Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1

1929-11-06 [025]

Kézirat. ^ , li /) - ifi l" 7 fllda1

' Budapest, 1929. november 6. /f J 1 /A költségvetés tárgyalása a főváros közgyűlésé. Folytatás,/ hareet folytattunk, pedig inkább bele kellett volna mennünk a fél percenttel drágább kölcsönbe, amely több tőkét hozott volna be az orságba. A szellemi szükségmunkáról és a munkanélküli segélyről szól ezután és hangsúlyozza, hogy a szociális politika nem alam^zsnaoszto&atás, ne csinálják tehát ugy, hogy megalázzanak vele, A segélyt adják készpénzben ós ad#ák azoknak, akiknek erre igényük van. Az Erzsébet sugárút építésénél H rendesnél hosszabb adómentességet kivan, ez meggyorsítaná az építkezést. Az összefogásról beszélt még. Hangzottak el f olszólalá sok, hogy fogjunk essze. Erre az összefogásra tényleg igen nagy szükség van, mért aggódva kell a legközelebbi jövő elé néznünk, amikar ujabb terhekkel akarják megterhelni az országét. Kell tehát összefognunk, de az illetékesek hassanak •da, hogy ez az összefogás lehetővé váljék. Tegyék lehetővé több politikai megértéssel, több demokráciával, mert cssk ezen az alapon épülhet fel a jövő Magyarország és a jövő Budapest. A költségvetést, mivel alapelveit nem helyesli, nem fogadja el. Peyer beszéde után az elnöklő B u z á t h Ján*»s alpolgármester a vita folytatását kelnapra akarta halasztani, de a baloldal azt kivonta, hogy még ma folytassák az ülést és igy még egy szónck jutott ma szóhoz, P a k c t s József szólt még a költségvetéshoz* A kormányzat politikájának "bírálatával kezdte. Nagy vadászat folyik szerte az országban és nemes vadnak tekintik a fővárost is, amelyet teritékre akarnak hozni. Felveti a kérdést, honnan veszi Wolff Károly a maga optimizmusát, amikor azt reméli, hogy az autonómia több joghoz jut az uj törvényben. Az a főkérdés, hogy az uj törvény alapján a fővárcs né]je kormányozza-e a fővárost? Eiekintetben nem osztja Wolff Károly optimizmusát, v

A költségvetés bírálatánál nem lehet figyelem nélkül hagyni azt a kritikai hangit,-amit a felügyelőhatóság alkalmaz a fővárossal szemben. A belügyminiszter az 1923 ÓTÍ költségvetést jóváhagyó leiratban ridegen megleckéztette a fővárost* Annakidején a tanács megígérte, hogy a leiratot a pénzügyi bizottság elé terjeszti letárgyal ás végett és + . meg fogja adni a kellő választ. Ez nem történt meg, csak nem akarja ezzel alátámasztani a tanács a vele szemben megállapított igen súlyos vádak jogosultságát. Ezután a baloldali pártok törvényhatósági szerepével foglalkozott, majd Wolff Károly beszédébe kapcsolódott. Wolff Károly nagyszabású keretbe állifcetta be beszédét, érintette az országos politikai és nemzetközi problémákat is, s tagadhatatlanul sok Igazságot mondott. Beszéde azonban nélkülözi a reálpolitikusra kötelező komelyságet. Olyan dolgokra hivatkozik iqíFít, amit a baloldal hosszú időn át hiába követelt, hiába hangoztatott. A baloldal eredménytelen küzködéséből most politikai tőkét kovácsol. A nemzeti egységről beszélt Wolff Károly, mint elengedhetetlen szükségességről. Nem kkarja felidézni a mult kisérteteit, de lehetetlen nem emlékezni arra, hogy volt idő, amikor a baloldalt a nemzeti egységből kizárták és nem engedték dolgozni. Megállapítja, hogy ennek a közgyűlésnek nem Wolff Károly, sem más£ az egyetemes vezére, hanem egyedül a főváros közönsége. Ez4tán a Löltségvotést bírálja. Helyteleníti, hogy a háztartás javarészben adóbevételekre van épitve. Sokkal inkább, mint az utolsó békeévben, pedig azóta olyan nagyszabású üzemek keletkeztek, amelyek jelentékeny jövedelemforrásai a fővárosnak. Azután az üzemi politikával foglalkozott. Állandó panasz az üzemekre, hogy öncélnak, . túlteng bennük az üzleti szellem ós nem respektálják a fővárcs egyetemes érdekéit. Rendet kell teremteni. A nélkülözhetetlen üzemeket fejleszteni kell, de miítdig a főváros összességének akarata szerint. ^ fővárcs költségvetésében nem érvényesül a takarékosság. Tulsok a különböző segély, amit egyes alakulatok kérnek, sokszor Indckolatlan, máskor ;a "főváros megkérdezése nélkül építkeznek; mint például az Angolkisasszonyok, csak utólag jönnek a fővároshoz pénzért. Helytelen, és nem takarékos elv az a törekvés, hogy c reprezentációs költségeket beleszámítják a hivatalnokok nyugdijába. Helytelen, hogy nyugdijasok helyezkednek el az üzemeknél és elveszik mástól a kenyeret. Ezután beszélt az iskölapolitikáról. Az államrendőrségi segélyt valorizáltatta a kormány, de nem