Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1

1929-11-13 [025]

6. törvényszéki kiadás. Budapest, 1929.november 13. ZU IZGATÓ KÚMIVES /folytatás S.kiadáshoz/ A bizonyítási eljárás lefolytatása és a perbeszédek elhangzása után a törvényszék Sebestyént bűnösnek mondta ki a vádbeli bűncselekményekben éa, ezór t összbünte tésül másfélévi börtönbüntetéssel sújtotta. Tráger László dr. királyi ügyész csrkugv mint a vádlott felebbezét jelentettek be az itélet ellen./MOT/SY. ZU ROMBACH-UTCAI GYILKOSSÁG /Folyt .5 .kiadáshoz ./ Elnök: Nem kérdezte meg maga azt akkoriban Ödö ntől, hogy hova megy esténként, mit csinál? k Azt nem mondta meg, csak néha elszólta m~gát,hogy Lajossal volt együtt. r I - Hát arroi nem beszéltek magának,hogy miként figyelték a gyilkos ságot megelőzőleg Brandl lakását? - Nem, arról semmit sem mondtak, hiszen, ha én ezt tudtam volna előre, akkor megakadályoztam volna mindenképpen. - Hát Ödön miért szökött el 192o-ban Bécsbe? - Jobbnak látta kérem, hogy ha nincsen itt, hiszen állandóan nagyon félt cttŐ 1 a gyilkossági ügytől. - Fenntartja mag a azt a vallomását, hogy Ódon felelősségre vonta magát,amiért maga Fried Árpádnak elmondotta azt,amit a gyilkosságról tud? - Igen, mindent fönntartok. Wallenstein Ödön kétszer pofon is vágott és belém is akart rúgni. - Félt maga Wallenstein Ödöntől? - Hogyne féltem volna, hiszen tudtam, hogy ha elszólom'magam"t, akkor már nem élek. En pedig nem azért születtem, hogyő megöljön. Mikor azon ban állandóan bmttáliákedott velem és foly ton fenyegetett, ón megelégedtem a dolgot s akkor mondtam, hogy majd bérelni fogok a számára a Mark°-utcáb^n lr.ká-st. EH Ö kezdetben nem hitte,hogy mégis följelentem, hiszen tudtp,hogy milyen sokáig titokban tartottam a hallottakat és hogy szerettem őt, de hát én mégis megtettem a följelentést. - Néhány tanú azt vallotta,hogy maga vissza akart menni Ödönhöz és pénzt is akart neki adni. - Ez nem felel meg a valóságnak* - mondja a tanu> majd a továbbiakban előadja^hogy Politzcr ^ínánn.'k annakidején ki jelentette, hogy Wallens tei Ödön a Rombach-utcai rablógyilkos, aki ellen ő a följelentést meg ls tette., - Mondja, Wambach Katalin - fordul most azelnök íxi&jE}- a tanú felé - olvasott-e maga 1919-ben újságot? - Nem - válaszolja határozottan a tanu. - Azért kérdem, mert Wallenstein Manó és Ödön azt állitjak,hogy maga az újságból olvasta a rablógyilkosság históriáját és onnan ismeri annak a részleteit. - Dehogy kérem , - válaszolja a tanu - most is, amikor Bécsben ke zömben volt az újság és láttam, hogy - jaj Istenem, én szerepelek benne, rögtön letettem és nem is v ltam kíváncsi rá. Azért hivtam fel aztán telefonon a nagyságos elnök urat,hogymivei elvesztettem az útlevelemet és magyar állampolgár vagyok, kaphassak határátlépősi igazolványt,hogy idejöjjek. - Nézze, V/ambach Katalin - szólal most meg az elnök - mondja meg Őszintén, az igazat vallotta itt? Nyugodt lelkiismerettel mondhatja,hogy csak igazat mondott? - Igen - válaszolja habozás nélkül a tanu. Wallenstein Ödön nem mondotta volna meg nekem, hogy ha meg nem törtónt volna . Elnök: Nem maga találta ki ezt az egész históriát? - Nem. Wallenstein Ödön mondotta el Ijedtében az egészet és megígértette velem,hogy hallgatni fogok. Edos Istenem, hát honnan tudtam volna ón mindezekről? Nincs semmi okom,hogy hazudjak, én nem akarok bosszút állni, mert nem vagyok beléje szerelmes, örülök,hogy megszabadultam tőle. Az elnök most Wallenstein Ödönt szólitja maga elé: Nos, mit szól mind etetekhez? , , , tárgyalás Nagy érdeklődéssel figyeli a k&Kflnx hallgatósága Wallenstein Odor aki habozás nélkül kijelenti: Egy szó se felel mega valóságnak. - Hát akkor szembesíteni fogom magukat, - jelenti ki az elnök. Wambach Katalin, mondja a szemébe Wallenstein Ödönnek, hogy a gyilkosságot elmondotta magának. - Igen - fordul most Wambach Katalin Wallenstein Ödön felé - maga elmondotta nekem az egészet a Damjanich kávéházban, hiszen azért váltam el. ORSZÁGOS LEVÉLTAR /Folyt ,köv./ Ma.