Magyar Országos Tudósító, 1929. szeptember/2

1929-09-19 [022]

ZU ERDÉLYI BÉLA rLÁGIUMPÉR /Folytatás 4. kiadáshoz./ / Ezután pedig következett Gáspár Sándor verse, amelyet 1910--Een megjelent könyvében "Debreceni emlék cimen tett közzé. A vers első hat s^ra hajszálra megegyezik ^rdélyi Béla versével's a hetedik sortól kezdve Is csak néhány jelentéktelen változtatást lehet megkülönböztetni. Amit- Gáspár Sándor igy fejez ki* Az üdv s az élet most van kézfogában és ifjan engem megvett a halál... arról -^rdélyi ^élának következő a véleménye" A dalt, a csókot rég nem éltem, panaszkodásom fáradt, néma már, az ébredésre jön az örök halál, A két vers közötti azonosság kétségtelennek látszik s jellemző ^rdélyi ^éla egyéniségére a legmegrenditőbb pillanatokban is plágiummal xkar akart a maga javára hangulatot teremteni. Az a kérdés viszont, hegy az a plágium,amelyet ^rdélyi nyilván elkövetett,-mennyiben hathat ki a kiadóvállalatra, most már a bíróság előtt fog eldőlni, a királyi törvényszék e bm végére tüz ki a perben érdemleges tárgyalást. /MOT/M.