Magyar Országos Tudósító, 1929. október/1

1929-10-11 [023]

LELEPLEZTEK PRAKNOI VILMOS SIREELEILET. A Magyar'"Tudományos Akadémia ós a "Szent István Társulat együttesen síremléket állítottak "F r a k n"ó 1 Vilmosnak, amit a Kerepesi-uti temetőben ma,pléntek déli 12 órakor avattak fel. Az ünnepségen az Akadémia és a Szent István Társulat.. - - tagja" a tudományos élet előkelőségei, a nagyváradi kanonokok és közéletünk számos jelentős tagja jelent meg. Ott voltak: Berzeviczy Albert és neje, Balogh Jenő az Akadémia főtitkára, Mgs. Luttor Ferenc, a római magyar vatikáni kötetség kánonjogi tanácsosa, Gerevich Tibor a római magyar intézet kurátora, T őth László dr. a római magyar akadémia első titkára, Lányi József püspök, Wolkenberg Alajos egyetemi p. rektor, Hóman Bálint, Nógyesy László, Domanovszky Sándor, Varjú Elemér, Szinyei József, Fináczy Ernő, Liber Endre tanácsnok és Pacher Béla tanácsjegyző a főváros képviseletében^, Lukinich Imre, Bivald Kornél," Ernst Sándor prelátus, Brem Lőrinc, Czafrik Gyula, "Szlrmay nagyváradi Vanonokok, Kozma Andor, Vikár Béla, Luksics Pál az Eötvös kollégium részéről, Kollányi Ferenc és még sokan mások© Az emlékmű D a ni k ó József szobrászművész alkotása, aki mint a Fraknói--pályadíja's művészek legelsője, még Rómában életében mintázta meg Fraknóit. Az emlékmű' 2.70 m. magas és ruskicai márványból^Sí

z

réaőlapon álló hermánból emelkedik ki a mellszobor. ' Berzeviczí Albert a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a Szent István Ekadémia tiszteletbeli tagja, mindkot akadémia képviseletében a következő felavatóbeszédet mondta: - Mélyen tisztolt ünneplő gyülekezet! ' %/ - Midőn az Akadémia két év előtti ünnepi közJLilésén nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy az Akadémiánk volt főtitkára, majd másodelnöke, tiszteleti és igazgató tagja, boldogult Fraknói Vilmos fölött omlókbeszédet mondjak, kötelességembe"• véltem panaszt emelni amiatt, hogy felejthetetlen nagy történetírónk már akkor, majdnem három év óta

;

;_, porle hüvelyének temetkezési "helyét egyszerű fejfa jelöli. A panasz visszhangra talált, a kegyelet az idők mostohasága közepette is hamar "lerótta tartozását, ma már azért jelentünk meg e helyen, hogy felavassuk fraknói síremlékét. - A száz éves Magyar Tudományos Akadémia és ifjabb testvére, a Szent István Akadémia valódi testvéri egyetértéssel állottak össze, hogy közös erővel megalkossák azt, amit e nemzet hálája és kegyelete várt és kívánt tőlünk, s mellyel jótevőjüknek is tartoztak, a Fraknói nyugvóhelyének méltó, művészi díszét. Megbízásukból jelen szobrászművészünk, Damkó József, ki életében mintázta meg megdicsőültnek mellszobrát, készítette el az emléket mindkét Akadémia megbízásából, melyet, migit a Fraknói kevés, még életben lévő barátainak egyike, az ő egybegyűlt tiszteleinek ezennel bemutatok. - Nagy histőrikusurík, ki lelkes csodálója volt az olasz LMnascimento művészetének, egy hátrahagyott levelének tanúsága szerint, máskép képzelte el a maga nyugvóhelyét és síremlékét. 0 kanonoki templomában, a Szent Lászlótól alapított nagyváradi székesegyházban óhajtott eltemettetni,solyan templomi emlékre gondölt, "

( amihőket Flórenc és Róma templomaiban nagyhírű egyházi személyek és történetírók sirját diszitik. - Ez ma, mikor a Szent László slrvárosa idegont ural, nem volt lehetséges; belé kellett nyugodnunk, hogy Fraknói a főváros sírkertjében találja meg nyugvóhelyét s itt oly síremléket emeljünk neki, amely az Isten szabad ege alatt emlékeztesse itt, az ország elidegeníthetetlen szivében a hálás nemzetet arra a férfiúéra, aki egy ritka hosszú és példátlanul munkás életet szentolt elroboIhatatlan kincsünk: történelmi multunk feltárásának és megismertetésének. - Szerény ez az emlék ahhoz a büszke momentumhoz képest, -amelyet Fraknói fáradhatatlan kutatói és történetirói munkásságával maga emelt magánál s ar.oly az ércnél -is maradandóbban fogja hirdetni nevét, érdemét, dicsőségét az utókornak. - Amióta Széchenyi, Kossuth, Beák munkássága nyomán nemzetünk a Sült század közepén szellemileg is újjászületett, történetírásunk valóban fényes, nagy tehetségek alkotásai által emelkedett rövid idő alatt szinte vezető állásra tudományos irodalmunkban* /Folytatása következik./