Magyar Országos Tudósító, 1929. július/2
1929-07-26 [018]
A MAGYAR SZÍNHÁZ CSÖDÜGYÉBEN UJABB HALASZTJ&T ADCF T A TtR VÉNYSZÉK. Csathó László dr. törve nyszéki tanácselnök mára tűzte kl a. Magyar Színházbérlő rt. csődügyének a tárgyalását. A csődöt - tudvalevően « Falus Elek iparművész kérte, s a csödnyitási kérelemhez raóg négyen osatlakoztok, köztük Baubach József újpesti kereskedő, Winkler kézlmunkokereskedö és még két más cég, akik valamennyien szállítói voltak a színháznak. Az olmult tárgyaláson Csathó dr. tanacselnuK iceoelezto a Szinhazburlő rt.-t a mérleg bemutat; sára és cuságnb mára tűzte kl a folytatólagos tárgyalást. A Szinházbcrlő rt. képviseletében Grünhut Ármin dr. ma ujabb halasztási kérelmet terjesztett elő, azt fejtegetve, hogy a nagy anyagra való tekintettel a a vagyonmérleg még nem készülhetett el és így a hitelezőkkel folytatott eredményesnek igórkoző tárgyalások sem juthattak a döntő stádiumba. Mindezek alapján kérte a tárgyalás újból elhalasztását. A hitelezők a kérelemhez hozzájárultak, s a tőrvényszók végzésében az ujabb tárgyalási határnapul augusztus 6-át tűzte ki. /MOT/SY. zu GYILKOSSÁG KIíÉFEETÉVEL VÁDOLT CRVOSSZIGORLÓ /folytatás 2- kiadáshoz./ Két foghózőr vezette elő ma'délben tizenkét órakor a sápadt, beesett arcú, gyűrött ruhájú vádlottat. Az elnök mindenekelőtt személyi viszonyaira vonatkozóan hallgatta ki, amelynek során Réder elmondotta, hogy orvosnövendék volt, nyolc félévet hallgatott az egyetemen. A nacionalé fölvétele után ^ross Jenő dr. ügyvéd mint védő jelentkezett, a vádlott régi védőjének akadályoztatása miatt annak megbízásából. Réder azonban kijelentette ,hogy ő nem hajlandó megbízni ^rosst védelmével. A törvényszék azokban úgy határozott, hogy hivatalb°l kijelöli G r oss Jenő dr.-t a vádlott védőjéül. Avédik elnök a vadiratot ismertette ezután. Arra a kérdésére.hogy megértette-o a vádat, Réder így válaszolt: Nem"értettem meg. Az elnök ismételten elmagyarázza a vádiratban foglaltakat, Réder azonbanT® kijelenti hogy azt nem értette meg , egyúttal engedélyt kért arra,hogy a védővel beszélhessen. - Előbb nyilatkozzék arravonatkozólag,amit kérdeztem öntől szól reá az elnök. - Nom tudok válaszolni. Tessék engedélyt adni,hogy egy irást adjak át az ügyvéd ur részére - mendja Réder - ós gyors léptekkel a védői emelvény felé tart, majd egy papírlapot átad védőjének. Gross Jenő ügyvcö átfutja az iratot, feláll és a következőket mondja: Nagyságos elnök ur, tekintetes királyi törvényszéki A vádlott azt kéri ebben az Írásban,hogy orvosszakértőkkel méltóztassanak őt megvizsgáltatni, mert uóóbbi időben oly an tüneteket ta asztalt magán, amelyek azt látszanak bizonyítani,hogy agybajban szenved. Avédik elnök most a vádlott felé fordul: - Nyilatkozzék előbb, hogy mógértette-e a vádat. - Nem, nem értettem meg. Boteg vagyok, nem emlékszem semmire. - Figyelmeztetem, hogy joga van megtagadni a vallomás t, de ezzel esetleg a védelem eszközeitől fosztja meg magút . - Nem vagyok olyan egészséges,hogy beszélhessek, - ismétli, konokul a vádlott. Avédik elnök erre kijelenti, hogy ez esetben a törvényszék ismertetni fogja a vádlottnak a rondőrségen és a vizsgálóbíró előtt tett vallomásait. - E z ellen sommiségi panaszt jelentek be - vágja ki nagygyorsan Réder. - No lám csak, xsx - csap le reá az elnök - hát mégse olyan gyengeelmójü maga, mint ahogy azt be akarja állítani. Ha agybaja lenne, akkor nom jutott volna olyan hirtelen eszébe,hegy semmiségi panaszt jelentsen be. - Kérem ez nálam, csak ugy időlegesen szokott fellépi 1, válaszolja Réder. Avédik elnök ismertette ezután a jegyzőkönyveket. Ezek szerint Réder vallomásában elmondotta,hogy 1916-től 1918 évig a fronton katonáskodott, ahol tüdbajt szerzett. A háború után Nagyváradra ment, onnan Budapestre jött és beiratkozott az egyetemre, ahol az ogyetemi zászlóaljban Is teljesített szolgálatot. Később sanyarú viszonyai kényszeritették arra,hogy cimirással foglalkozzék hosszabb ideig. Közben kiújult tüdővórzése, amelyből kifolyólag aztán állandó gyógykezelésre szorult. Mult év júniusában a hadigondozóba utalták,néhány hónap múlva aztán hetvenöt százalékos rokkantnak minősítették, Ő azonban ebbe nem nyugodott bele és százszázalékos rokkantságának megállapítása végett felebbezett a népjóléti miniszterhez. A minisztoriumból^azonban csakhamar me jött a visszautasítás azzal az Indo kolással,hogy nincsenek meg azok az okmányai,amelyekkel igazolható lenne, hogy a tüdőbajt háborús szolgálat közbon szerezte. /Folyt.köv./Ma. JK ^
