Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1

1929-11-07 [025]

Kézirat. 5 ld Budapest, 1929. névember 7. /A főváros közgyűlése./ Követelte a két világítási üzem egyesítését és azt, hogy az összes közle kedési vállalatokat a közlekedési tanácsnoknak rendeljék alá, mert csak ig^Jlehet rend. Bizalommal van a tanács működése iránt, ezért a költségvetést elfogadja. /Nagy taps jobbról./ _ p 4*sf\f*w A másik pártonkívüli szónok Éber Antal beszélt utána. Kijelenti, hogy kizárólag közgazdasági és üzemi szempontok szerint akar a vitához hozzászólni. Az eddigi felszólalásokból kicsendül a gond és az aggodalom a polg^árság súlyos helyzete felett. Kérdés, vájjon az a pénzügyi és gazdasági politika, amely e költségvetésben van lefektetve, alkalmas-e a helyzet megjavítására. Ugy érzi, nem, A pénzügyi bizottságban határozati javaslatot terjesztett elő, hogyjezt a költségvetést adják vissza a tanácsnak, készitsen uj tervezetet, amely szerint a lakosság közterheit 10 millió pengővel csökkentsék és ennek megfelelően redukáljanak kiadásokat. Javaslatát elutasították. Ezután Wolff Károly beszédéhez fűzett refleksziókat. Azt hallottuk, mondotta, hogy a gazdasági helyzet függvénye a nemzetközi válság. Ezt nem irja alá, Talán jobban kihangsúlyozza a mi gazdasági bajainkat ez a nemzetközi depresszió, de vannak olyan bajok is, amelyeket nem az általános pénzügyi helyzet idézett elő. Gazdasági bajaink farrása, hogy fizetési mérlegünk körülbelül évi .500 millióval passzív. Ezt a passzivitást a nemzeti vagyon exportálásával kell fedezni. Ez idézi elő a nálunk levő összes értékek visszesését, ez idézi elő a fennálló teljesen egészségtelen gazdasági helyzetet. Nem azt mendja, hegy kevesebb. Pa fogyasztás, hanem azt ,hogy többet termeljünk. A termelést és a fogyasztást harmóniába kell hezni, A bajok egyik focka a tőkeben és a termelési eszközökben való szegénység és minden kEvetkező óv súlyosabbá lesz, ha a fizetési mérleg helyzete Így marad. Ügyelni kellene, hogya meglévő tőkét ne hiábavaló vagy felesleges módon használják fel. A legmesszebbmenő takarékosságra van szükség. Ezeket a szempontokat a költségvetésben nem látja érvényesülni. Nem fogadja el a polgármester azon vigasztalását, hegy elérkeztünk a költségvetés stabilizálásához. Nem a stabizlizálás a feladat, hanem a nyomasztó közterhek fokról-fokra való lecsökkentése, hegy c produktív termelés megindulhasson. Az ország lakossága ma 50C millióval több közterhet visel, mint a békebeli Nagymagyarországé. A közterhek fokozásában a főváros legalább olyan szerepet játszott, mint az állam. Ha a főváros azt kérne, hogy a kormány engedje meg hogy a forgalmiadóból járó félszázalékos részesedésről lemondhasoon, biztos hozzájárulna. /Bródy Ernő: - Próbáljuk meg./ Le lehetne szállitani a községi pótadó kulcsát is az 50 %~ alá. A városi vámok fentartása ellen már a kormány is kifogást emelt. Ugy tüntetik fel, hogy a fővárosnak sikerült a pénzügyi egyensúlyt nagyszerűen helyreállítani külföldi kölcsön nélkül. Bsoál a dicsekvósnél azonban nem szabad elfelejteni, hogy a főváros jelentékenyen jobb anyagi helyzetben is veit, mint az állam, mert megmaradt a vagyona, nem kellett reparáclót fizetnie és realizálni is tudott. Hivatkoznak, mint Hivmányra az adóleszállitásokra. Amikor a forgalmiadó eltörlését kérte a törvényhatóság a kormárrjtól, a pclg;ármester és a pénzügyi tanácsnok olyan katasztrofálisnak tüntették fel a f Óváros helyzetét, hogy a miniszter szinte természetesen nem hagyta jóvá a határozatot. Mikor végre határozat lett az inségadó eltörlése, az autonómia kényszeritette a tanácsot, hogy ezt az adót újra beállítsa, mert ujabb igények állottak elő. A husfegasztási adónál vívmányként állitották be, hogy darabszám helyett kilónkénti adóztatás lesz. Bittner kimutatta, ht-gy ez a rendszer adóelengedés helyett adóemelés. Nem csináltak a fővárosnál még clyan adóelengedést, amely valójában ne adóemelés volna. Ezután a polgármesteri expozé további részeivel foglalkozott. Azt mendja a polgármester, hogy stabilizálva van a költségvetés, holott clyan magasan vannak a közterhek, hegy azokat elviselni nem le9

het. Ilyen, viszonyok között nem csedt, hogy a szociális terhek egész serege tódul elénk. A másik oldalon is egész sereg ujabb igényjjelentkezik. Az egyik pártvezér uj Karlsbadot akar alapitani Budapesten, nem jő neki a régi j kiállítási terület, ujat akar. Meg kellene vizsgálni, mielőtt ilyenek elhangl zanak, hogy mennyet bir el a főváros lákóssága^izen bírálat után kellene megI állapítani a főváros költségvetését. Szeretetházat építenek, mert akt mondják, hegy az emberek százai vannak éjszakai fedél nélkül. Ehelyett olyan politikát kellene teremtenünk, amely nem szüli a szeretetházra szorulók /Folyt.köv./