Magyar Országos Tudósító, 1929. június/2
1929-06-17 [015]
/Horczeg Por ©no nagy bestéd© Délvidéki G ö közgyűlésén. Folyt a t d a, !•/ első iz"bcn. A háborút ós a forradalmakat követő nemzeti alóltság 6s lelki lehűlés idejében a Délvidéki Otthon volt egyik hely, ahol életben tartották a reménység sápadt szikráját, amely szikra később erőre kapva, lángra lobbantotta a magyar lelkeket ós amelynek fénye na már elvilágit távoli országokba ós felkölti idegen népek figyelmet. — Tisztelt Közgyűlés[ Longpelország első felosztása után mondta egy bölcs pap: "Európa most a halálos bűn álla otában van." A lengyel bűnt jóvá-tette a történelmi fejlődés, de most a iVi agyar ország <2llcn elkövetett halálos bün terheli Európát, de a világháborúban résztvett Amerika lelkét is. Mert napról-napra világosabb lesz, hogy Trianon bün nemcsak a magyarok ellen, hanem halálos bün az igazság ideál jay az emberi civilizáció, a humanizmus, sot bún a geográfia törvényei ollón. —A győztes hatolnak, midőn ránk mérték a trianoni kötést, nem mint békeszerzők, hanem, mint itélöbirák jártak el* Döntésüket ők maguk is büntetésnek minösitették, amely büntetésre Magyarország két bűnével -zolgált rá: egyik, hogy főokozőja volt a háborúnak, másik, hogy évszáza Jp. át elnyomta a nemzetiségeket. •»#L&<r —Amióta a háborús felek lassan visszanyerték a józan Ítélőképességüket, nyilvánvalóvá lett, hogy ám első vád hamis• LIa már tudja a nemzetközi közvéleményt, hogy éppen magyar ország reprezentatív államfór fia volt az, aki legszivósabban ellenezto a háborút. — A második vádpont meg nem tisztázódott teljesen, de az utódállamok kisebbségi politikájának éles árnyékolása mellett mind fényesebben kezd ragyogni az Igazság, hogy Kelet-Európában soha móg álla, űiatalcm nem kormányozta megértőbb lélekkel és enyhébb kézzel a maga kisebbségeit, mint Szent István birodalma. — A trianoni Ítélet hamis vádon épült föl, nekünk tehát jogunk ér kötelességünk, hogy a világ lelkiismeretétől perújítást követeljünk* — Tisztelt Közgyűlési Ilikor az utódállamok páratlan kíméletlenséggel ós mohósággal a maguk javára kihasználták azt a tragikus pillanatot, amelyben a gyó'zelmi mámor elnémította a népek lelkiismeretét és az igazság szavát; mikor Csohorsz-g álomszerű merészséggel kitolta határait egészen Budap 3t szomszédságába, Románia birtokába vette a székelységet ós az Alföle szimaagyar részeit, Szerbia- pedig a balkáni hegyekből Szeged falai alá költözött: ezek az államok arra azámitottak, hogy Magyarország ezentúl állandóan valami.erkölcsi pánik, a zsibbasztó tehetetlenség állapotában fog: tengődni. Jö^an ésszel nem tételezhették föl, h^gy a magyar közvélemény valaha is bele fog nyugodni ezeréves örökségének csalárd megcsonkításába, bíztak azután c magyar széthúzásban és pártoskodásban, amely nemzeti katasztrófák után egymást vádoló ós egymás o? Va. " : áaadó m^-okra szokta bontani a nemzetet. -A robbantó anyag, amelyet a Kun Béla-féle kommün vetett r. magyar polgárság ós a munkásság közé, elegendőnek látszott arra, h~gy száz esztendőre is lehetetlenné tegye a nemzet .egységes folsorakozását. Hogy mennyire számítottak r.& osztályellentétokre, mint a magyar erőt paralizáló tényezőre, ÍZ kitűnik abból a csökönyössógből, amellyel az utódállamok politikusai Magyarorsz,dg demokratizálását szokták sürgetni* Ugyan ki hiszi el, hogy'Prága, Belgrád vagy Bukarest a 'szivén hordja a magyar nép egészének vagy egyik osztályának boldogulását?1 Kern, o^skak abban reménykednek, hogy a politikai jogkiterjusztösnel járó belső' harcok elterelik a magyarság figyelmét a külső veszedelmektől. Ismerve a magyar pártoskodás kíméletlen erejét, abban bíznak, hogy a kis-entento szövetségeseket fog nyerni A magyc elégedetlenekben, — Mint egykor Mihály havasalföldi vajda, ők is magyar zsoldosokat kkarnak táborozni Magyarorszig ellen.-Egy magyar munkásokból alakitoiifc idegenlégióról álmodnak, amely cfeh, román ós szerb zászló alatt örködlky hogy Nagynagyarország föl n<e tám-.djon újból. ' — A revizióval kapcsolatos ujabb események azt bizonyítják, hog^g szomszédaink elszámítóttálc magukat. A magyar munkásság elkerülte a csapdát /Foj^a tása következik:/ --.« f.nt* i c\iíl TÁR r*i
