Magyar Országos Tudósító, 1929. augusztus/1

1929-08-09 [019]

ZU GYILKOS KERTÉSZ /Folytatás 2. kiadáshoz./ „^Figv^moz totem arra - inti most az elnök a vádlottat * hogy saját érdekében Ae Stimuláljon , hiába flogdossa a fejét, nincs annak semmi baja, hiszen az orvos szak értő urak mar megvizsgálták magát. Különben is eddig mindenre igen jól vissza tudott emlékezni. A vadiratot ismertette ezután az elnök, majd a szokásos kérdést teszi fel: - Megértette-© a vádat? Bűnösnek erzi magát? Klányi István egyre csak azt hajtogatja: Nem tudom, nem emlőkszem. Avődik elnök erre leülteti a vádlottat, majd pedig megkezdte azoknak a jegyzökönyveknek az ismertetését,amelyeket annakidején a rendőrségen es a vizsgálobiro előtt vettek fel Klányi vallomásairól. "Beismerem - hangzik rendőrségi vallomása - hogy előre megfontolt szándékkal gyilkoltam meg Patkó Máriát. Évekkel ezelőtt ismerkedtem meg ve le a Városligetben, megszerettem s el is akartam venni feleségül, de ő nem akart hozzám jönni. Én valahogy még jobban megszerettem ezután, minden áron azt akartam, hogy az enyém legyen, de amikor ő folyton ellenkezett, eszembe jutott egyszer, hogy meg fogom ölni s azután öngyilkos leszek. Nem tudtam volna ugyanis elviselni, hogy másnak a felesége legyen. Ezt meg is mondtam ^áriának, aki kikacagott, nem hitte el, hogy komolyan besáélek. Közben leveleket is Írogattam neki, ő azonban ezekre sem válaszolt. Az eset napján a 19-os villamossal kimentem a zuglói végállomásra, egy vendéglőben ittam, a.ztán a Wesselényi-utcába mentem, egy korcsmában ott is'nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztottál.:, ugy mentem fel Patkó Máriához. Máriánál egy barátnője ott volt, nemsokára azonban eltávozott és mi egyedül maradtunk. En rögtön arra forditottam a boazeédot, hogy miért nem akar a feleségem lenni c azonban egyre csak a fejet rázta s egyre ezt hajtogatta: - Bem leszek a feleséged, mentf, találsz majd magadnak más leányt. - Hát akkor elbúcsúzom - mondottam én neki, do adj legalább búcsúként egy csíkot. Azzal átfogtam a nyakát, fejét a számhoz akartam húzni hogy megcsokoljoam. Mária azonban ellenkezett s eltaszított magátél. Ebben a pillanatban valami megmagyarázhatatlan érzés fogott el, kirántottam azt az ezüstnyelű konyhakést a kamáslim mellől, amelyet munka közben szoktam használni, azzal beleszúrtam Maria nyakába, majd pedig a kést rögtön kiszakítottam a husbol. Patkó Mária kiszabadította magát, néhány lépést tett még, hogy aztán mi történt, nem tudom, mert én eltávoztam. Otthon három deci rzmot ittam meg, amitől teljesen lerészegedtem. Beismerem, hogy bűnös vagyok, megbántam amit tettem, de meg kell mondanom, hogy mindig tisztessé gos szándékkal gondoltam Patkó Máriára, akit nagyon szerettem ős feleségül akartam venni." Ez volt Klányi István rendőrség előtt tett vallomása, aki, amikor a vizsgálóbíró előtt kihallgatták, már több változtatást tett őzen és többek között tagadta .zt, hog^r Patkó Máriát őelőtte vagy mások előtt meggyilkolással fenyegette volna s tagadta különösen azt,hogy előre megfontolt szándékkal ölte volna meg. Védekezése szerint az eset alkalmával annyira részeg'volt, hogy nem emlékszik rá, milyen körülmények között szúrta meg a leányt. /áa/ A vallomások ismertetése után Avédik elnök megkérdezte a vádlottat, hogy jfiv^JT-K'-valttmi* észrevételt fenni. - Nem. tudom - hangzott a válasz - bogarak járnak a fejemben. Az elnök ezután megkezdte a tanuk kihallgatását. Perlaky Gyulán vendéglős arravonatkozóan tett vallomást, hogy a gyilkosság napján járt nála Klányi, egy féldeci rumot és egy fröccs öt ivott, azután eltávozott.Egy-iltalán nem volt ittas. Balog Rozália cselédleány a következő tanu. Patkó Mária legjob barátnőm volt - vallotta - s a legtitkosabb gondolatalt is elmondta nékem. Klányi négy éven keresztül udvarolt ^áriának és házasságot is igért néki. Patkó Mária megmutatta nekem azokat a leveleket, amelyeket Klányi intézett hozzá, s ezekben Klányi azzal fonyego tődzött, bog:: nagy baj lesz, ha Mária nem megy hozzá feleségül, mert végez vele s azután önmagát is megöli. Avédik elnök: Ha együtt'mentek valahová, ki fizette a számlát? -.Mindig Mária fizetett, Klányinak sohasem volt pénze. Mária sokszor cukrot is vott magának s ilyenkor Klányi megkövetelte, hogy néki is adjon belőle. ' V Van-e valami me,gjegyzése? - kérdezte az elnök a vádlottat. - Nem tudom. Róth Mór kereskedőt hallgatta ki ezután tanuként a bíróság. Patkó Mária négy évig szolgált nálunk - vallotta a tanu - s mindig igen rendes, tisztességes lány volt. Mányi gyakran feljárt hozzá, a lány azonban nem látta szívesen, mert Mányi mindig azzal fonyegetődzött, hogy végez vele, ha nem megy hozzá feleségül. /Folyt.köv./ Sz. rms/áfins i FŰÉI TÁR I / f