtt néhány perccel nyitotta meg a tárgyaiéi ^árady-Brenner főtárgyalási elnök. Mindenekelőtt Brandl Izidort szólitotta maga elé és fölhívta, nyilatkozzék, vajjen magánjogi igényt óhajt-e•érvénye siteni* b

randl kijelentette, hogy nem. Az elnök most Kovács Béla dr. ügyész ségi alelnök felé fordul,hogy óhajt-e reflektálni a védők beszédeire, az alelnök kijelentette, hogy semmiféle előterjeszteni valója nincsen. - Akkor mést a vádlottak szólalhatnak fel az utolsó szó jogán jelentette ki az elnök. Wallenstein Manó, akar-e, még valamit elmondani vedel mérő? - Wallenstein Manó fürgén ugrik fel a fogházőr mellől, kezében kéziratcsomó, kemény haptákba vágva magát, meghajlik a biróság előtt,majd pedig belekezd mondókájába. Hovatovább mind élénkebben ós szélesebb gesztusok kíséretében beszél, a nála oly kedvenc pózba: terpeszállásba"helyezkedik és igy mondja el azt, amit védelmére még szükségesnek tart. - Tekintetes királyi törvényszék! Tizenegyhónapi vizsgálat után a föltételezéseken es következtetésekon alapuló vád immár teljesen összeomlott. Semmiféle bizo nyiték_arranézve nem merült fel,hogy ebben a borzalmas rablógyilkcsságban óa és Ödön öcsém résztvettünk volna, vagy arr ól előzetesen bármit tudtunk volna. Az megfelel a valÓságnak,hogy Brandl Izidornál vasárnap délután ott voltam,de most, tiz év után természetcsen nem tudom pontosan recitálni,hogy miről is beszéltünk. Tény,hogy tojásüzletről tárgyaltunk. Tény, hogy a gyil kosság ©lőtt is meg szoktam őt látogatni,tény,hogy húszezer koronát folaján lottam neki kölcsön és tény az is,hogy nekem vagyonom volt akkor. Maga BrancH. serii mondja azt,hogy részem lett volna a gyilkosságban, nagyobbik fia, a Pis^ ti, kie jelentette,hogy én és- Öd«n öcsém nem voltunk ott és a kisebbik, a Gyurika, ha az elnök ur jobban engedte volna őt kibeszélni,majd megmondotta volna,hogy a Tóth Lajos volt benn, pedig ő akkor csak két éves volt. Da rázs őrmester vallomása szerint egy kazettát találtak és ugyanakkor más tanuk azt vallották,hogy vasfazék volt. fe teljesen mellékes,hogy vaskazetta ról, vagy vasfazékról van-e szó, a lényeg az, hogy a rendőrfelügyelő ur is igazolta, hogy Tóth Lajosnak az ékszereit visszaadták, tehát azok a ő jogos tulajdonai voltak és nem bűncselekmény utján kerültek hozzá. A tárgyalás ha todik napján állított be ide Wambach Katalin és azt vallotta, hogy mi követ tük el a bűncselekményt, ö az egyedüli tanú, aki vallomásával alá akarja támasztani a vádat, de sommiféle komoly bizonyítéka nincs. Azt mondotta itt, hogy öcsémtől hallotta a gyilkosságot és annak részleteit. Öcsém azonban itt kijelentett©,hogy ez nem felel meg a valóságnak. Wambach Katalin szerint én ebből a bűnös uton szerzett pénzből vettem meg a Valero-utcai házat,de ez sem felel meg a valóságnak,mert én hitelt érdemlő módon igazoltam,hogy vagyonomat nem bűnös uton szereztem és igazoltam azt is,hogy a ház már 1919 novemberében,tehát a gyilkosság előtt le volt kötve. Csak ugy folyik a szó Wallenstein Manó szájából. A legnagyobb precizitással igyekszik kimutatni,hogy Wambach Katalin a rendőrségen és a vizsgálóbíró előtt történt kihallgatásai, valamint a főtárgyaláson történt. kihallgatása soron a legnagyobb ellentmondásokba keveredett, tehát vallomása nem hitelt érdemlő. '- Wambach Katalin gyűlöletből, bosszúból jelentett föl, ez evidens dolog, de ón mint vádlott, nem vitatkozhatora vele erről, A lelkiismeretem azonban tiszta,mert egy ilyen egyedülálló vallomás alapján engem elitelni nem lehet, -ártatlanságom tudatában tisztelettel kére-m felmentésemet - fejezte be szónoklatát a. vádlott. Az elnök most Wallenstein Ödönt, a másodrendű vádlottat sz°lii to^ta maga elő. x Wallenstein Ödön szintén élt törvényadta jogával és báty j ánnl jóval rövidebb beszédben, mutatott rá/arra, hogy ha Wambach_ Katalin va lóban egy i^en főbenjáró bünt. tudott volna róla, mint ez a rablógyilkcsság, akkor már régen megtette volnai a följelentést ellene, mert hiszen ő sokszor valóban durván., sőt brutálisara kezelte az asszonyt. , . ' /Folyt.köv./Ma.