Magyar Országos Tudósító, 1929. október/1

1929-10-15 [023]

P C L I T I K A, /folytatás./ / Az értelezletet követő vacsorán Erő dy-Harrach Tihamér köszöntötte Q ö m b ö s Gyulát, az uj honvédelmi minisztert. Utalt arra, hogy örömmel fogadták kinevezését azért is, mert a párt és az ország ismeri Gömbös Gyula jellembeli kvalitásait,amelyek őt erre. az állásra alkalmassá teszik* Tudják róla, hogy puritán jellemű, tetterős, nom tétovázó, hazaszerető férfiú. A katonás jellembeli tulajdonságokra ugy hiszi szüksége van ma minden politikusnak. Tudják azt Gömbös Gyuláról, h^gy hivatott vezére a nemzeti hadseregnek és tudják azt, kegy kitűnő kvalitásai alkalmasak lesznek arra, hogy a nemzeti hadsereget az ezer éves tradícióknak megfelelően vezessék. Gömbös Gyula meghatottan köszönte meg azt a meleg fogadtatást, amelyben Őt a pártérkezlélen és a vacsorán fogadták. Ez a. melegség ~ mondotta - többszörösen elkötelezi őt egyrészt a párttal szemben, másrészt abban a tekintetben, hogy mindig magasabb szempontok szerint teljesítse hivatását. Azért lett politikus, mert 1918-ban elszomorodott nemzete és hazája sorsán, amidőn egypolitikus nem kívánt hadsereget látni. A sors véletlensége Bethlen István gróf mellé sodorta, /Éljenzés./ Azóta mindig hü munkatársa volt aminiszterelnöknek, még akkor is, amikor lelkiismerete szavát követve, ellenzékbe ment, Ugy véli, hogy ma minden férfinek a fedélzeten a helye, de a fedélzeten csak égy parancsnok lehet, - Az ellenzék azt követelte tőle, hogy ne legyen politikus, tehát megfosztja trrvényhozói jogaitól. Nem is kivan a pártpolitikában részt venni, de igenis a nemzeti politikában mindig ort fog állani./Éljenzés./ Csak egy magasabb cél jelenthet számaira ideáit és ez a nemzet sorsa. Ha tehát mégis politizálni kivan, akkor azt azért teszi, hogy hébe-hóba ráüssön azokra a kezekre, amelyek a nemzet életét zavarják. Hangsúlyozta, hagy minden energiáját a hadsereg.ápolására fogja forditani. Első kötelessége az volt, hogy megnézte, milyen a szellem a hadseregben. Megállapította, hogy ugy a tisztikar£,mint az altisztikartáthatja feladatuk nagysága. Erre a tisztikarra és altiszti karra anemzet büszke lehet és a sors különös kedvezésót'látja abban, hogy ennek a testületnek élén teljesíthet szolgálatot, /Éljenzés és taps,/ A vacsorán több felszólalós nem hangzott el./X./